2011. január 1-jén hatályba lépett a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.). A forradalmi törvény megkísérel rendet vágni az internetes média világában is. Felmerült, hogy kontroll alá kerülhetnek a blogok és hasonló internetes médiumok is. Az ezzel kapcsolatos félreértést igyekszünk az alábbiakban eloszlatni:

 

Az értelmező rendelkezésekből [203. §] kiolvasható, hogy „médiaszolgáltatás” alatt az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 56–57. cikkében meghatározott gazdasági szolgáltatást kell érteni, legalábbis a törvényi definíciónak ez a genus proximuma. Ezen túlmenően „sajtótermék”: a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak. Az interneten elérhető blogok, illetve újságok, hírportálok – ez utóbbiak amennyiben nem gazdasági szolgáltatásként nyújtják őket – nem minősülnek sajtóterméknek. (A sajtótermék vonatkozásában az Mttv. nem határozza meg a gazdasági szolgáltatás fogalmát. Persze logikus lenne a „médiaszolgáltatás” definíciójánál szereplő utaló szabályt itt is alkalmazni, de nem ártott volna a jogalkotói szándékot egyértelműbben artikulálni.) „Médiatartalom”: valamennyi médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalom. Vagyis az internetes blogok és a nem gazdasági szolgáltatásként nyújtott internetes újságok és hírportálok tartalma csak akkor minősül médiatartalomnak, ha megfelel a „médiaszolgáltatás” fogalmának, vagyis ha az EU jog szerinti „szolgáltatásnak” minősül.

 

A szolgáltatás fogalmát konkrétan az EUMSz 57. cikke [korábban: az EK-Szerződés 50. cikke, még korábban: az EGK-Szerződés 60. cikke] határozza meg a következőképpen: „szolgáltatás” a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. Ugyanezen cikk egy példálózó felsorolást is tartalmaz (ipari jellegű tevékenységek, kereskedelmi jellegű tevékenységek, kézműipari tevékenységek, szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek). Az EUMSz 57. cikk generálklauzuláját az EU Bíróság (Luxembourg) ítélkezési gyakorlata pontosította, töltötte ki tartalommal. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy egy magyarországi internetes médium esetleges magyarországi korlátozása (vagyis egy tisztán tagállamon belüli szituáció) – uniós szintű jogharmonizáció hiányában – aligha juthatna el a luxembourgi ítészek elé. Mégis, a „szolgáltatás” fogalmának helyes megragadásához nélkülözhetetlen az EU Bíróság jogértelmezésének ismerete. Márpedig eszerint amennyiben egy közlés pusztán a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásását valósítja meg, és nem egy konkrét gazdasági aktor tevékenységét reklámozza, nem beszélhetünk „szolgáltatásról” (ld. a C-159/90. sz. Society for the Protection of Unborn Children Ireland kontra Grogan és társai ügyben 1991. október 4-én hozott ítélet 26. pontját).

 

Vagyis a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozó internetes blogok és a nem gazdasági szolgáltatásként nyújtott internetes újságok és hírportálok tartalma nem minősül az Mmtv. értelmében vett „médiatartalomnak”. Mindebből pedig az következik, hogy az ilyen internetes médiumot szerkesztő természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság nem tekinthető „médiatartalom-szolgáltatónak”. Ennek a jelentősége pedig az, hogy az Mmtv. 1. §-ban meghatározott hatálya csak médiatartalom-szolgáltatókra terjed ki. Így az ilyen internetes médium nem esik a törvény hatálya alá: nem terheli a 41. § szerinti bejelentési kötelezettség, és nem súlytható a 187. § szerinti bírsággal sem.


Share |

A 2010. október 4-i Ajka-környéki vörösiszap-katasztrófa miatt 245/2010. (X. 6.) Korm. rendeletével a Kormány – az Alkotmány 35. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott hatáskörében eljárva, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 149. § (3) bekezés a) pontja alapján – veszélyhelyzetet hirdetett ki.

Az Alkotmány idézett rendelkezése szerint a Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket. A Hvt. fenti rendelkezése értelmében a Kormány veszélyhelyzetben a Hvt. 153-156., 158-160., 165-170., 172-173., 186., 195., 196-201. §-ban meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezetheti be. E rendkívüli intézkedések közül a 167. § szól a gyülekezési jog korlátozásáról. Eszerint közterületen tartandó rendezvényt, nyilvános gyűlést csak előzetes engedély alapján lehet tartani. A nyilvános rendezvény tartására vonatkozó engedély kiadása az illetékes rendőrfőkapitány hatáskörébe tartozik. A rendőrfőkapitány a nyilvános rendezvény engedélyezése iránti kérelmet a védelmi érdekek sérelme esetén a tény közlését meghaladó egyéb indokolás nélkül elutasíthatja.

2010. november 16-án devecseri magánszemélyek demonstrációt jelentettek be az Ajkai Rendőrkapitányságon. A bejelentés szerint a 8-as számú főúton a devecseri elágazótól Budapest irányába kívántak félpályás útlezárást tartani.

A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője – figyelemmel az egész megye területére elrendelt, érvényben lévő veszélyhelyzetre – a Hvt. 167. § (3) bekezdése alapján az engedély kiadását elutasította.

A főkapitány súlyos jogalkalmazási hibát követett el, amikor a Hvt. felületes ismerete alapján úgy vélte, hogy bármilyen veszélyhelyzet esetén jogosult a nyilvános rendezvény engedélyezése iránti kérelemről dönteni. Ha elolvasta volna az aktuális veszélyhelyzetet kihirdető 245/2010. (X. 6.) Korm. rendeletet is, észlelhette volna, hogy abban a Hvt. 167. §-ára nincs utalás, vagyis a konkrét esetben a Kormány nem vezette be a gyülekezési jog korlátozását. A Hvt. rendkívüli jogrendre vonatkozó rendelkezései ugyanis a veszélyhelyzet kihirdetésével nem lépnek automatikusan életbe a maguk teljességében, hanem a Kormánynak tételesen meg kell határoznia azokat, amelyek bevezetését az adott esetben indokoltnak látja. Mivel a jelen esetben a kormányrendelet – helyesen – nem utal a Hvt. 167. §-ára, a főkapitánynak nem volt joga az ügyben határozatot hozni. Mivel a Hvt. gyülekezési jogra vonatkozó kivételes rendelkezései nem alkalmazandóak, a bejelentést a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) alapján kellett volna elbírálni. Erre vonatkozó hatásköre a rendezvény helye szerint illetékes rendőrkapitányságnak, nem pedig a megyei főkapitánynak van (Gytv. 6. §).

 


Share |

 

Aki nyolc év óta hamis diplomával tölt be egy adott munkakört (pl. hamis diploma benyújtásával nyert el egy főnővéri álláshelyet egy kórház intenzív osztályán), büntetőjogi és munkajogi következményekkel számolhat. Polgári jogi értelemben azonban nem felel. A munkáltató ügyfelei (betegei) által esetlegesen elszenvedett károkért a munkáltató köteles helytállni.

Büntetőjogi következmények

Aki hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 274. § (1) bekezdés b) pont]. A hamis vagy hamisított diplomával pályázik egy állásra, elköveti az okirathamisítás bűntettét.

Ennél érdekesebb a csalás kérdése. A Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a csalás jelentős kárt okoz [Btk. 318. § (5) bekezdés a) pont]. A Btk. 137. §. 5. pontja szerint kár a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés. A kár jelentős, ha kétmillió forintot meghalad, de ötvenmillió forintot nem halad meg [Btk. 138/A. § c) pont]. Megállapítható, hogy az elkövető a magasabb beosztás betöltésére való alkalmassága tekintetben megtévesztette a munkáltatóját, s így – azzal okozati összefüggésben – a neki jogszerűen járó jövedelemnél, a hamis főiskolai oklevél bemutatásától kezdődően, magasabb bérezésben részesült. Olyan juttatásban, melyet a munkáltató vagy a Magyar Államkincstár a valóságos tények ismeretében nem finanszírozott volna.

A Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetési tevékenységét érintően a jogirodalomban eltérő nézetek alakultak ki. Az egyik, a múlt század fordulójára visszanyúló megközelítés szerint a csalás két részből álló tevékenységfolyamat, amelynek a megtévesztés (tévedésbe ejtés) csak az első fázisa, annak befejezettségéhez egy további mozzanat is szükséges, nevezetesen a károkozás. Ezzel szemben az ítélkezési gyakorlatban jelenleg is uralkodó elmélet kizárólag a tévedésbe ejtést vagy a tévedésben tartást tekinti elkövetési magatartásnak. Márpedig e felfogásbeli különbözőségnek a folytatólagosság, illetve az üzletszerűség vizsgálatakor kiemelt jelentősége van.

Az elkövető egyetlen alkalommal tévesztette csak meg a munkáltatóját, amikor – hamis közokirat felhasználásával – azt a látszatot keltette, mintha felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezne. Ezt követően a kár folyamatosan, halmozódó jelleggel állt be, minden hónapban növekedve azzal az összeggel, amelyet a munkáltató vagy a Magyar Államkincstár kellő jogi alap nélkül kiutalt. Ezzel együtt azonban a bűncselekmény elkövetési magatartásának a megvalósítására csak egyszer került sor.

Az elkövető azon mulasztása, hogy utóbb, a jogosulatlanul megnövelt illetményének havonta ismétlődő felvételekor a munkáltatóját meghagyta helytelen elképzelésében, tévedésben tartásként semmiképpen nem értékelhető. Elsősorban azért, mert ezen elkövetési magatartás megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a létező tévedés az elkövetőtől függetlenül keletkezett, aki ezt kihasználva, a tévedést nem oszlatja el, vagy – éppen ellenkezőleg – azt még meg is erősíti. A jelen esetben nem erről volt szó. Ezen túlmenően nyilvánvalóan nem elvárható az sem, hogy az elkövető saját vagyon- és közbizalom elleni bűncselekményét maga leplezze le.

A Btk. 12. § (2) bekezdésében írtak szerint folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el. Ehhez hasonlóan a bűncselekmények ismétlődése – figyelemmel a Btk. 137. § 9. pontjára – az üzletszerűségnek is feltétele, azt egyetlen bűnelkövetés nem alapozza meg. Ez okból tehát - mivel az elkövető terhére egyetlen elkövetési magatartás (tévedésbe ejtés) megvalósítása volt csak róható, a részcselekmények a bűncselekmény valamennyi tényállási elemével külön-külön nem rendelkeztek – nincs jogi lehetőséget a folytatólagosság vagy üzletszerűség megállapítására. Így a szóban forgó bűncselekmény a Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntettének minősül.

Így tehát egyetlen magatartásával – a hamis diploma pályázatkor történő benyújtásával – az elkövető két bűncselekményt is elkövetett: a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettét és 1 rendbeli, a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző, az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettét. A büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével [Btk. 33. § (1) bekezdés b) pont]. Az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul [Btk. 34. § (1) bekezdés b) pont]. Erre tekintettel a közokirat-hamisítás bűntette három, a csalás bűntette öt év alatt elévül. Ha tehát a hamis diploma felhasználása (benyújtása) óta több mint öt év eltelt úgy, hogy büntetőeljárás nem indult, akkor az elkövető az elévülés miatt nem büntethető.

Természetesen más kérdés az, hogy munkája során az elkövető szegett-e szakmai szabályt. Aki ugyanis foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki [Btk. 171. § (1) bekezdés], elköveti a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményét. A büntetőjogi felelősséget azonban csak konkrétan lehet vizsgálni, az absztrakt, távoli veszély a bűncselekmény megállapításához nem elegendő.

A diploma nélküli munkavégzés csupán egyetlen szakma, az orvosi esetében valósít meg önmagában bűncselekményt. A Btk. 285. § (1) bekezdése szerint aki jogosulatlanul, ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet fejt ki, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezt nevezi a büntetőjog kuruzslásnak. A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a kuruzslást az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével követik el [Btk. 285. § (2) bekezdés]. E § alkalmazásában orvosi gyakorlatra jogosult az, akinek hazai egyetemen szerzett vagy külföldi egyetemen szerzett és honosított (egyenértékűségi záradékkal ellátott) orvosi oklevele van, illetőleg az a külföldi állampolgár, aki az egészségügyért felelős miniszter engedélye alapján oklevelének honosítása nélkül fejthet ki orvosi tevékenységet, feltéve mindegyik esetben, hogy nem áll az orvosi tevékenységtől eltiltás hatálya alatt [Btk. 285. § (3) bekezdés].

 

Munkajogi következmények

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) mögöttes joganyaga a Munka Törvénykönyvéről 1992. évi XXII. törvény (Mt.). Az Mt. 8. § (1) bekezdés kimondja, hogy semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyébként jogszabályba ütközik. Ha a semmisség a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem orvosolható, a semmisséget hivatalból kell figyelembe venni. A Kjt. egészségügyi intézményekben történő végrehajtásáról szóló 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a főnővéri munkakör betöltését felsőfokú végzettséhez köti.

A közalkalmazott az általa betöltött főnővéri munkakörhöz előírt végzettséggel, szakképzettséggel nem rendelkezett, és ezen előírás alól felmentést sem kapott. A munkáltató ennek ellenére foglalkoztatta, így a közalkalmazotti jogviszony érvénytelenségét kell megállapítani, figyelemmel a Kjt. 2. § (3) bekezdésében, és 3. §-ában foglaltak alapján alkalmazandó Mt. 8. § (1) bekezdésében rögzítettekre is.

Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles azonnali hatállyal felszámolni [Mt. 10. § (1) bekezdés]. Az érvénytelen jogviszony felszámolása esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei nem alkalmazhatók, hanem a felmentéssel történő megszüntetés esetén járó juttatások igényelhetőek.

 

Polgári jogi felelősség

Ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős [Ptk. 348. § (1) bekezdés].

 

 


Share |

Több olyan magyar nyelvű internetes oldal is működik, amely közzéteszi a felhasználó által beküldött, a felhasználó volt szexuális partneréről készült, zömében intim jellegű fényképeket az érintett nevével, esetenként telefonszámával, e-mail címével, egyéb elérhetőségével együtt. A képeket az olvasók kommentálhatják, és további adatokat közölhetnek az érintettre vonatkozóan. A fényképek tartalmából, valamint a hozzájuk fűzött kísérőszövegből, illetve a hozzászólásokból következtetés vonható le az érintett szexuális életére vonatkozóan. Ez súlyosan jogsértő. Az alábbiakban csupán az ügy néhány jogi aspektusát emeljük ki.

 

Adatvédelem

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. § 1. pontja szerint személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt — közvetlenül vagy közvetve — név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet. Az érintett szexuális életére vonatkozó adatok az Avtv. 2. § 2. b) pontja értelmében vett különleges adatnak minősülnek. Az Avtv. 2. § 10. pontja értelmében adattovábbítás: ha az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszik. Az Avtv. 2. § 11. pontja szerint nyilvánosságra hozatal: ha az adatot bárki számára hozzáférhetővé teszik; a 2. § 9. pontja szerint pedig mind az adattovábbítás, mind a nyilvánosságra hozatal adatkezelésnek minősül. Az Avtv. 3. § (2) bekezdés értelmében a 2. § 2. b) pontja szerinti különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy egyéb esetekben azt törvény elrendeli. Amennyiben a konkrét esetben a különleges adatok kezeléséhez az érintett írásban nem járult hozzá, akkor az adatkezelés jogellenes. Az Avtv. 2. § 8. pontja szerint adatkezelő: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja. Ezért az adatokat az internetes oldalnak beküldő személy adattovábbítás, míg az internetes oldal üzemeltetője a nyilvánosságra hozatallal valósítja meg a jogosulatlan adatkezelést, mivel mindketten adatkezelőnek minősülnek.

Az Avtv. 11. § (1) bekezdése alapján az érintett tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről, valamint kérheti személyes adatainak törlését.

Ami a tájékoztatáshoz való jogot illeti: az Avtv. 12. § (1) bekezdése kimondja, hogy az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt, illetőleg az általa megbízott feldolgozó által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról időtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat. Az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 30 napon belül írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást [Avtv. 12. § (2) bekezdés]. A tájékoztatás ingyenes [Avtv. 12. § (3) bekezdés].

Ami az adattörléshez való jogot illeti: az Avtv. 14. § (2) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a személyes adatot törölni kell, ha kezelése jogellenes.

Az érintett a jogainak megsértése esetén az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat. A bíróság az ügyben soron kívül jár el [Avtv. 17. § (1) bekezdés]. Azt, hogy az adatkezelés a jogszabályban foglaltaknak megfelel, az adatkezelő köteles bizonyítani [Avtv. 17. § (2) bekezdés]. A perre az adatkezelő székhelye (lakóhelye) szerinti bíróság az illetékes. A per — az érintett választása szerint — az érintett lakóhelye (tartózkodási helye) szerinti bíróság előtt is megindítható [Avtv. 17. § (3) bekezdés]. Az adatkezelő az érintett adatainak jogellenes kezelésével másnak okozott kárt köteles megtéríteni [Avtv. 18. § (1) bekezdés].

 

Büntetőjogi következmények

A különleges személyes adattal visszaélés vétségét követi el az, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével jogtalan haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul vagy a céltól eltérően különleges személyes adatot kezel. Ennek büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése].

Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést [Be. 171. § (1) bekezdés]. A feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni [Be. 172. § (1) bekezdés].

 

Polgári jogi következmények

A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is [Ptk. 78. § (1) bekezdés]. A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel [Ptk. 78. § (2) bekezdés].

A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával kapcsolatos bármiféle visszaélés [Ptk. 80. § (1) bekezdés]. Képmás nyilvánosságra hozatalához — a nyilvános közszereplés kivételével — az érintett személy hozzájárulása szükséges [Ptk. 80. § (2) bekezdés].

A Ptk. 84. § (1) bekezdése szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bekezdés].

Az érintett mind a képet beküldő és az adatokat, kísérőszöveget beküldő, mind az azokat nyilvánosságra hozó személyek ellen felléphet polgári peres eljárás keretében személyhez fűződő jogai megsértése miatt.

 


Share |

Miért fontos a jegybanki függetlenség?

A modern papírpénz-rendszerben a pénz értéke nincs az aranyhoz kötve, vagyis – elvileg – az állam bármennyi pénzt kibocsáthatna. Ez igen csábító lehetőség a mindenkori kormány számára, mivel rövid távon keresletet támaszthat, miáltal felpörög a gazdaság és csökken a munkanélküliség. A gazdaságba mesterségesen pumpált túl sok pénz hátrányos következménye közép és hosszú távon jelentkezik szárnyaló infláció formájában. A jegybanki függetlenség célja az, hogy távoltartsa a népszerűséghajhász politikusokat a bankópréstől.

 

Mit mond a Szerződés?

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (korábban: EK-Szerződés, mégkorábban: EGK-Szerződés, a továbbiakban: Szerződés) létrehozta a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER), amelyet a Szerződés 282. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Európai Központi Bank (EKB) és a nemzeti központi bankok (pl. az MNB) alkotnak. Elsődleges célja az árstabilitás fenntartása [127. cikk (1) bekezdése]. A Szerződés 130. cikke kimondja: az uniós intézmények és a tagállamok kormányai kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják a jegybanki függetlenség elvét, és nem kísérlik meg az EKB vagy a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.

 

Mit jelent a jegybanki függetlenség?

A jegybanki függetlenség fogalma többféle, külön értékelendő elemet foglal magában, így a működési, intézményi, személyi és pénzügyi függetlenséget.

A működési függetlenség azt jelenti, hogy a jegybank szabadon határozhatja meg monetáris politikáját, így pl. a rövidtávú pénzpiaci kamatokat annak érdekében, hogy elsődleges célját, az árstabilitást el tudja érni. A jegybank ezért nem kötelezhető a költségvetési hiány finanszírozására.

Az intézményi függetlenség elvére kifejezetten hivatkozik a Szerződés 130. cikke és a Szerződés 4. Jegyzőkönyvének – a KBER Alapokmány – 7. cikke. A KBER-rel kapcsolatos feladatok tekintetében harmadik fél (pl. egy kormány) nem adhat utasítást a jegybanknak, annak döntéshozó szerveinek vagy azok tagjainak. Harmadik fél nem hagyhatja jóvá, függesztheti fel, nyilváníthatja semmisnek vagy késleltetheti a jegybank döntéseit. A független bíróságok kivételével harmadik fél jogi alapon nem cenzúrázhatja a KBER-rel kapcsolatos feladatok végrehajtásához kötödő döntéseket. Harmadik fél képviselői szavazati joggal nem vehetnek részt jegybank döntéshozó szervében a KBER-rel kapcsolatos feladatok teljesítését érintő ügyekben, még akkor sem, ha ez a szavazat nem döntő. A jegybankot jogszabályi rendelkezés nem kötelezheti arra, hogy a döntés meghozatala előtt harmadik féllel konzultáljon. Azon jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek alapján harmadik fél felmentvényt adhat a jegybank döntéshozó szerve tagjának (pl. pénzügyi beszámolók vonatkozásában), megfelelő biztosítékokat kell tartalmazniuk arra nézve, hogy ez a jogkör nem korlátozza az adott tag azon képességét, hogy a KBER-rel kapcsolatos feladatok ügyében független döntéseket hozzon.

A személyi függetlenség lényege az, hogy a mindenkori kormány ne gyakorolhasson politikai nyomást a jegybanki vezetőkre. Ezért a jegybank elnökének hivatali ideje legalább öt év, és felmenteni csak kivételesen lehet (KBER Alapokmány 14.2. bekezdése). Ugyanez áll a döntéshozó szervek többi tagjára is. Átszervezés (pl. új jegybanktörvény elfogadása) sem indokolhatja a hivatalban lévő tisztségviselők elmozdítását. Annak érdekében, hogy korlátozzák a politikai szempontok lehetőségét a felmentés okainak meghatározásakor, a jegybank döntéshozó szerveinek tagjai részére biztosítani kell azt a jogot, hogy a felmentésükről szóló bármilyen döntést független bíróság előtt támadhassanak meg. Az Alapokmány 14.2. bekezdése kimondja, hogy a hivatalukból felmentett jegybankelnökök az Európai Unió Bírósága előtt megtámadhatnak egy ilyen döntést. A jegybanki vezetőknek megfelelő szakképzettséggel és elismertséggel kell rendelkezniük, és nem állhat fenn velük szemben összeférhetetlenségi ok. További követelmény a pártatlanság és a politikai semlegesség. Ezért is szerencsétlen megoldás az, ha politikusokat (volt minisztereket, parlamenti képviselőket) neveznek a jegybank élére, vagy ha volt jegybanki vezetők később aktív politikai szerepet vállalnak. A jegybankon belüli testületi döntéshozatal követelménye is a politikai nyomásgyakorlásnak való nagyobb ellenállást hivatott szolgálni.

A pénzügyi függetlenség célja az, hogy a jegybank működési költségeinek finanszírozása tekintetében se legyen kiszolgáltatva a kormánynak, hiszen ez közvetetten veszélyeztetné a jegybank megfelelő működését. Ezért léteznek különleges számviteli szabályok és világos előírások az osztalékfizetésre vonatkozóan. A jegybank saját maga határozza meg költségvetését. A jegybanknak kellő forrásokkal kell rendelkeznie feladatai ellátásához. A tagállamok nem korlátozhatják a jegybank lehetőségét arra, hogy a Szerződésben és az Alapokmányban ráruházott feladatok független végrehajtásához szükséges képzett munkavállalókat alkalmazzon és megtartson.

 

Mi a jegybanki függetlenség megsértésének jogkövetkezménye?

A jegybanki függetlenség megsértése esetén az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat az érintett tagállam ellen az Európai Unió Bírósága előtt.


Share |

 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.