(2 Mózes 20:15; Károli Gáspár fordítása)

 

Magyország köztársasági elnökének 1992-ben írt doktori disszertációjáról a hvg.hu januárban megírta, hogy nagy valószínűséggel plágium. Schmitt Pál pár nappal később adott interjújában azt mondta, hogy átvette Nikolaj Georgijev művét dolgozatába, de nem plagizált, mert ismerte Nikolaj Gergijevet, mert törzsanyagként vette át a művet és mert eleget tett az egyetem akkor hatályos idézési szabályzatának. Innentől kezdve az ügy egy jogász számára egyszerű. A jogásznak ugyanis mindig a konkrét tényállást kell az absztrakt jogi normák alá besorolnia, és a végén ebből a következtetést levonnia. Tehát, szerzői jogi terminusokkal élve, adott egy eredetileg francia nyelvű mű, amely magyar nyelven teljes terjedelemben megjelent egy másik műben, és amelyben annak jó háromnegyed részét teszi ki. A későbbiek során a hvg.hu azt is kiderítette, hogy Schmitt disszertációja 17 oldalt szó szerint átemelt - idézőjelek használata és forrásmegjelölés nélkül - Klaus Heinemann német professzor 1991-es angol nyelvű cikkéből. A köztársasági elnök ezt sem cáfolta.

 

Az átvevő, tehát a későbbi mű létrehozója, nem tagadja, hogy átvette a művet, de a fenti okokra hivatkozik annak érdekében, hogy a plágium vádja alól kimentse magát. Ezek után nem volt szükséges (de persze lehetséges, csak fölösleges) franciául, illetve angolul tudó szakértői bizottságot felállítani. A szerzői jogi jogsértés megállapításához, amely alapja lehet a doktori cím megvonásának, elegendő lett volna megnézni az 1992-ben hatályos magyar szerzői jogi törvény idézésre és egy mű lefordítására vonatkozó rendelkezéseit. Amennyiben az Egyetem úgy ítélte volna meg, hogy saját maga nem tudja eldönteni, hogy egy 180 oldal terjedelmű műnek egy másik műben való teljes közlése  – és persze akkor is csak szabályszerű forrásmegjelölés mellett–  meghaladja-e az idézés szabályai értelmében a maximálisan elfogadható mértéket, létezik egy Szerzői Jogi Szakértő Testület, amely szerzői jogi ügyekben hivatott szakértői véleményt adni, akár bíróságok vagy más hatóságok, akár magánszemélyek részére.

 


Amióta a hvg.hu-n a hír megjelent, abból kiindulva, hogy a bitorlás bűncselekménye már elévült, a legtöbben, további részletekbe nem bocsátkozva, a cselekmény morális elítélendőségét hangoztatják. Ez azonban magától értetődő, hiszen optimális esetben a jogszabályok mögött, különösen a tiltó jogszabályok mögött, meghúzódik valamilyen erkölcsi norma. Viszont afelől se legyenek illúzióink, hogy a jogi szabályozásnak csak erkölcsi motivációja lenne. A jog legtöbbször ott fejlődik, ahol gazdasági igény merül fel. Nem volt ez máshogy a szerzői joggal sem. A mai értelemben vett szerzői jog a nyomdagépek megjelenésével kezdett kialakulni, azaz akkor, amikor vállalkozók nyomdagépekbe beruházva remélték a befektetés megtérülését az általuk kiadott könyvek értékesítéséből. Amikor látták, hogy ez nem megy, mert sokszor sokkal silányabb kiadásokat mások gyorsabban kiadtak, az uralkodóhoz fordultak védelemért. Az uralkodó ezt megadta nekik, akkoriban még privilégiumok formájában. Nem véletlen, hogy az angol nyelvben a szerzői jog, a copyright szószerinti fordításban a másolás jogát jelenti és nem az alkotásét; a szerzői jogi jogosultságot mai napig nemzetközileg szimbolizáló jel, a ©, a copyright owner, a másolás jogának a tulajdonosát, jogosultját jelöli. Az uralkodó tehát privilégiumok osztásával a nyomdászoknak bizonyos időre kizárólagos jogot adott egyes könyvek kiadására. A privilégiumok rendszerének megszűnésével az új törvények a szerzőre vezették vissza a művek feletti rendelkezés jogát, akinek azonban módjában állt az egyes felhasználási módokra másoknak ellenérték fejében engedélyt adni.

 

 
A szerzői jogi védelemnek három előfeltétele van: egyéni jelleg, eredeti jelleg és a reprodukálhatóság. A szellemi tulajdonjogokat pont reprodukálhatóságuk miatt nehéz a klasszikus tulajdonjogi gondolkodásba beilleszteni. Bizonyos mennyiségű búzaszemből, bizonyos mennyiségű liszt lesz, amiből bizonyos mennyiségű kenyér, amit bizonyos és korlátozott számú ember tud elfogyasztani. Ezzel szemben a szellemi alkotás nem véges számú végfelhasználóhoz tud csak eljutni. Nem élvezi valaki a zenét kevésbé, csak azért mert más is hallgatja mellette. Viszont össztársadalmi érdek az alkotók, a feltalálók ösztönzése. A szellemi alkotások védettségének kialakításánál a jogalkotónak mindig azt a kényes egyensúlyt kell szem előtt tartania, hogy pont annyi, de egy nappal sem több, monopóliumot adjon az alkotónak alkotása, a feltalálónak találmánya felett, hogy még pont megérje alkotni és feltalálni, és ne arra várjon mindenki hátradőlve, hogy majd más megalkotja helyette, amit majd ő ingyen lemásolhat. Ugyanakkor ne legyen hosszabb a monopólium a szükségesnél, mivel az pedig a társadalmat zárná el szükségtelenül olyan információk és tartalmak felhasználásától, amelyek révén újabb műveket és találmányokat hozhatnak létre.

 

Napjainkban, az információs társadalom kialakulásával, tulajdonképpen alapvető újdonság nem jelent meg a művek felhasználásával kapcsolatban. A változás csupán annyi, hogy a reprodukciós eszközökhöz szinte mindenki hozzájut, így a reprodukálás hétköznapi cselekménnyé vált, amit a gépek hatékonyan elvégeznek az ember helyett, és ami ezáltal szinte ellenőrizhetetlenné vált. Itt persze most mindenkinek az ingyen letöltött filmek és zeneművek jutnak eszébe. De gondoljunk abba bele, hogy az információs társadalom nem létezne félvezetők nélkül (szellemi tulajdonjog védi a mikroelektronikai félvezetők topográfiáját), nem létezne szoftver nélkül, amelyen szerzői jogi védelem áll fenn, és nem létezne az információk tudatos csoportosítása és rendezése, azaz adatbázisok nélkül, amelyeken szintén szerzői jogi törvényben biztosított védelem áll fenn. Ezek gazdasági értéke manapság felbecsülhetetlen. Nem véletlen, hogy Barack Obama január 24-i évértékelő beszédében is kitért a szellemi tulajdonjogok védelmének fontosságára az amerikai munkahelyek megteremtése és fenntartása érdekében.

 

Az Amerikai Egyesült Államok évente közzéteszi az ún. Special 301 Report-ot a kereskedelmi partnerországok, köztük Magyarország szellemitulajdon-védelmi helyzetéről. Ezzel összefüggésben az amerikai hivatal listákat vezet a szellemi tulajdonjogok megsértésében élenjáró országokról. Nincs két éve, hogy Magyarország lekerült erről az ún. Watch List-ről. Ebben nagy szerepet játszott a kormány által 2008-ban létrehozott Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT). A HENT különböző kiemelt területek köré felállított munkacsoportokban (a gyógyszerhamisítástól, az interneten elkövetett jogsértéseken át a legújabban megalakult műtárgyhamisítással foglalkozó munkacsoportig) vizsgálja a hamisítás és kalózkodás jelenségeit, hatásait és keres megoldást az azokkal szembeni hatékonyabb fellépésre. Emellett rendezvényeket, előadásokat szervez (pl. az országot bejáró vándorkiállítás) és honlapot tart fenn, ahol mindenki, akár középiskolás szinten is tájékozódhat a szerzői jogokról és a kalóztermékek veszélyeiről. Ezeknek a tevékenységeknek az értékeléseként vette le az Egyesült Államok Magyarországot a Watch List-ről, hangsúlyozva a lakossági tudatosságnövelés és az internetes kalózkodás elleni fellépés területén elért eredményeket. 

 

Kérdés, hogy az államot megtestesítő közjogi méltóság szerzői jogi szempontból aggályos magatartásának tolerálásával ez az eredmény fenntartható lesz-e. A dolog üzenete mindenesetre rossz, és nem biztos, hogy nem teszi tönkre az elmúlt években sok munkával elért eredményeket. Abban biztosak lehetünk, hogy az Egyesült Államok és más meghatározó gazdasági hatalmak közelről figyelik az ország szellemi tulajdon területén kifejtett tevékenységét.

 

A köztársasági elnök magatartásának gazdasági hatása mellett természetesen az erkölcsi sem elhanyagolható. Maga a plágium szó az ókori Rómára vezethető vissza (erről részletesen itt olvashat). A plagium a római jogban gyermekrablást jelentett, amely szót Martialis költő használta egyik epigrammájában, amikor felháborodott azon, hogy az egyik művét, a "gyermekeit" valaki ’ellopta’ és saját neve alatt adta ki (Martialis 1.52). Annak ellenére, hogy Martialis a költőt tulajdonosnak (dominus) nevezi, a személyt, aki elköveti a plágiumot tolvajnak és cselekedetét lopásnak (furtum), a kifejezésüket nem jogi értelmükben, hanem metaforikusan kell olvasnunk. A szerző érdekét az sérti, hogy valaki más tör dicsőségre az ő művével. A "tolvajok", a plagizátorok az általánosan elfogadott erkölcsi normákat sértik meg. A kifejezés az európai nyelvekben a francián keresztül gyökerezett meg a XVIII. században. Az erkölcsi elítélés a későbbiekben kiegészült anyagi elmarasztalással is, amikor a szerzői joggal már a befektetést is védték és kvázi tulajdonjognak ismerték el.

 

Jelenleg az Európai Unió Alapjogi Chartája „A tulajdonhoz való jog” címet viselő 17. cikkének 2. bekezdése csupán annyit mond, de ebben minden benne van: „A szellemi tulajdon védelmet élvez.” A magyar Alaptörvény Nemzeti Hitvallását is csak a 4. sorig kell olvasnunk, hogy belebotoljunk: „Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.” Az, hogy ez ilyen előkelő helyen szerepel az Alaptörvényben, a szellemi alkotások tiszteletének értékrendünkben betöltött kiemelkedő helyére utal. Maga a köztársasági elnök is megerősítette ezt, amikor 2012. január 2-án az Alaptörvény életbe lépésének alkalmából tarott beszédében azt mondta, hogy „[a]z új törvény az Európai Unió Alapjogi Chartája szellemében meghatározza az alapvető szabadságjogokat, s megerősíti a jogállamiság és a demokrácia értékeit és intézményeit.”

 

Ennek alapján, mi a helyzet akkor, ha maga az államfő  tesz valamit, ami a fentieknek ellentmond. Persze érvelhetnénk azzal, hogy egy húsz évvel ezelőtti kisdoktoriról volt szó, hogy elévült (bár a polgári jogi igények nem évültek el), hogy a szerzők ismerték egymást, hogy törzsanyag, hogy „kivették a kaput” stb.... De nem! Mert a jelenlegi köztársasági elnökről van szó, egy olyan országban, amelyik kormányzati megbízásból és az adófizetők pénzén tényleg komoly erőfeszítéseket tesz a szellemi tulajdon tisztelete területén a lakosság tudatosságnövelésében, különösen a fiatalabb generációknál. A jelenlegi köztársasági elnökről van szó, akinek minden cselekedetének nem csak olyannak kellene lennie, hogy az a törvényes és tisztességes határok között mozogjon, hanem azon túl kellene mutatnia. Nem csak azért, mert különben méltatlan a posztra és a tiszteletre, hanem azért is, mert akarva-akaratlanul rossz példát mutat, befolyásolja a köztudatot. A HENT tevékenységében is részt vevő több egyesület szorgalmazza, hogy a középiskolákban is tanítsuk a diákoknak a szellemi tulajdonjogokat és azok tiszteletét. Egy jogi normát az emberek nem akkor követnek, ha félnek a szankcióktól, hanem akkor, ha belátják, hogy annak tartalma helyes. A péknek fizetünk, mert megsütötte a kenyerünket, a BKV-n fizetünk, mert igénybe vettük a szolgáltatását, az írónak fizetünk, mert megírta a könyvünket. Azt próbáljuk tanítani a gyerekeinek, hogy ciki lógni a villamoson, hogy ciki letölteni egy filmet, amit DVD-n olcsóbban meg tudok venni, mint amennyi egy mozijegy ára, mert azon sok ember sok éven át keményen dolgozott, és ciki folyamatosan beleesnünk mindezekbe a „társadalmi csapdákba”. De ezek után, hogyan tanítsuk meg ezeket a gyerekeknek? „Ne tölts le egy filmet, és tiszteld annak alkotóit annyira, hogy kifizeted azt a minimális összeget, amit kérnek érte. Ne vedd el mástól, ami az övé, és ezzel add meg neki azt a tiszteletet, ami megilleti.” „De hát a köztársasági elnök is...”, jön a válasz. És erre nincs egy DE, amit mi viszontválaszként adni tudnánk. Ilyen válasz nélkül sem egy köztársasági elnök, sem Schmitt Pál, sem senki nem hagyhatja a felnövekvő generációkat.


Share |

Leave a CommentTrackback
Leave a Comment

Comments (1)

  • Anonymous ápr. 01, 2012
    Szóval akkor ciki. Mivel a TF annó nem fordult a SZJSZT-hez, hanem saját hatáskörben úgy döntött, hogy megfelel, megkapta rá a doktori cimet. Akkor most mi alapján vonták vissza? És azért kéne lemondania, mert ciki? Vagy nincs összefüggés? Vagy megint keverik a népek a politikát a joggal? És ha már itt tartunk: nem kéne a jogalkotóknak tisztában lenniük a jogszabályokkal? Üdv
 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.