A vöröscsillag-ügy tovább bonyolódik. Az alábbiakban egyrészt a politikai kommunikáció csapdahelyzeteit vesszük górcső alá, másrészt cáfoljuk a kettős mércét emlegető szélsőjobboldali toposzt.

Emlékeztetőül: a Munkáspárt 2006 két vezetője ellen különböző tényállások alapján büntetőeljárások indultak Magyarországon, amiért politikai meggyőződésük kifejezése céljából ötágú vörös csillagot használtak nagy nyilvánosság előtt. A hazai bírósági eljárásokat követően mindketten az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak azt állítva, hogy büntetőjogi felelősségre vonásuk az európai emberi jogi egyezmény 10. cikkében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat sértette. Vajnai Attila ügyében 2008-ban, Fratanoló János ügyében 2011-ben született ítélet Strasbourgban. A Bíróság mindkét esetben  megállapította az egyezménysértést. Az ítéletek lényegében azt állapították meg, hogy a Btk. 269/B. §-ban megfogalmazott tiltás a vörös csillag vonatkozásában indokolatlanul széleskörű, mivel nem vesz tudomást e jelkép összetett jelentéstartalmáról. Így a politikai logó békés használatát akkor is büntetni rendeli, ha a kontextus alapján egyébként egyértelmű, hogy arra nem önkényuralmi propaganda céljából került sor.

Egy strasbourgi ítélet végrehajtása mindhárom hatalmi ágra feladatot ró: a végrehajtó hatalomnak ki kell fizetnie a megítélt kártérítést és perköltséget, a bírói hatalomnak új döntést kell hoznia, a törvényhozó hatalomnak pedig meg kell szüntetnie a tömeges egyezménysértéshez vezető rendszerhibát.

A Vajnai-ítélet kihirdetése nem váltott ki hisztérikus reakciókat a véleményformálókból. A minisztérium a perköltséget kifizette, a Legfelsőbb Bíróság pedig felmentő ítéletet hozott. Pont mint egy normális országban. Az Országgyűlés persze nem módosította a Btk-t, az Alkotmánybíróság pedig nem foglalkozott Vajnai indítványával. De pusztán emiatt senki sem foglalkozott volna a témával. Az első intő jel 2011-ben – még a Fratanoló-ítéletet megelőzően – tűnt fel, amikor a közigazgatási és igazságügyi minisztérium ifjú titánja, Rétvári Bence államtitkár (sz. 1979) – a diktatúrák áldozataira emlékezve – kifejtette, hogy a nemzeti és a „nemzetközi szocializmus” között nem sok különbség van, az egyik faji, a másik osztályalapon diszkriminál, de ugyanolyan pusztítást végzett, és a lényeg mindkettőnek az embertelensége. A Vajnai-ítéletre utalva azt mondta: a magyaroknak sajnos csalódniuk kellett néhány évvel ezelőtt, amikor Strasbourgban felmentették azokat, akiket Magyarországon elítéltek. Mint mondta: azt gondolták, hogy mindenki számára ugyanúgy a diktatúra jelképe a vörös csillag, mindenkinek ugyanazt a szörnyűséget jelenti a kommunizmus, és senkinek nem kell elmagyarázni, hogy ezen jelkép jegyében mennyi borzalmat követtek el Közép-Európában. Nyilván minden politikai erőnek szíve joga egyenlő távolságra meghatároznia magát két szélsőséges ideológiától, bár a „nemzetközi szocializmus” fogalmába olyan politikai eszmék és mozgalmak is beletartozhatnak, amelyek korántsem tekinthetők szélsőségesnek. Talán helyesebb lett volna „sztálini típusú diktatúráról” beszélni akár a nemzeti/nemzetközi szocializmus szóvicc feladása árán is, de ennyi manipuláció kell egy politikusi beszédbe. Bizonyára rosszul esett, hogy a politikai koordinátarendszernek a konzervatív jobboldalt origóba helyező meghatározása a jelképek szintjén megbicsaklott, az emberi jogi bíróság simfelése akkor is méltatlan volt.

2011. november 4-én a HírTV-ben Kövér László házelnök az aznap kihirdetett Fratanoló-ítéletet a következőképpen kommentálta: „Strasbourgban néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy az országban mi zajlott 50 éven keresztül […] úgy gondolja, hogy a szabadságjoghoz tartozik, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon”. Reményét fejezte ki továbá, hogy a magyar tiltó törvény ezen túl is hatályban lesz, az eljáró hatóságok pedig ezen túl is büntetnek a jelkép viseléséért.  Lényegében itt fogalmazódott meg először, hogy a Bíróság ítéletét – legalábbis ami a törvényhozást illeti – nem kell végrehajtani. E tabudöntő gondolat később megfertőzött néhány lelkes fiatalt is. A bírák leidiótázása a harmadik közjogi méltóság részéről pedig mindent elmond hazánk jelenlegi politikai kultúrájáról.

2012. április 20-án Navracsics Tibor igazságügyért felelős miniszter határozati javaslatot terjesztett az Országgyűlés elé. A javaslat szerint a T. Ház kimondta volna: a  Bíróságnak a Fratanoló-ügyben hozott, Magyarországot marasztaló ítéletének végrehajtásával, továbbá a Btk-nak az önkényuralmi jelképek használatát tiltó 269/B. §-ának módosításával nem ért egyet.

A javaslatot mind az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság, mind az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megtárgyalta 2012. június 11-én. Az Emberi jogi bizottság ülésén a minisztériumot képviselő kabinetmunkatárs arra a képviselői felvetésre, hogy a Bíróság ítéleteinek végrehajtása a nemzetközi jog alapján kötelező, elmondta, hogy „mivel mi is érezzük ennek a kényes voltát, ezért is terjesztettük ezt a kérdést az Országgyűlés elé. A kormány tehát nem egyedül dönt ebben a kérdésben. A kormánynak ugyan ebben a kérdésben megvan az elég szigorú álláspontja, de az Országgyűlés, mint a legfőbb népképviseleti szerv véleményére is kíváncsi.”

Ugyanezen bizottsági ülésen Gulyás Gergely fideszes képviselő (sz. 1981), az új alaptörvény egyik „szülőatyja”, így nyilatkozott: „Azért azt érdemes leszögezni, hogy a szóban forgó strasbourgi döntés felháborító. Az, hogy a Kövér házelnök úr által tett, szerintem még mindig bársonyosnak tekinthető megjegyzést vitatjuk-e vagy sem, egy külön kérdés. Én még visszafogottnak is tartom.”

A plénum az általános vitát ugyazen a napon lezavarta. A kormány nevében Rétvári, a napirendi pont előadója a következőképpen fogalmazott:

„A kormány [...] ezzel a határozati javaslattal [...] ahhoz kéri az egyetértésüket, hogy [...] ne engedjük, hogy mások, akik Magyarország történelmét nálunk sokkal kevésbé ismerik, ők határozzák meg a mi jogszabályainkat, és ők mondják meg, hogy Magyarországon mely jelképek tiltottak, melyek sértik mások érzékenységét és melyek nem. [...] Szerencsére még sokan élnek közülünk azok közül, akik börtönbüntetést szenvedtek, vagy kitelepítést kellett elszenvedniük, vagy B-listázásokat. Már csak az őirántuk érzett szolidaritásból, illetőleg az áldozatok iránt érzett kegyeleti okból is, úgy gondolom, Magyarországnak kötelessége a büntetőjogi fenyegetettséget fenntartania mind a vörös csillaggal, mind a sarló-kalapáccsal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a központi költségvetés forrásaiból a vörös csillag viseléséért senkinek kártérítést fizetni nem szabad, mert abban az esetben ez egyfajta megélhetéssé válik, ki-ki kitűzi magára a vörös csillagot, majd utána több ezer eurós kártérítést vár a strasbourgi bíróságtól.”

Staudt Gábor jobbikos képviselő (sz. 1983), az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója a vitában elmondta: „Elhangzott a bizottság ülésén, hogy Európában kettős mérce működik, mert a baloldal bűneit mindig relativizálják, a baloldal jelképeivel szemben megengedők, és fellépnek, akár olyan áron is, hogy egy országot arra kényszerítsenek, hogy igenis engedje, vagy büntetőjogilag ne üldözze, legalábbis a szólásszabadságra hivatkozva enyhébben ítélje meg ezeket a jelképeket, hozzátéve, hogy itt a munkásmozgalmi megközelítés csalóka lehet.”

Június 28-án a kormány a részletes vita alapján egységes javaslatot terjeszett elő. Eszerint az Országyűlés a strasbourgi ítélet végrehajtásával és a Btk. módosításával nem ért egyet. A kártérítést azonban nem az erre a célra félretett keretből, hanem a pártok állami apanázsából fizetik ki. Figyelemre méltó, hogy a javaslatot a miniszter helyett Rétvári államtitkár jegyezte ellen. Másnap viszont zárószavazás előtti módosító javaslatot terjesztett elő a kormány. Ezt a miniszter helyett már nem Rétvári írta alá. Ebben már nincs utalás a végrehajtás, így a fizetés megtagadására; a határozat csupán azt mondja ki, hogy az Országgyűlés a Btk. módosításával nem ért. Nem tudni, hogy a kormányzati álláspont változott-e meg 24 órán belül, vagy pedig Rétvári partizánakcióját semlegesítették-e a felnőttek.

Az biztos, hogy szegény Rétvárinak az új irányvonalról valamiért nem szóltak, ezért az államtitkár még 2012. július 1-jén Várpalotán, az 1952-es várpalotai kitelepítések 60. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen is azt fejtegette, hogy bármifajta nemzetközi nyomás is nehezedik Magyarországra, „sem azoknak, akik vörös csillagot hordtak magukon, mi kártérítést, amíg polgári kormány van Magyarországon, fizetni nem fogunk, sem a büntető törvénykönyvből mint önkényuralmi jelképet kivenni nem fogjuk, a sarló-kalapáccsal együtt”. „Akit tehát ezen bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek és utána nemzetközi fórumokhoz fordul, azzal szemben ezt az elvi álláspontot érvényesítjük” - mondta államtitkár az MTI szerint. Szavait a KDNP-s honlapok még egy hét múlva is szolgaian visszhangozták.

A határozatot az Országgyűlés július 2-án elfogadta a zárószavazás előtti módosító javaslatnak megfelelően. Miként az eredeti javaslatnak, a végső verziónak sem volt jogi relevanciája, hiszen a határozat csakis az Országgyűlést köti, tehát eleve alkalmatlan akár a kormányzat, akár a Kúria döntésének befolyásolására. Az, hogy a törvényhozó nem kíván a Btk. 269/B. §-ához nyúlni, nyilvánvalóvá vált a Vajnai-ítélet óta eltelt négy esztendő alatt. Végül Fratanolónak nyilván egyre megy, hogy a központi költségvetés melyik sora terhére jut a pénzéhez.

Az ezt követő eseményeket pedig végképp képtelenség volt megmagyarázni a felheccelt radikális jobboldali szavazóknak. Július 10-én a Kúria felülvizsgálati eljárásában bűncselekmény hiányában felmentette Fratanolót az ellene önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt emelt vád alól. Július 18-án az államkincstár átutalta az őt megillető összeget.

A strasbourgi ítélet végre nem hajtását hirdető ámokfutással, majd a falba ütközést követő kapkodó arcmentési kísérlettel sikerült a kormánynak hatalmas presztízsveszteséget okozni;  valószínűtlennek tűnik továbbá, hogy ezzel az ügyetlen húzással sikerült új szavazókat meghódítani. Mi értelme volt az egész akciónak? Ha a határozati javaslat nem születik meg, és a kártérítést fegyelmezetten kifizetik, a Fratanoló-ítéletről – amely a Vajnai-ítélethez képest semmiféle jogi nóvumot sem tartalmazott – a közvélemény vélhetően nem is szerzett volna tudomást. Ehhez képest Rétvári alaposan megrázta a pofonfát, és úgy tűnik, hogy a lehulló sallerekből másnak is kijutott. Hogy ezt szándékosan tette-e, vagy mások próbáltak hülyét csinálni belőle, ez másodlagos kérdés.

Sajnos a radikális jobboldali szavazóknak még mindig nem tudták a poltikusok elmagyarázni, hogy a vörös csillaggal kapcsolatos emberi jogi ítéletek nem azért születtek, mert a strasbourgi bírák nem ismerik Kelet-Közép-Európa tragikus 20. századi történelmét. Sokak számára nem világos, hogy a  Bíróság nem mentegette a sztálini típusú diktatúrák bűneit, miként arról sem volt szó, hogy a vörös csillagot bármilyen kontextusban szabadon lehet használni. A felzaklatott jobberek internetes kommentjeikben kettős mércét emlegetnek, és fogadkoznak: ha a vörös csillag szabad, akkor ők bizony horogkereszttel fognak majd utcára menni.

Bár nem gondoljuk, hogy náci és nyilas polgártársaink tömegesen olvasnák e sorokat, ezennel figyelmeztetjük az érintetteket, hogy – figyelemmel a Bíróság joggyakorlatára – a pernyertességre igen csekély esélyük van. A Garaudy kontra Franciaország ügyben a Bíróságnak egy holokauszttagadó filozófus véleménynyilvánítási szabadságáról kellett döntenie. A kérelmet érdemi elbírálásra alkalmatlannak minősítették, mivel a Garaudy által terjesztett eszmék sértették az emberi jogi egyezmény alapvető értékeit. A Bíróság álláspontja szerint a kérelmező visszaélt a véleménynyilvánítás szabadságával, ezért jogvédelem nem illeti meg.

A kettős mérce hiányát jól példázza a Bíróság legutóbbi magyar vonatkozású ügye. A Fáber kontra Magyarország ügyben 2012. július 24-én született ítéletben a Bíróság szintén a szabad véleménynyilvánításhoz való jog sérelmét állapította meg. 2007. május 9-én az MSZP  a rasszizmus és a gyűlölet elleni fáklyás felvonulást tartott a pesti rakparton. Fáber Károly, aki néhányadmagával a közelben helyezkedett el, egy Árpád-sávos zászlót emelt a magasba. Ezt a gesztust a felvonulók „nyilasok!” és „fasiszták!” beszólásokkal honorálták. Fáber rendőri felszólításra sem tette el a zászlót vagy távozott a helyszínről, ezért előállították. Később szabálysértési bírságot kapott a rendőri intézkedésnek való ellenszegülés miatt.

A Bíróság szerint a magyar hatóságok nem találták meg a Fáber szabad véleménynyilvánításhoz való joga és a felvonulók békés gyülekezéshez való joga közötti egyensúlyt. A Bíróság elismerte, hogy Fáber szándékosan provokálta a felvonulókat, és sokak jóérzését sérthette, amikor a vészkorszak idején elkövetett tömeggyilkosságok egykori helyszínén a nyilas mozgalmat idéző jelképpel fejezte ki az MSZP-vel szembeni politikai véleményét. Ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a rendőri fellépés szükségtelen volt, mivel nem állt fenn a rendbontás közvetlen veszélye. A Vajnai-ítéletre utalva a Bíróság kifejtette: feltételezve, hogy az Árpád-sávos zászló mint politikai jelkép többes jelentéssel bír (tehát nem csupán az Árpád-ház történelmi zászlója, hanem a nyilas mozgalom jelképe is), csak a közlés kontextusának gondos elemzésével lehet értelmes különbséget tenni a 10. cikk alapján még védelemben részesülő megbotránkoztató és sértő, valamint azon közlések között, amelyek elvesztik a jogot, hogy egy demokratikus társadalomban eltűrjék őket. Egy demokratikus társadalomban a szólásszabadságot csakis nyomós okból lehet korlátozni. Ilyen ok (pl. rendbontás, erőszak nyilvánvaló és közvetlen veszélye vagy a kegyeleti jogok megsértése) Fáber esetében nem állt fenn, ezért nyerhetett a magyar állammal szemben a nemzetközi fórum előtt.

Tehát nincs kettős mérce: a Bíróság a szabad véleménynyilvánítás jogát – politikai ideológiáktól függetlenül – mint a demokrácia alapját védelmezi. Az a hatalom pedig, amely a Bíróság e tárgyban hozott ítéleteit szándékosan nem hajtja végre, ezt a fundamentumot ássa alá.


Share |

Leave a CommentTrackback
Leave a Comment
 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.