A Btk. 269/B. §-a vétségnek minősíti és pénzbüntetéssel rendeli büntetni azt, aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, közszemlére tesz. Az európai emberi jogi egyezmény kontinensszerte egységes értelmezése és tiszteletben tartása felett őrködő strasbourgi bíróság két ítéletében is foglalkozott a hazai szabályozással. Vajnai Attila ügyében 2008. július 8-án, Fratanoló János ügyében 2011. november 3-án hirdetett ítéletet. A baloldali politikusok azért fordultak a strasbourgi fórumhoz, mert Magyarországon — hasonló tényállások alapján — elmarasztalták őket önkényuralmi jelkép (konkrétan: vörös csillag) használatának vétsége miatt. Az emberi jogi bíróság szerint a vörös csillag nem tekinthető kizárólag a kommunizmust reprezentáló jelképnek: továbbra is a tisztességesebb társadalomért küzdő nemzetközi munkásmozgalom, valamint egyes — több tagállamban aktívan működő — törvényes politikai pártok szimbóluma is. A strasbourgi testület ezért úgy vélte, hogy a vörös csillag többértelműségére figyelemmel a szóban forgó tiltás túlságosan széles körű. Olyan tevékenységekre és eszmékre is kiterjed, amelyek egyértelműen az egyezmény 10. cikke, vagyis a szabad véleménynyilvánításhoz való jog védelme alá esnek, s az inkriminált szimbólum különböző jelentéseinek a szétválasztására nincs kielégítő mód. Valójában a magyar jog kísérletet sem tesz a különbségtételre. Minderre tekintettel Vajnai ügyében megállapították az egyezménysértést, Fratanoló esetében pedig 4.000 eurós kártérítést is megítéltek. (Mindkét ügyben 2.000 euró plusz áfa perköltség megfizetésére is kötelezték a pervesztes államot.) Fratanoló ügyében az állam 2012. február 1-jén a bíróság nagykamarájához fordult, a fellebbezést azonban 2012. március 8-án elutasították, így az ítélet véglegessé vált. Egy elmarasztaló ítélet esetén a pervesztes államnak az egyezmény 46. cikke alapján három kötelezettsége van. Egyrészt ki kell fizetnie a kérelmezőnek a megítélt kártérítést és perköltséget. Másrészt orvosolnia kell a konkrét jogsérelmet, vagyis például gondoskodnia kell arról, hogy az egyezménysértő módon elítélt kérelmező ügyét újratárgyalják, és szükség esetén az illetőt felmentsék az ellene hozott vádak alól. Harmadrészt meg kell hoznia azokat az általános jellegű intézkedéseket is, amelyekkel a hasonló egyezménysértések elkerülhetők.


Az európai emberi jogi bírósághoz bárki fordulhat, akinek az egyezményben biztosított alapvető jogait valamelyik szerződő állam megsértette. Ez azt jelenti, hogy 47 európai állam 800 millió polgára potenciális kérelmező Strasbourgban. A Magyarországról érkező kérelmek száma az utóbbi időben megugrott (2011-ben 656), amiben talán közrejátszott néhány olyan jól átgondolt kormányzati intézkedés, mint például a 98%-os adó bevezetése, a magán-nyugdíjpénztári pénzek lenyúlása vagy a legtapasztaltabb bírák utcára tétele. A bírósághoz évente egyre növekvő számú kérelem érkezik (2011-ben 64.500), és nyilvánvaló, hogy az ügyteherrel a nemrégiben gyorsított eljárásrendben sem tud megbirkózni. Az egyezményt aláíró államok közösen keresik a megoldást annak érdekében, hogy a bíróság továbbra is el tudja látni feladatát az emberi jogok végső garantálójaként. Ezért 2012. április közepén az államok magas rangú képviselői konferenciát tartottak Brightonban a bíróság reformjáról. Hazánkat Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter képviselte. A résztvevők által elfogadott Brightoni Nyilatkozat (2012. április 19.) a következőképpen fogalmaz: Valamennyi aláíró állam vállalta, hogy magára nézve kötelezőnek tekinti a bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepel. A miniszteri bizottság ellenőrzéssel biztosítja a bíróság ítéleteinek megfelelő végrehajtását, ideértve az átfogóbb rendszerproblémák megoldását szolgáló általános intézkedések meghozatalát. A miniszteri bizottságnak ezért hathatósan és méltányosan kell vizsgálnia, hogy az aláíró állam által megtett intézkedések megszüntették-e az egyezménysértést. A miniszteri bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy hathatós intézkedéseket tegyen az egyezmény 46. cikke alapján fennálló kötelezettségeit elmulasztó aláíró állammal szemben. A miniszteri bizottságnak különös figyelmet kell fordítania a tagállami szinten meglévő rendszerproblémákra utaló egyezménysértésekre (26. és 27. pont). Vagyis az egyezményt aláíró államok egyetértettek abban, hogy a strasbourgi fórum ügyterhe úgy csökkenthető, ha az egyezménysértéshez vezető helyzeteket a nemzeti jogrendszerek megfelelő módosításával már eleve kiküszöbölik.

 

A magyar jogrendszer jelenlegi krízishelyzetében a kevéssé jelentős kérdések közé tartozik az, hogy a vörös csillag által megjelenített ideológiát propagálni kívánó politikai szervezetek és személyek élhetnek-e véleménynyilvánítási szabadságukkal (a nélkül természetesen, hogy egy totalitárius rezsimet dicsőítenének). A vörös csillag ügyről azért kell beszélnünk, mert szimptomatikus: működés közben engedi megfigyelni a hazai jogrendszer technikai, politikai és lélektani okokból fakadó működési zavarait. Jogtechnikai szempontból 1993-ban az Országgyűlés egy differenciálatlan szabályozást fogadott el, amely pusztán a használt logók alapján próbálta a szélsőséges politikai megnyilvánulásokat tiltani. 2000-ben az Alkotmánybíróság nem észlelte a szólásszabadság indokolatlan korlátozását, és alkotmányosnak ítélte a büntetőjogi tilalmat. Politikai értelemben mind a vörös csillag kivétele a tiltott jelképek sorából, mind az önkényuralmi jelképek (köztük pl. a horogkereszt) tiltásának általános megszüntetése politikailag vállalhatatlan lenne. Az Alkotmánybíróság 2008 óta — annak tudatában, hogy a hatályos törvényi szabályozás a strasbourgi bíróság szerint is sérti az emberi jogokat — az új indítványt, amely a Btk. 269/B. § részleges megsemmisítését kérte, nem tűzte napirendjére. Alkotmánybírósági döntés a közeljövőben sem várható, noha a testületet immár olyan kiváló alkotmányjogászok erősítik, mind Balsai István, aki igazságügy-miniszterként a kifogásolt szabályozást előterjesztette, vagy Dienes-Oehm Egon, aki 2008-ban a Vajnai-ítélet elleni fellebbezés benyújtását sürgette. A jogalkotó ugyanezen időpont óta meg sem próbálta a törvényt módosítani. Sőt, emelte a tétet: az új Btk. tervezetében (335. §) — amelyben az önkényuralmi jelkép használatának törvényi tényállása azonos a hatályos Btk. megoldásával — szankcióként elzárás kiszabását is lehetővé teszi. A legtanulságosabb mégis a történet lélektani vonulata. 2011. augusztus 23-án Rétvári Bence, a közigazgatási és igazságügyi minisztérium államtitkára egy megemlékezésen szólt be az emberi jogi bíróságnak, amiért az — a közép-európai történelem hiányos ismeretéből kifolyólag — téves ítéletet hozott a Vajnai-ügyben. A Fratanoló-ítéletet követően Kövér László, az Országgyűlés elnöke nemes egyszerűséggel leidiótázta a strasbourgi bírákat. 2012. április 20-án pedig Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter — aki a brightoni útja után talán még ki sem tudott csomagolni — egy jelentéssel kedveskedett az Országgyűlésnek. Ebben — az Alkotmánybíróság 2000-es, utólag hibásnak bizonyult határozatában foglaltakat mantrázva — kifejti, hogy a kormány a Franatoló-ítélet dacára kitart korábbi álláspontja mellett, miszerint az önkényuralmi jelképek (ezen belül a vörös csillag) használatának magyarországi tilalma továbbra is alkotmányos. A jelentéshez egy határozati javaslat is készült. Ennek elfogadása esetén az Országgyűlés kimondaná, hogy a Fratanoló-ítélet végrehajtásával, továbbá a Btk. módosításával nem ért egyet.

 

A határozati javaslat sok kérdést vet fel. Amennyiben végrehajtás a megítélt kártérítés és perköltség kifizetését jelenti, akkor megértéssel kell fogadnunk a javaslatot, hiszen köztudomású, hogy az államnak egy huncut eurócentje sincs, és hitelt sem kap senkitől. Amennyiben végrehajtás alatt a javaslat azt érti, hogy a strasbourgi ítélet nyomán kötelező Fratanolót felmenteni az ellene hozott vád alól, akkor nehéz elképzelni, hogy miként fogják a Kúriát rávenni arra, hogy — a hatályos büntetőeljárási törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva — a felülvizsgálati indítványt utasítsa el. Ha pedig az ítélet végrehajtása alatt a sorozatos egyezménysértések kiküszöböléséhez szükséges Btk-módosítást értjük, akkor nem annyira a Fratanoló-ítéletre, mintsem a három évvel korábban született Vajnai-ítéletre kellene hivatkozni, hiszen az az ítélet e tekintetben immár négy esztendeje végrehajtatlan.


A határozati javaslat jogi értelemben véve természetesen nonszensz. Az 1969-es bécsi egyezmény — amely a nemzetközi szerződésekre irányadó alapvető szabályokat tartalmazza — 26. cikkében rögzíti a pacta sunt servanda elvét, vagyis „Minden hatályos szerződés kötelezi a részes feleket és a szerződést jóhiszeműen kell végrehajtaniok”. Tehát a bíróság ítéletét már csak azért is végre kellene hajtanunk, mert az emberi jogi egyezményben — amely formáját tekintve egy nemzetközi szerződés — erre kötelezettséget vállaltunk. E kötelezettség alól nem lehet kibújni azzal, hogy a magyar szabályozás a magyar alkotmányosság követelményeinek megfelel, mert ez nemzetközi jogi szempontból irreleváns. A bécsi egyezmény 27. cikke ezt úgy fogalmazza meg, hogy „Egyetlen részes fél sem hivatkozhat belső jogának rendelkezéseire annak igazolásául, hogy elmulasztotta a szerződést teljesíteni.”

Bár jogi szempontból a kormány által elfogadni javasolt országgyűlési határozat joghatás kiváltására alkalmatlan, kidolgozói azt gondolhatják, hogy politikai szempontból alkalmas lehet a radikális jobboldali szavazótábor igényeinek kielégítésére, a szabadságharc fokozására. Ezért kell sulykolni azt a hazugságot, hogy Európa nem ismeri történelmünket, nem ért meg minket, ezért akar ránk kényszeríteni olyan döntéseket, amelyek számunkra vállalhatatlanok. A nyugati értékekkel és intézményekkel szembeni dacos ellenállás, a meg nem értettség hangsúlyozása politikai célokat szolgál. Az ár, amit az ítélet végre nem hajtásáért fizetni kell — rendszeres beégések az Európa Tanács miniszteri bizottsága előtt, további bírósági elmarasztalások — elhanyagolható, hiszen az ország mára nemzetközi szinten gyakorlatilag elszigetelődött, a kormánynak vesztenivalója nincs.

Természetesen a konfrontáció helyett a kormány választhatná a jogi megoldást is: az önkényuralmi jelképek használatát tiltó büntető törvénykönyvi tényállást ki lehetne egészíteni - a vörös csillag vonatkozásában - egy célzattal. Így az indokolatlanul széleskörű tiltás a strasbourgi bíróság által megfogalmazott követelményeknek megfelelően szűkíthető lenne. Példa (vastaggal jelölve a beiktatandó rész):

(1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, avagy - valamely önkényuralmi politikai rendszer dicsőítése, illetve valamely önkényuralmi politikai eszme terjesztése céljából - ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet

a) terjeszt;

b) nagy nyilvánosság előtt használ;

c) közszemlére tesz;

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.


Share |

Leave a CommentTrackback
Leave a Comment
 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.