Az európai emberi jogi egyezmény 6. cikke biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot. Az (1) bekezdés többek között kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság tárgyalja.

Ami igazságszolgáltatás függetlenségének kérdését illeti, annak megítélésénél, hogy egy testület "függetlennek" tekinthető-e - nevezetesen a végrehajtó hatalomtól és peres felektől -, a Bíróság a tagok kinevezésének módját, hivatali idejük tartamát, a külső nyomás elleni biztosítékok meglétét és azt a kérdést vizsgálta, hogy a testület függetlennek látszik-e (Campbell és Fell kontra Egyesült Királyság).

Az európai emberi jogi bíróság ítélkezési gyakorlatában a bíróság pártatlanságával kapcsolatban egy objektív és egy szubjektív tesztet alkalmaz (Piersack kontra Belgium, Hauschildt kontra Dánia). A bíróság akkor tekinthető pártatlannak, ha mindkét tesztnek megfelel. A szubjektív teszt során azt vizsgálják, hogy az eljáró bíró elfogult volt-e. Az objektív teszt lényegében a pártatlanság látszatának követelményét támasztja az eljáró bíróságokkal szemben. "Ami kockán forog, az a bizalom, amit egy demokratikus társadalomban a bíróságoknak kell ébreszteniük a közönségben és - a büntetőeljárások vonatkozásában - mindenekelőtt a vádlottban." (Fey kontra Ausztria). Az objektív teszten elbukik az állam, ha a végrehajtó hatalom beavatkozik egy bíróság előtt folyamatban lévő ügybe annak érdekében, hogy annak kimenetelés befolyásolja. A Sovtransavto Holding kontra Ukrajna ügyben - miközben egy orosz vállalat által Ukrajnában indított polgári peres eljárás folyamatban volt - az ukrán köztársasági elnök az állami érdekek védelmének fontosságára hívta fel a legfelsőbb közigazgatási bíróság figyelmét. A strasbourgi bíróság megállapítása szerint - függetlenül attól, hogy ténylegesen befolyásolta-e a per kimenetelét - az elnöki beavatkozás megalapozott kétséget ébresztett a legfelsőbb közigazgatási bíróság függetlensége és pártatlansága tekintetében.

A magyar bíróságok függetlensége tekintetében már így is komoly kételyek merülnek fel; a Velencei Bizottság a januárban hatályba lépett bírósági igazgatási rendszert számtalan ok miatt kritizálta. A végrehajtó hatalom legutóbbi otrombasága a pártatlanságuk látszatát kezdte ki.

Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a Marian Cozma-ügyben született másodfokú ítéletet követően szükségét érezte, hogy a szerinte túlzottan egyhe büntetések miatt közvetlenül a Kúria elnökéhez forduljon. A levél arra hívja fel a kúriai elnök figyelmét, hogy a "társadalom" szigorúbb ítéletet vár. Az ilyen típusú átiratok tökéletesen alkalmasak arra, hogy azt a látszatot keltsék: a bíróság, amely az ügyészség felülvizsgálati indítványáról dönteni fog, nem pártatlan.

A jogerős ítéletekkel kapcsolatosan a végrehajtó hatalomnak kettős feladata van. Pozitív kötelezettsége, hogy azokat hajtsa végre. Negatív kötelezettsége, hogy ne kommentálja őket. Navracsics már tanúbizonyságát adta annak, hogy akár a strasbourgi bíróság jogerős ítéletének végrehajtását is hajlandó elszabotálni, ha politikai érdei úgy diktálják. A Cozma-ügyben írott levele arról tanúskodik, hogy a negatív kötelezettség betartása is kihívást jelent. A nyomásgyakorlási kísérlet ráadásul azért végtelenül ostoba, mert ha a felülvizsgálati eljárásban a Kúria akár szigorúan szakmai szempontok alapján súlyosbítaná a jogerős ítéletben kiszabott büntetéseket, a terheltek éppen Navracsics levelére hivatkozással terjeszthetnének elő kérelmet az európai emberi jogi bíróság előtt azon az alapon, hogy az ügyükben végső fokon eljárt bíróság nem volt pártatlan. Mint azt fent már bemutattuk: az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdése sérelmének megállapításához nem szükséges az, hogy a végrehajtó hatalom beavatkozása eredményre vezessen; elegendő, ha az igazságszolgáltatás pártatlanságának látszata sérült. Tehát a veszprémi illetőségű miniszternek egy ügyetlen politikai lépéssel sikerült jogalapot teremtenie arra, hogy a népszerű kézilabdázó haláláért felelős személyek Strasbourgban nyerhessenek magyar állammal szemben.


Share |

Comments(5)Trackback

A Btk. 269/B. §-a vétségnek minősíti és pénzbüntetéssel rendeli büntetni azt, aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, közszemlére tesz. Az európai emberi jogi egyezmény kontinensszerte egységes értelmezése és tiszteletben tartása felett őrködő strasbourgi bíróság két ítéletében is foglalkozott a hazai szabályozással. Vajnai Attila ügyében 2008. július 8-án, Fratanoló János ügyében 2011. november 3-án hirdetett ítéletet. A baloldali politikusok azért fordultak a strasbourgi fórumhoz, mert Magyarországon — hasonló tényállások alapján — elmarasztalták őket önkényuralmi jelkép (konkrétan: vörös csillag) használatának vétsége miatt. Az emberi jogi bíróság szerint a vörös csillag nem tekinthető kizárólag a kommunizmust reprezentáló jelképnek: továbbra is a tisztességesebb társadalomért küzdő nemzetközi munkásmozgalom, valamint egyes — több tagállamban aktívan működő — törvényes politikai pártok szimbóluma is. A strasbourgi testület ezért úgy vélte, hogy a vörös csillag többértelműségére figyelemmel a szóban forgó tiltás túlságosan széles körű. Olyan tevékenységekre és eszmékre is kiterjed, amelyek egyértelműen az egyezmény 10. cikke, vagyis a szabad véleménynyilvánításhoz való jog védelme alá esnek, s az inkriminált szimbólum különböző jelentéseinek a szétválasztására nincs kielégítő mód. Valójában a magyar jog kísérletet sem tesz a különbségtételre. Minderre tekintettel Vajnai ügyében megállapították az egyezménysértést, Fratanoló esetében pedig 4.000 eurós kártérítést is megítéltek. (Mindkét ügyben 2.000 euró plusz áfa perköltség megfizetésére is kötelezték a pervesztes államot.) Fratanoló ügyében az állam 2012. február 1-jén a bíróság nagykamarájához fordult, a fellebbezést azonban 2012. március 8-án elutasították, így az ítélet véglegessé vált. Egy elmarasztaló ítélet esetén a pervesztes államnak az egyezmény 46. cikke alapján három kötelezettsége van. Egyrészt ki kell fizetnie a kérelmezőnek a megítélt kártérítést és perköltséget. Másrészt orvosolnia kell a konkrét jogsérelmet, vagyis például gondoskodnia kell arról, hogy az egyezménysértő módon elítélt kérelmező ügyét újratárgyalják, és szükség esetén az illetőt felmentsék az ellene hozott vádak alól. Harmadrészt meg kell hoznia azokat az általános jellegű intézkedéseket is, amelyekkel a hasonló egyezménysértések elkerülhetők.


Az európai emberi jogi bírósághoz bárki fordulhat, akinek az egyezményben biztosított alapvető jogait valamelyik szerződő állam megsértette. Ez azt jelenti, hogy 47 európai állam 800 millió polgára potenciális kérelmező Strasbourgban. A Magyarországról érkező kérelmek száma az utóbbi időben megugrott (2011-ben 656), amiben talán közrejátszott néhány olyan jól átgondolt kormányzati intézkedés, mint például a 98%-os adó bevezetése, a magán-nyugdíjpénztári pénzek lenyúlása vagy a legtapasztaltabb bírák utcára tétele. A bírósághoz évente egyre növekvő számú kérelem érkezik (2011-ben 64.500), és nyilvánvaló, hogy az ügyteherrel a nemrégiben gyorsított eljárásrendben sem tud megbirkózni. Az egyezményt aláíró államok közösen keresik a megoldást annak érdekében, hogy a bíróság továbbra is el tudja látni feladatát az emberi jogok végső garantálójaként. Ezért 2012. április közepén az államok magas rangú képviselői konferenciát tartottak Brightonban a bíróság reformjáról. Hazánkat Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter képviselte. A résztvevők által elfogadott Brightoni Nyilatkozat (2012. április 19.) a következőképpen fogalmaz: Valamennyi aláíró állam vállalta, hogy magára nézve kötelezőnek tekinti a bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepel. A miniszteri bizottság ellenőrzéssel biztosítja a bíróság ítéleteinek megfelelő végrehajtását, ideértve az átfogóbb rendszerproblémák megoldását szolgáló általános intézkedések meghozatalát. A miniszteri bizottságnak ezért hathatósan és méltányosan kell vizsgálnia, hogy az aláíró állam által megtett intézkedések megszüntették-e az egyezménysértést. A miniszteri bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy hathatós intézkedéseket tegyen az egyezmény 46. cikke alapján fennálló kötelezettségeit elmulasztó aláíró állammal szemben. A miniszteri bizottságnak különös figyelmet kell fordítania a tagállami szinten meglévő rendszerproblémákra utaló egyezménysértésekre (26. és 27. pont). Vagyis az egyezményt aláíró államok egyetértettek abban, hogy a strasbourgi fórum ügyterhe úgy csökkenthető, ha az egyezménysértéshez vezető helyzeteket a nemzeti jogrendszerek megfelelő módosításával már eleve kiküszöbölik.

 

A magyar jogrendszer jelenlegi krízishelyzetében a kevéssé jelentős kérdések közé tartozik az, hogy a vörös csillag által megjelenített ideológiát propagálni kívánó politikai szervezetek és személyek élhetnek-e véleménynyilvánítási szabadságukkal (a nélkül természetesen, hogy egy totalitárius rezsimet dicsőítenének). A vörös csillag ügyről azért kell beszélnünk, mert szimptomatikus: működés közben engedi megfigyelni a hazai jogrendszer technikai, politikai és lélektani okokból fakadó működési zavarait. Jogtechnikai szempontból 1993-ban az Országgyűlés egy differenciálatlan szabályozást fogadott el, amely pusztán a használt logók alapján próbálta a szélsőséges politikai megnyilvánulásokat tiltani. 2000-ben az Alkotmánybíróság nem észlelte a szólásszabadság indokolatlan korlátozását, és alkotmányosnak ítélte a büntetőjogi tilalmat. Politikai értelemben mind a vörös csillag kivétele a tiltott jelképek sorából, mind az önkényuralmi jelképek (köztük pl. a horogkereszt) tiltásának általános megszüntetése politikailag vállalhatatlan lenne. Az Alkotmánybíróság 2008 óta — annak tudatában, hogy a hatályos törvényi szabályozás a strasbourgi bíróság szerint is sérti az emberi jogokat — az új indítványt, amely a Btk. 269/B. § részleges megsemmisítését kérte, nem tűzte napirendjére. Alkotmánybírósági döntés a közeljövőben sem várható, noha a testületet immár olyan kiváló alkotmányjogászok erősítik, mind Balsai István, aki igazságügy-miniszterként a kifogásolt szabályozást előterjesztette, vagy Dienes-Oehm Egon, aki 2008-ban a Vajnai-ítélet elleni fellebbezés benyújtását sürgette. A jogalkotó ugyanezen időpont óta meg sem próbálta a törvényt módosítani. Sőt, emelte a tétet: az új Btk. tervezetében (335. §) — amelyben az önkényuralmi jelkép használatának törvényi tényállása azonos a hatályos Btk. megoldásával — szankcióként elzárás kiszabását is lehetővé teszi. A legtanulságosabb mégis a történet lélektani vonulata. 2011. augusztus 23-án Rétvári Bence, a közigazgatási és igazságügyi minisztérium államtitkára egy megemlékezésen szólt be az emberi jogi bíróságnak, amiért az — a közép-európai történelem hiányos ismeretéből kifolyólag — téves ítéletet hozott a Vajnai-ügyben. A Fratanoló-ítéletet követően Kövér László, az Országgyűlés elnöke nemes egyszerűséggel leidiótázta a strasbourgi bírákat. 2012. április 20-án pedig Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter — aki a brightoni útja után talán még ki sem tudott csomagolni — egy jelentéssel kedveskedett az Országgyűlésnek. Ebben — az Alkotmánybíróság 2000-es, utólag hibásnak bizonyult határozatában foglaltakat mantrázva — kifejti, hogy a kormány a Franatoló-ítélet dacára kitart korábbi álláspontja mellett, miszerint az önkényuralmi jelképek (ezen belül a vörös csillag) használatának magyarországi tilalma továbbra is alkotmányos. A jelentéshez egy határozati javaslat is készült. Ennek elfogadása esetén az Országgyűlés kimondaná, hogy a Fratanoló-ítélet végrehajtásával, továbbá a Btk. módosításával nem ért egyet.

 

A határozati javaslat sok kérdést vet fel. Amennyiben végrehajtás a megítélt kártérítés és perköltség kifizetését jelenti, akkor megértéssel kell fogadnunk a javaslatot, hiszen köztudomású, hogy az államnak egy huncut eurócentje sincs, és hitelt sem kap senkitől. Amennyiben végrehajtás alatt a javaslat azt érti, hogy a strasbourgi ítélet nyomán kötelező Fratanolót felmenteni az ellene hozott vád alól, akkor nehéz elképzelni, hogy miként fogják a Kúriát rávenni arra, hogy — a hatályos büntetőeljárási törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva — a felülvizsgálati indítványt utasítsa el. Ha pedig az ítélet végrehajtása alatt a sorozatos egyezménysértések kiküszöböléséhez szükséges Btk-módosítást értjük, akkor nem annyira a Fratanoló-ítéletre, mintsem a három évvel korábban született Vajnai-ítéletre kellene hivatkozni, hiszen az az ítélet e tekintetben immár négy esztendeje végrehajtatlan.


A határozati javaslat jogi értelemben véve természetesen nonszensz. Az 1969-es bécsi egyezmény — amely a nemzetközi szerződésekre irányadó alapvető szabályokat tartalmazza — 26. cikkében rögzíti a pacta sunt servanda elvét, vagyis „Minden hatályos szerződés kötelezi a részes feleket és a szerződést jóhiszeműen kell végrehajtaniok”. Tehát a bíróság ítéletét már csak azért is végre kellene hajtanunk, mert az emberi jogi egyezményben — amely formáját tekintve egy nemzetközi szerződés — erre kötelezettséget vállaltunk. E kötelezettség alól nem lehet kibújni azzal, hogy a magyar szabályozás a magyar alkotmányosság követelményeinek megfelel, mert ez nemzetközi jogi szempontból irreleváns. A bécsi egyezmény 27. cikke ezt úgy fogalmazza meg, hogy „Egyetlen részes fél sem hivatkozhat belső jogának rendelkezéseire annak igazolásául, hogy elmulasztotta a szerződést teljesíteni.”

Bár jogi szempontból a kormány által elfogadni javasolt országgyűlési határozat joghatás kiváltására alkalmatlan, kidolgozói azt gondolhatják, hogy politikai szempontból alkalmas lehet a radikális jobboldali szavazótábor igényeinek kielégítésére, a szabadságharc fokozására. Ezért kell sulykolni azt a hazugságot, hogy Európa nem ismeri történelmünket, nem ért meg minket, ezért akar ránk kényszeríteni olyan döntéseket, amelyek számunkra vállalhatatlanok. A nyugati értékekkel és intézményekkel szembeni dacos ellenállás, a meg nem értettség hangsúlyozása politikai célokat szolgál. Az ár, amit az ítélet végre nem hajtásáért fizetni kell — rendszeres beégések az Európa Tanács miniszteri bizottsága előtt, további bírósági elmarasztalások — elhanyagolható, hiszen az ország mára nemzetközi szinten gyakorlatilag elszigetelődött, a kormánynak vesztenivalója nincs.

Természetesen a konfrontáció helyett a kormány választhatná a jogi megoldást is: az önkényuralmi jelképek használatát tiltó büntető törvénykönyvi tényállást ki lehetne egészíteni - a vörös csillag vonatkozásában - egy célzattal. Így az indokolatlanul széleskörű tiltás a strasbourgi bíróság által megfogalmazott követelményeknek megfelelően szűkíthető lenne. Példa (vastaggal jelölve a beiktatandó rész):

(1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, avagy - valamely önkényuralmi politikai rendszer dicsőítése, illetve valamely önkényuralmi politikai eszme terjesztése céljából - ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet

a) terjeszt;

b) nagy nyilvánosság előtt használ;

c) közszemlére tesz;

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.


Share |

A felsőoktatási törvény 73-75. §-a taglalja a hallgatót megillető jogorvoslati jog gyakorlásának eseteit és feltételeit. Schmitt ügyében ezek a szabályok nem alkalmazandóak, tekintettel arra, hogy Schmitt vélhetően már (és még) nem áll hallgatói jogviszonyban a Semmelweis Egyetemmel.


A felsőoktatási törvény 105. § (1) bekezdése kimondja, hogy a miniszter (a jelen esetben dr. Réthelyi) törvényességi ellenőrzést gyakorol a nem állami felsőoktatási intézmények fenntartói tevékenysége felett. Itt tehát hangsúlyozottan a nem állami felsőoktatási intézményekről van szó, márpedig a Semmelweis Egyetem állami felsőoktatási intézmény. A (2) bekezdés szerint a miniszter a törvényességi ellenőrzési jogkörében – megfelelő határidő biztosításával – felhívja a fenntartót, hogy az (1) bekezdésben meghatározottak szerinti kötelezettségének tegyen eleget. A (3) bekezdés kimondja, hogy a miniszter a törvényességi ellenőrzés eredményeképpen felfüggesztheti a felsőoktatási intézmény vizsgaszervezési jogát, ha az (1) bekezdésben szabályozott felhívása nem vezetett eredményre. (A törvény szerkesztési hibában szenved, hiszen az (1) bekezdés nem rendelkezik semmiféle miniszteri felhívásról; helyesen a (2) bekezdésre kellene hivatkozni, de ezen most lendüljünk túl.) A felfüggesztéssel egyidejűleg kezdeményeznie kell a bíróságnál a fenntartó mulasztásának megállapítását. A miniszter döntésének ki kell terjednie az érintett hallgatók tanulmányainak folytatásával, vizsgáival kapcsolatos kérdésekre.


A miniszter hatásköréről szólva a felsőoktatási törvény 103. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) indítványára a miniszter a bíróságnál – a 105. §-ban meghatározottak szerint – kezdeményezi a felsőoktatási intézmény által megszervezett vizsga eredményének, a kiállított bizonyítványnak, oklevélnek érvénytelenné nyilvánítását. Tehát e miniszteri jogkör csak a 105. § – azon belül a (3) bekezdés – szövegösszefüggésében értelmezhető. Vagyis ha a fenntartó a nem állami felsőoktatási intézményt nem a jogszabályokban, az intézményi dokumentumokban, a működés megkezdéséhez szükséges engedélyben meghatározottak szerint működteti, és ezt a mulasztását a miniszteri felhívást követően sem orvosolja, akkor a miniszter felfüggesztheti a felsőoktatási intézmény vizsgaszervezési jogát és kezdeményezi a bíróságon a fenntartó mulasztásának megállapítását. Indokolt esetben a felsőoktatási intézmény által megszervezett vizsga eredményének, a kiállított bizonyítványnak, oklevélnek érvénytelenné nyilvánítását. Erre akkor kerülhet sor, ha pl. egy magánintézmény nem rendelkezik megfelelő minősítésű oktatói gárdával, vagyis ha az oktatás színvonala a MAB által megkövetelt szint alatt marad. Ez esetben lehet a magánintézményben szervezett vizsgák, az általa kiállított bizonyítványok, oklevelek érvénytelenné nyilvánítását kérni a bíróságtól. Nem véletlen, hogy a 103. § (2) bekezdése szerint erre a MAB indítványára kerül sor. Kiemelendő, hogy a bíróságtól nem egy konkrét hallgató vizsgájának, oklevelének érvénytelenné nyilvánítását lehet kérni, hanem intézményi szinten kell a hiányosságokkal kapcsolatos jogkövetkezményeket megállapítani.


A levonandó következtetés az, hogy a felsőoktatási törvény 103. § (2) bekezdése az állami fenntartású Semmelweis Egyetem vonatkozásában nem értelmezhető. Ez azzal jár, hogy a Schmitt kisdoktori címének visszavonásával kapcsolatos döntésben sem a MAB-nak, sem a miniszternek nem kellett szerepet vállalnia.


A kisdoktori cím (és általában a tudományos fokozatok) visszavonásának okait jogszabály nem rendezi. E körben a felsőoktatási intézmények és a tudományos közösség belső szabályai irányadóak. Ezt az értelmezést támasztja alá az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése, miszerint tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. Az eljárási szabályokat generális jelleggel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.) tartalmazza. A Ket. 12. § (3) bekezdés e) pontja szerint a Ket. alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított egyéb szervezet, köztestület vagy személy. Ugyanezen szakasz (2) bekezdés a) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez. Ebbe az igen széles közigazgatási hatósági ügy definícióba a kisdoktori cím visszavonása belefér. Ez pedig azt jelenti, hogy a Schmitt kisdoktori címét visszavonó egyetemi határozat meghozatala során be kellett tartani a Ket. szabályait. Schmittet – mivel az ügy jogát vagy jogos érdekét érinti – megilletik az ügyfél jogai, így többek között az, hogy a Ket. 109. §-a alapján a döntés bírósági felülvizsgálatát kezdeményezze jogszabálysértésre hivatkozással.


A Semmelweis Egyetem fenntartója az állam. Az állam nevében a fenntartói jogokat az oktatásért felelős miniszter (tehát dr. Réthelyi) gyakorolja (felsőoktatási törvény 7. § (4) bekezdés). A törvény 115. § (5) bekezdése értelmében a fenntartó – megfelelő határidő tűzésével – felhívja a felsőoktatási intézmény vezetőjét a jogszabálysértő döntés orvoslására, a szükséges intézkedés meghozatalára. Ugyanezen szakasz (9) bekezdése alapján a fenntartó bírósági eljárást kezdeményezhet, ha a felsőoktatási intézmény a felhívásnak nem tesz eleget.


Vagyis a Schmitt kisdoktori címét visszavonó egyetemi határozat két módon kerülhet a bíróság elé: vagy a Ket. 109. §-a alapján maga az érintett indít keresetet, vagy a felsőoktatási törvény 115. § (9) bekezdése alapján a miniszter kezdeményez nemperes eljárást. Hangsúlyozandó, hogy a bíróság kizárólag az eljárás törvényességét vizsgálhatja, tudományos (tartalmi) kérdésekben nem dönthet.

 

A harmadik - elvi - lehetőséget az ügyészségi törvény 29. §-a rejti. Ennek (1) bekezdése szerint az ügyész ellenőrzi a közigazgatási hatóságok, valamint a bíróságon kívüli más jogalkalmazó szervek által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős vagy végrehajtható döntések, valamint hatósági intézkedések törvényességét. A (2) bekezdés alapján - ha törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész a közigazgatási hatósági döntés érdemére kiható törvénysértés esetén felhívással él a törvénysértés megszüntetése érdekében. Az (5) bekezdés szerint a felhívás eredménytelensége esetén az ügyész az alapügyben hozott jogerős döntést támadhatja meg bíróság előtt. Hangsúlyozni kell, hogy az egyetemet megillető autonómiára (felsőoktatási törvény 1. §) tekintettel egy esetleges ügyészi beavatkozással szemben súlyos alkotmányossági aggályok merülhetnek fel.

 

Mindennek semmi köze ahhoz, hogy a szerzői jogok megsértése miatt keresettel élhetnek Schmitt ellen azon szerzők (illetve örököseik), akiknek szellemi alkotását kisdoktori értekezésében sajátjaként tüntette fel.  Az Alaptörvény 12. cikk (1) bekezdésének azon kitétele, miszerint a köztársasági elnök személye sérthetetlen, nem ad felmentést a szerzői jogi, és általában véve a magánjogi szabályok megsértésének jogi következményei alól.

 

Ugyanakkor továbbra is úgy véljük, hogy Schmitt ügye egy alapvetően erkölcsi és politikai problémát vet fel, amit nem a jognak kell megoldania.


Share |

(2 Mózes 20:15; Károli Gáspár fordítása)

 

Magyország köztársasági elnökének 1992-ben írt doktori disszertációjáról a hvg.hu januárban megírta, hogy nagy valószínűséggel plágium. Schmitt Pál pár nappal később adott interjújában azt mondta, hogy átvette Nikolaj Georgijev művét dolgozatába, de nem plagizált, mert ismerte Nikolaj Gergijevet, mert törzsanyagként vette át a művet és mert eleget tett az egyetem akkor hatályos idézési szabályzatának. Innentől kezdve az ügy egy jogász számára egyszerű. A jogásznak ugyanis mindig a konkrét tényállást kell az absztrakt jogi normák alá besorolnia, és a végén ebből a következtetést levonnia. Tehát, szerzői jogi terminusokkal élve, adott egy eredetileg francia nyelvű mű, amely magyar nyelven teljes terjedelemben megjelent egy másik műben, és amelyben annak jó háromnegyed részét teszi ki. A későbbiek során a hvg.hu azt is kiderítette, hogy Schmitt disszertációja 17 oldalt szó szerint átemelt - idézőjelek használata és forrásmegjelölés nélkül - Klaus Heinemann német professzor 1991-es angol nyelvű cikkéből. A köztársasági elnök ezt sem cáfolta.

 

Az átvevő, tehát a későbbi mű létrehozója, nem tagadja, hogy átvette a művet, de a fenti okokra hivatkozik annak érdekében, hogy a plágium vádja alól kimentse magát. Ezek után nem volt szükséges (de persze lehetséges, csak fölösleges) franciául, illetve angolul tudó szakértői bizottságot felállítani. A szerzői jogi jogsértés megállapításához, amely alapja lehet a doktori cím megvonásának, elegendő lett volna megnézni az 1992-ben hatályos magyar szerzői jogi törvény idézésre és egy mű lefordítására vonatkozó rendelkezéseit. Amennyiben az Egyetem úgy ítélte volna meg, hogy saját maga nem tudja eldönteni, hogy egy 180 oldal terjedelmű műnek egy másik műben való teljes közlése  – és persze akkor is csak szabályszerű forrásmegjelölés mellett–  meghaladja-e az idézés szabályai értelmében a maximálisan elfogadható mértéket, létezik egy Szerzői Jogi Szakértő Testület, amely szerzői jogi ügyekben hivatott szakértői véleményt adni, akár bíróságok vagy más hatóságok, akár magánszemélyek részére.

 


Amióta a hvg.hu-n a hír megjelent, abból kiindulva, hogy a bitorlás bűncselekménye már elévült, a legtöbben, további részletekbe nem bocsátkozva, a cselekmény morális elítélendőségét hangoztatják. Ez azonban magától értetődő, hiszen optimális esetben a jogszabályok mögött, különösen a tiltó jogszabályok mögött, meghúzódik valamilyen erkölcsi norma. Viszont afelől se legyenek illúzióink, hogy a jogi szabályozásnak csak erkölcsi motivációja lenne. A jog legtöbbször ott fejlődik, ahol gazdasági igény merül fel. Nem volt ez máshogy a szerzői joggal sem. A mai értelemben vett szerzői jog a nyomdagépek megjelenésével kezdett kialakulni, azaz akkor, amikor vállalkozók nyomdagépekbe beruházva remélték a befektetés megtérülését az általuk kiadott könyvek értékesítéséből. Amikor látták, hogy ez nem megy, mert sokszor sokkal silányabb kiadásokat mások gyorsabban kiadtak, az uralkodóhoz fordultak védelemért. Az uralkodó ezt megadta nekik, akkoriban még privilégiumok formájában. Nem véletlen, hogy az angol nyelvben a szerzői jog, a copyright szószerinti fordításban a másolás jogát jelenti és nem az alkotásét; a szerzői jogi jogosultságot mai napig nemzetközileg szimbolizáló jel, a ©, a copyright owner, a másolás jogának a tulajdonosát, jogosultját jelöli. Az uralkodó tehát privilégiumok osztásával a nyomdászoknak bizonyos időre kizárólagos jogot adott egyes könyvek kiadására. A privilégiumok rendszerének megszűnésével az új törvények a szerzőre vezették vissza a művek feletti rendelkezés jogát, akinek azonban módjában állt az egyes felhasználási módokra másoknak ellenérték fejében engedélyt adni.

 

 
A szerzői jogi védelemnek három előfeltétele van: egyéni jelleg, eredeti jelleg és a reprodukálhatóság. A szellemi tulajdonjogokat pont reprodukálhatóságuk miatt nehéz a klasszikus tulajdonjogi gondolkodásba beilleszteni. Bizonyos mennyiségű búzaszemből, bizonyos mennyiségű liszt lesz, amiből bizonyos mennyiségű kenyér, amit bizonyos és korlátozott számú ember tud elfogyasztani. Ezzel szemben a szellemi alkotás nem véges számú végfelhasználóhoz tud csak eljutni. Nem élvezi valaki a zenét kevésbé, csak azért mert más is hallgatja mellette. Viszont össztársadalmi érdek az alkotók, a feltalálók ösztönzése. A szellemi alkotások védettségének kialakításánál a jogalkotónak mindig azt a kényes egyensúlyt kell szem előtt tartania, hogy pont annyi, de egy nappal sem több, monopóliumot adjon az alkotónak alkotása, a feltalálónak találmánya felett, hogy még pont megérje alkotni és feltalálni, és ne arra várjon mindenki hátradőlve, hogy majd más megalkotja helyette, amit majd ő ingyen lemásolhat. Ugyanakkor ne legyen hosszabb a monopólium a szükségesnél, mivel az pedig a társadalmat zárná el szükségtelenül olyan információk és tartalmak felhasználásától, amelyek révén újabb műveket és találmányokat hozhatnak létre.

 

Napjainkban, az információs társadalom kialakulásával, tulajdonképpen alapvető újdonság nem jelent meg a művek felhasználásával kapcsolatban. A változás csupán annyi, hogy a reprodukciós eszközökhöz szinte mindenki hozzájut, így a reprodukálás hétköznapi cselekménnyé vált, amit a gépek hatékonyan elvégeznek az ember helyett, és ami ezáltal szinte ellenőrizhetetlenné vált. Itt persze most mindenkinek az ingyen letöltött filmek és zeneművek jutnak eszébe. De gondoljunk abba bele, hogy az információs társadalom nem létezne félvezetők nélkül (szellemi tulajdonjog védi a mikroelektronikai félvezetők topográfiáját), nem létezne szoftver nélkül, amelyen szerzői jogi védelem áll fenn, és nem létezne az információk tudatos csoportosítása és rendezése, azaz adatbázisok nélkül, amelyeken szintén szerzői jogi törvényben biztosított védelem áll fenn. Ezek gazdasági értéke manapság felbecsülhetetlen. Nem véletlen, hogy Barack Obama január 24-i évértékelő beszédében is kitért a szellemi tulajdonjogok védelmének fontosságára az amerikai munkahelyek megteremtése és fenntartása érdekében.

 

Az Amerikai Egyesült Államok évente közzéteszi az ún. Special 301 Report-ot a kereskedelmi partnerországok, köztük Magyarország szellemitulajdon-védelmi helyzetéről. Ezzel összefüggésben az amerikai hivatal listákat vezet a szellemi tulajdonjogok megsértésében élenjáró országokról. Nincs két éve, hogy Magyarország lekerült erről az ún. Watch List-ről. Ebben nagy szerepet játszott a kormány által 2008-ban létrehozott Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT). A HENT különböző kiemelt területek köré felállított munkacsoportokban (a gyógyszerhamisítástól, az interneten elkövetett jogsértéseken át a legújabban megalakult műtárgyhamisítással foglalkozó munkacsoportig) vizsgálja a hamisítás és kalózkodás jelenségeit, hatásait és keres megoldást az azokkal szembeni hatékonyabb fellépésre. Emellett rendezvényeket, előadásokat szervez (pl. az országot bejáró vándorkiállítás) és honlapot tart fenn, ahol mindenki, akár középiskolás szinten is tájékozódhat a szerzői jogokról és a kalóztermékek veszélyeiről. Ezeknek a tevékenységeknek az értékeléseként vette le az Egyesült Államok Magyarországot a Watch List-ről, hangsúlyozva a lakossági tudatosságnövelés és az internetes kalózkodás elleni fellépés területén elért eredményeket. 

 

Kérdés, hogy az államot megtestesítő közjogi méltóság szerzői jogi szempontból aggályos magatartásának tolerálásával ez az eredmény fenntartható lesz-e. A dolog üzenete mindenesetre rossz, és nem biztos, hogy nem teszi tönkre az elmúlt években sok munkával elért eredményeket. Abban biztosak lehetünk, hogy az Egyesült Államok és más meghatározó gazdasági hatalmak közelről figyelik az ország szellemi tulajdon területén kifejtett tevékenységét.

 

A köztársasági elnök magatartásának gazdasági hatása mellett természetesen az erkölcsi sem elhanyagolható. Maga a plágium szó az ókori Rómára vezethető vissza (erről részletesen itt olvashat). A plagium a római jogban gyermekrablást jelentett, amely szót Martialis költő használta egyik epigrammájában, amikor felháborodott azon, hogy az egyik művét, a "gyermekeit" valaki ’ellopta’ és saját neve alatt adta ki (Martialis 1.52). Annak ellenére, hogy Martialis a költőt tulajdonosnak (dominus) nevezi, a személyt, aki elköveti a plágiumot tolvajnak és cselekedetét lopásnak (furtum), a kifejezésüket nem jogi értelmükben, hanem metaforikusan kell olvasnunk. A szerző érdekét az sérti, hogy valaki más tör dicsőségre az ő művével. A "tolvajok", a plagizátorok az általánosan elfogadott erkölcsi normákat sértik meg. A kifejezés az európai nyelvekben a francián keresztül gyökerezett meg a XVIII. században. Az erkölcsi elítélés a későbbiekben kiegészült anyagi elmarasztalással is, amikor a szerzői joggal már a befektetést is védték és kvázi tulajdonjognak ismerték el.

 

Jelenleg az Európai Unió Alapjogi Chartája „A tulajdonhoz való jog” címet viselő 17. cikkének 2. bekezdése csupán annyit mond, de ebben minden benne van: „A szellemi tulajdon védelmet élvez.” A magyar Alaptörvény Nemzeti Hitvallását is csak a 4. sorig kell olvasnunk, hogy belebotoljunk: „Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.” Az, hogy ez ilyen előkelő helyen szerepel az Alaptörvényben, a szellemi alkotások tiszteletének értékrendünkben betöltött kiemelkedő helyére utal. Maga a köztársasági elnök is megerősítette ezt, amikor 2012. január 2-án az Alaptörvény életbe lépésének alkalmából tarott beszédében azt mondta, hogy „[a]z új törvény az Európai Unió Alapjogi Chartája szellemében meghatározza az alapvető szabadságjogokat, s megerősíti a jogállamiság és a demokrácia értékeit és intézményeit.”

 

Ennek alapján, mi a helyzet akkor, ha maga az államfő  tesz valamit, ami a fentieknek ellentmond. Persze érvelhetnénk azzal, hogy egy húsz évvel ezelőtti kisdoktoriról volt szó, hogy elévült (bár a polgári jogi igények nem évültek el), hogy a szerzők ismerték egymást, hogy törzsanyag, hogy „kivették a kaput” stb.... De nem! Mert a jelenlegi köztársasági elnökről van szó, egy olyan országban, amelyik kormányzati megbízásból és az adófizetők pénzén tényleg komoly erőfeszítéseket tesz a szellemi tulajdon tisztelete területén a lakosság tudatosságnövelésében, különösen a fiatalabb generációknál. A jelenlegi köztársasági elnökről van szó, akinek minden cselekedetének nem csak olyannak kellene lennie, hogy az a törvényes és tisztességes határok között mozogjon, hanem azon túl kellene mutatnia. Nem csak azért, mert különben méltatlan a posztra és a tiszteletre, hanem azért is, mert akarva-akaratlanul rossz példát mutat, befolyásolja a köztudatot. A HENT tevékenységében is részt vevő több egyesület szorgalmazza, hogy a középiskolákban is tanítsuk a diákoknak a szellemi tulajdonjogokat és azok tiszteletét. Egy jogi normát az emberek nem akkor követnek, ha félnek a szankcióktól, hanem akkor, ha belátják, hogy annak tartalma helyes. A péknek fizetünk, mert megsütötte a kenyerünket, a BKV-n fizetünk, mert igénybe vettük a szolgáltatását, az írónak fizetünk, mert megírta a könyvünket. Azt próbáljuk tanítani a gyerekeinek, hogy ciki lógni a villamoson, hogy ciki letölteni egy filmet, amit DVD-n olcsóbban meg tudok venni, mint amennyi egy mozijegy ára, mert azon sok ember sok éven át keményen dolgozott, és ciki folyamatosan beleesnünk mindezekbe a „társadalmi csapdákba”. De ezek után, hogyan tanítsuk meg ezeket a gyerekeknek? „Ne tölts le egy filmet, és tiszteld annak alkotóit annyira, hogy kifizeted azt a minimális összeget, amit kérnek érte. Ne vedd el mástól, ami az övé, és ezzel add meg neki azt a tiszteletet, ami megilleti.” „De hát a köztársasági elnök is...”, jön a válasz. És erre nincs egy DE, amit mi viszontválaszként adni tudnánk. Ilyen válasz nélkül sem egy köztársasági elnök, sem Schmitt Pál, sem senki nem hagyhatja a felnövekvő generációkat.


Share |

A 2012. március 12-i Magyar Közlönyben jelent meg a 1060/2012. (III. 12.) Korm. határozat.

 

A határozat értelmében az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetet (Budapest), a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházát (Tököl) és a Szegedi Fegyház és Börtön Krónikus Utókezelõ Részlegét (Algyõ-Nagyfa) közös telephelyre költöztetik a Szent László Kórház telephelyén 2013. december 31-ig.

 

Az IMEI a Budapesti Fegyház és Börtön Kozmai utcai telephelyén működik 1896 óta. Az IMEI végzi - többek között - a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak ideg- és elmegyógyászati ellátását, a kényszergyógykezelésre, ideiglenes kényszergyógykezelésre utalt betegek és a szabadságvesztés végrehajtása alatt elmebeteggé vált elítéltek gyógykezelését, továbbá az előzetes letartóztatottak elmeállapotának megfigyelését.

 

A tököli BV kórházban történik - többek között - a büntetés-végrehajtási intézetekből beutalt beteg fogvatartottak, valamint Budapest és Pest megye területéről orvosi kivizsgálás, megfigyelés és műtét céljából a rendőrségi fogdán elhelyezett előzetes letartóztatottak egészségügyi ellátása.

 

A Krónikus Utókezelő Részleg a szegedi fegyházhoz tartozó III. objektumban, Nagyfán található. Ez a részleg végzi végzi a krónikus betegségben szenvedő, rehabilitációra szoruló beteg fogvatartottak folyamatos fekvőbeteg-szakellátását.

 

Az integrált büntetés-végrehajtási egészségügyi létesítmény létrehozása nem indokolatlan. Az IMEI épülete már régóta alkalmatlan a gyógyító tevékenység folytatására, tehát átköltöztetése mindenképpen aktuális. Más kérdés az, hogy a Szent László Kórház Gyáli úti telephelye alkalmassá tehető-e fogvatartottak befogadására. A Kormány két értékes budapesti ingatlan, a Városligeti fasori volt BM Kórház és a Budakeszi úti egykori BM Szanatórium értékesítéséből kívánja fedezni az új intézmény létrehozásának költségeit.


Share |

 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.