Kiforratlan jogos védelmi szabályok


Az új Btk. tervezete az eddiginél erőteljesebb önvédelemre adna lehetőséget azokban az esetekben, amikor a megtámadott személy joggal feltételezheti, hogy a támadás akár az élete ellen is irányulhat. Ilyen eset lehet az, amikor éjjel vagy fegyveresen vagy az élet kioltására alkalmas eszközzel felfegyverkezve vagy csoportosan (legalább hárman) támadnak valakire, akarják megszerezni a vagyontárgyait, vagy jogtalanul behatolnak valakinek az ingatlanába. A jövőben tehát ezekben az esetekben nem képezheti a vizsgálat tárgyát, hogy a védekező jogosan lépte-e túl az elhárítás arányos mértékét.

 

Az év eleje óta hatályos Alaptörvény V. cikke akként rendelkezik, hogy mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. A Btk. javasolt 27. § (1) bekezdése szerint nem valósít meg bűncselekményt, akinek a cselekménye a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A más vagy mások személye, javai, illetve a közérdek ellen intézett jogtalan támadások elhárítása vonatkozásában a törvényjavaslat szövege túlmegy a jogos védelemnek az Alaptörvény által megengedett körén. Ez a probléma azonban az Alaptörvény gyors kiigazításával orvosolható.

 

A tervezet 27. § (2) bekezdése — amely az (1) bekezdésre tekintettel kizárja a bűncselekmény megvalósulásának lehetőségét, ha a védekezés a támadó halálával jár — zavaró módon keveri a személy és a vagyon elleni jogtalan támadás eseteit. A jogalkotónak kötelessége lenne egyértelművé tenni a személy és vagyon elleni támadások elhatárolását. Ennek azért van jelentősége, mert a pusztán vagyon elleni támadás esetén az emberi élet szándékos kioltásának büntetlensége nem megengedhető.

 

A b) pontban a „lakáshoz” szó után tévesen szereplő vessző miatt a jogtalan behatolásnak öt olyan vagylagos esete (lakásba, éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan) van, amelyek külön-külön is megalapozzák az élet kioltására irányuló támadás megdönthetetlen vélelmének alkalmazhatóságát. Tehát ha nappal, egyedül, fegyvertelenül hatol be valaki jogtalanul a lakásba, akkor is lehetőség lenne a javaslat szerint az élet kioltásával járó védekezésre, ami megint csak aránytalannak tűnik.

 

A c) pont megelégszik a behatolás tényével, tehát nem vizsgálja, hogy a támadás egyáltalán irányulhatott-e személy ellen, például tartózkodott-e a lakáshoz tartozó bekerített helyen bárki a behatolás idején. Ez nyilvánvalóan az aránytalanul védekező személy büntetlenségét biztosítaná. Tehát pl. ha a szomszédban grillezek és látom, hogy a felügyelet nélkül hagyott kertembe egy betörő egy pajszerrel felfegyverkezve bemászik, akkor a javaslat szerint a nálam lévő lőfegyverrel agyonlőhetném.

 

Még több kábítószer-fogyasztót a börtönbe!


Újdonság a tervezetben, hogy az a kábítószer-fogyasztó, aki a nyomozó hatóságok által folytatott eljárásban érintett, 2 éven belül csak egy alkalommal élhet az elterelés lehetőségével.


Indokolatlan, hogy a jogalkotó ki kívánja zárni az elterelés lehetőségét. Helyesebb lenne ennek mérlegelését az egyéniesítésre képes, emberismerettel rendelkező bíróságra bízni, amely igazságügyi szakértői vélemények beszerzését követően tudna állást foglalni. Ehhez természetesen az is kell, hogy a jogalkotó bizonyos mértékig megbízzon a bírák józan ítéletalkotási képességében.

 

Hosszabb elévülési idő


Hosszabb lesz az elévülési idő: legrövidebb tartama általánosan három évről öt évre emelkedik. A tervezet szerint nem évülhet el egyetlen bűncselekmény sem, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető (így például a kábítószer-kereskedelem legsúlyosabb alakzatai nem évülnének el). A kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén (pl. nemi élet szabadsága, nemi erkölcs elleni bűncselekmények, emberkereskedelem) az elévülés úgy változna, hogy a sértettnek a 18. életévének betöltése után is lehetősége és megfelelő ideje (5 év) lenne a feljelentés megtételére.


A 30. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő szabály (miszerint az elévülési idő emberkereskedelem, illetve a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény esetében – ha a bűncselekmény elkövetésekor a sértett a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be – legalább a sértett tizennyolcadik életévének betöltését követő öt év) számos visszaélésre ad alkalmat. Például ha egy 22 éves lány haragszik az apjára, mert az nem kíván megfelelő hozományt adni vele, akkor a lány feljelentheti az apát, amiért 20 évvel korábban állítólag a nemi szervét simogatta. Semmilyen oka nincs annak, hogy az elévülési idő a sértett nagykorúvá válásától számított öt évig tartson. Ad absurdum 23 év távlatából a cselekmény felderíthetetlen és bizonyíthatatlan. Így a bűnösség megállapítása könnyen a sértett szavahihetőségén és egyéb szubjektív körülményeken múlhat. Az sem életszerű, hogy ha a sértett nem áll az elkövető nevelése, felügyelete alatt (tehát pl. nem a nevelőapa vagy a pedagógus az elkövető), akkor a sértett miért nem jelzi a cselekmény elkövetését akár otthon, akár az iskolában, tehát miért kell ilyen esetekben a cselekmény elévülésével kivárni a sértett nagykorúvá válását követő 5 évet. Elsősorban e rendelkezés törlését javasoljuk, másodsorban javasoljuk, hogy ez a rendelkezés csak akkor legyen alkalmazható, ha a sértett az elkövető nevelése, felügyelete alatt állt.


Aggályos, hogy a 32. § (1) bekezdés továbbra is lehetőséget biztosít arra, hogy egyes eljárási cselekmények az elévülési időt félbeszakítsák. Ráadásul a tervezet ezen eljárási cselekmények körét kibővíti. Ez azzal jár, hogy pl. elfogatóparancsoknak ötévenként történő kibocsátásával elérhető, hogy a cselekmény soha ne évüljön el. Ez mind a jogbiztonság, mind a védekezéshez való jog szempontjából aggályos, ráadásul az európai elfogatóparancsok visszaélésszerű kibocsátása miatt az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát is korlátozza áttételesen. Ezért indokolt, hogy a törvény az általános részben ne csupán a legrövidebb elévülési időt határozza meg [5 év — 30. § (1) bek. b) pont], hanem egy abszolút maximumot is, amelyen túl az elévülés mindenképpen bekövetkezik. Javaslatunk szerint a büntetési tétel felső határának megfelelő időt követő öt év elteltével az elévülésnek mindenképpen be kellene állnia, a 30. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott el nem évülő bűncselekmények kivételével.

 

Változások a feltételes szabadságra bocsátásnál


A javaslat szerint az elkövető előélete is szempont lenne feltételes szabadságra bocsátásnál. A jelenleg hatályos Btk. szerint a „jó magaviseletet” és a végrehajtási fokozatban (fegyház, börtön, fogház) eltöltött időtartamot vették figyelembe. A változtatás arra irányulna, hogy nem a végrehajtási fokozatot, hanem az elkövető előéletét vizsgálnák, mert eredményesebb lehet a feltételes szabadságra bocsátás az olyan személyeknél, akik korábban még nem követtek el, vagy csak viszonylag régebben követtek el olyan bűncselekményt, és ezek a személyek nagy valószínűséggel könnyebben és hamarabb visszailleszkednek a társadalomba, és képesek törvénytisztelő életmódot folytatni.


Az elkövető előéletét a büntetés kiszabásakor már figyelembe vette a bíróság, ezért indokolatlan, hogy a feltételes szabadságra bocsátásnál is ebből induljon ki. A javaslat szerinti megoldással képtelenség honorálni az elítéltnek a büntetés-végrehajtás során tanúsított magatartását, márpedig a szabadságvesztés egyik célja éppen az elkövető átnevelése lenne. Ezért javasoljuk az eddigi törvényi megoldás hatályban tartását.

 

A tevékeny megbánás alkalmazhatóságának akadálya fennmarad


A tevékeny megbánás (33. §) azt jelenti, hogy az elkövető nem büntethető, ha a vádemelésig a bűncselekmény elkövetését beismerte, és közvetítői eljárás keretében – vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva – a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.


A közvetítői eljárás (Be. 221/A. §) lefolytatása a gyakorlatban csak akkor vezethet az elkövető büntethetetlenségéhez, ha a megállapodást az ügyész is tudomásul veszi. A közlekedési bűncselekmények esetében azonban az ügyészség nem veszi tudomásul a közvetítői eljárás keretében született megállapodást, mivel nincs mód arra, hogy az elkövetőt a járművezetéstől eltiltsák (például, ha valaki részegen gépjárművével felhajt a járdára és egy járókelőnek átmegy a lábfején). Tehát indokolt megteremteni annak a lehetőségét, hogy tevékeny megbánás esetén is legyen mód a járművezetéstől való eltiltás büntetés alkalmazására (célszerűen tárgyalás mellőzésével). Ezáltal a tevékeny megbánás betölthetné társadalmi szerepét és tehermentesíthetné az igazságszolgáltatási rendszert.


Aránytalanság az előzetes letartóztatás beszámításánál


Súlyos aránytalanságot jelent, hogy a tervezet 96. § (2) bekezdése szerint egy napi előzetes letartóztatás három óra közérdekű munkának felel meg. Ugyanezen rendelkezés szerint egy napi előzetes letartóztatás egy napi szabadságvesztésnek felel meg, míg a (3) bekezdés c) pontja értelmében egy napi házi őrizetnek szintén három óra közérdekű munka felel meg. Mivel a szabadságvesztés nyilvánvalóan súlyosabb joghátrány mint a házi őrizet, és mivel a közérdekű munka maximális napi mennyisége 8 óra [51. § (2) bek.], indokolt, hogy a 96. § (2) bekezdés akként módosuljon, hogy a beszámításnál egy napi előzetes fogvatartás nyolc óra közérdekű munkának feleljen meg.

 

Suta terminológia


A XIV. Fejezet címét („Az emberiesség elleni bűncselekmények”) indokolt lenne „Az emberiség elleni bűncselekmények”-re változtatni, mivel ugyanezen fejezeten belül szerepel az „Emberiesség elleni bűncselekmény” (151. §), ugyanakkor számos további bűncselekmény is. A javasolt változással elkerülhető, hogy a fejezetcím és a fejezetben szereplő egyik bűncselekmény elnevezése azonos legyen.


A fentiek csupán kiragadott példák. A szakmának néhány hete volt a tervezet véleményezésére. Lehet, hogy kellő előkészítéssel, alaposabb társadalmi vitával egy megalapozottabb törvénymű született volna.


Share |

Leave a CommentTrackback
Leave a Comment
 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.