Hogyan döntött a Bíróság?
2012. november 6-i ítéletével az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy a magyar bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár radikális leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A keresetet az Európai Bizottság úgynevezett kötelezettségszegési eljárás (az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 258. cikk) keretében terjesztette elő Magyarország ellen; a Bíróság az ügyet gyorsított eljárásban – öt hónap alatt – bírálta el.
A Bíróság kimondta, hogy  Magyarország nem teljesítette a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel a nemzeti szabályozás olyan eltérő bánásmódot eredményez, amely nem alkalmas az elérni kívánt célok megvalósítására, illetve ahhoz nem szükséges, és így ellentétes az arányosság elvével.
Mi ez egyenlő bánásmód követelménye?
Az irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ennek az irányelvnek a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.”
A 2. cikk (1) bekezdése szerint:
„Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.”
Az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő piaci, vagy szakképzési céllal, objektív és ésszerű módon igazolható, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].
Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:
a) a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás [helyesen: a munkavállalás és a szakképzésben való részvétel] külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;”
Mik voltak a Bíróság érvei?
A Bíróság hangsúlyozta, hogy a vitatott szabályozással érintett személyek 2012. január 1-jéig 70 éves korukig hivatalban maradhattak, aminek következtében megalapozottan számíthattak arra, hogy ezen életkor eléréséig hivatalban maradhatnak. Márpedig a vitatott szabályozás hirtelen és jelentősen leszállította a szolgálati jogviszony kötelező megszűnésével járó korhatárt, olyan átmeneti rendelkezések nélkül, amelyek biztosították volna az érintett személyek jogos bizalmának védelmét. Így e személyeknek kötelezően és véglegesen el kell hagyniuk a munkaerőpiacot, anélkül hogy idejük lett volna arra, hogy megtegyék az e helyzet következtében szükségessé váló, elsősorban gazdasági és pénzügyi lépéseket.
Nincs összhangban a nyugdíjba vonulásra vonatkozó korhatárnak az említett foglalkozások tekintetében azonnal, időben több szakaszra való tagolás nélkül 8 évvel való leszállítása és az általános nyugdíjkorhatár 3 évvel, vagyis 62 évről 65 évre való megemelése, amelyre 2014-től kezdődően nyolc év alatt kerül sor. Márpedig ez az ellentmondás arra utal, hogy a korhatár leszállítása által érintettek érdekeit nem ugyanolyan súllyal vették figyelembe, mint a közszolgálatban foglalkoztatott többi munkavállaló érdekeit, akikre vonatkozóan a nyugdíjkorhatárt megemelték. Igy a nyugdíjba vonulásra vonatkozó korhatárnak az érintett foglalkozások tekintetében radikálisan 8 évvel történő leszállítása nem minősül a nyugdíjkorhatárnak a közszolgálatba tartozó foglalkozások tekintetében való egységesítésére vonatkozó cél megvalósításához szükséges intézkedésnek.
Végül a Bíróság a Magyarország által felhozott azon célt vizsgálta, amely a kiegyensúlyozottabb korstruktúra kialakítására irányul. E tekintetben a Bíróság elismeri ugyan, hogy a nemzeti szabályozás rövid távon megkönnyítheti a fiatal jogászok érintett foglalkozásokba való bejutását, azonban hangsúlyozza, hogy a várt azonnali, látszólag kedvező hatások megkérdőjelezhetik a ténylegesen kiegyensúlyozott „korstruktúra” közép és hosszú távon való kialakításának lehetőségét. Ugyanis 2012-ben ugyan jelentősen felgyorsul az érintett szakmák személyi állományának megújulása annak következtében,  hogy nyolc korosztályt egyetlen korosztály (a 2012-ben állásba kerülők korosztálya) vált föl, a cserélődés e ritmusa ugyanilyen radikálisan lassulni fog 2013-ban, amikor már csak egy korosztályt kell majd felváltani. Ezenfelül a cserélődés ritmusa még tovább fog lassulni, mivel a szolgálati jogviszony kötelező megszűnésével járó korhatárt 62 évről fokozatosan 65 évre emelik, ami egyenesen nehezíteni fogja a fiatal jogászok igazságszolgáltatásban való elhelyezkedését. Ebből következően a vitatott nemzeti szabályozás nem megfelelő a kiegyensúlyozottabb „korstruktúra” kialakítására vonatkozó cél eléréséhez.
Mit kell tenni az ítélet végrehajtása érdekében?
Az Országgyűlésnek módosítani kell az Alaptörvényt és az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseit.
Az Alaptörvény módosítandó rendelkezései:
26. cikk (2) bekezdése
„A Kúria elnöke kivételével a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn.”
29. cikk (3) bekezdése
„A legfőbb ügyész kivételével az ügyész szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn.”
Az Átmeneti rendelkezések módosítandó (hatályon kívül helyezendő) rendelkezései a következők:
„12. cikk
(1) Ha a bíró az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatárt 2012. január 1-jét megelőzően betöltötte, szolgálati jogviszonya 2012. június 30-án szűnik meg. Ha a bíró az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatárt a 2012. január 1. és 2012. december 31. napja közötti időszakban tölti be, szolgálati jogviszonya 2012. december 31-én szűnik meg.
(2) Ha az Alaptörvény 25. cikk (6) bekezdése szerint törvény alapján egyes jogvitákban a Kormány tagjának egyedi közhatalmi döntésével kinevezett, nemperes eljárásban igazságszolgáltatási tevékenységet folytató személyek is eljárhatnak, az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésének a legmagasabb életkor meghatározására vonatkozó rendelkezését 2014. január 1-től e személyek tekintetében is alkalmazni kell.
13. cikk
Ha az ügyész az Alaptörvény 29. cikk (3) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatárt 2012. január 1-jét megelőzően betöltötte, szolgálati jogviszonya 2012. június 30-án szűnik meg. Ha az ügyész az Alaptörvény 29. cikk (3) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatárt a 2012. január 1. és
2012. december 31. napja közötti időszakban tölti be, szolgálati jogviszonya 2012. december 31-én szűnik meg.”
Amennyiben az eredeti – 70 éves – nyugdíjkorhatárt nem sikerülne az Alaptörvény szintjén rögzíteni, akkor módosítani kell továbbá a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 34. § d) pontját, valamint a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § ának d) pontját. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 90. § ha) pontját az Alkotmánybíróság 33/2012. (VII. 17.) AB határozatával visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Alaptörvény, illetve az Átmeneti rendelkezések szintjén ne kellene a problémát orvosolni. Ezen túlmenően adott esetben az ügyészekre és a közjegyzőkre vonatkozó ágazati szabályozást is módosítani kell.
A kötelező jogszabálymódosításon túlmenően a kényszernyugdíjazott bírákat, ügyészeket és közjegyzőket eredeti státuszukba vissza kell venni. A bírák esetében ez a köztársasági elnök, az ügyészek esetében a legfőbb ügyész, a közjegyzől esetében pedig a közigazgatási és igazságügyi miniszter egyedi aktusát igényli. Az érintettek követelhetik a kényszernyugdíjban töltött időszakra járó illetményük és a nyugdíjuk különbözetét. Elvesztett vezetői beosztásukat azonban nem feltétlenül kapják vissza, hiszen ezeket a pozíciókat időközben betöltötték.
Mi történik, ha Magyarország nem hajtja végre az ítéletet?
Az EUMSZ 260. cikk cikk akként rendelkezik, hogy ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság – miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére – a Bíróságához fordulhat. A
Bizottság meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.
Ha a Bírósága megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.

Share |

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének közjogi alapjait lefektető új alkotmány 2012. január 1-jén lép hatályba. Az Alaptörvény „Nemzeti Hitvallás” című preambulumában az alkotmányozók kijelentik, hogy „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.”

Az Alaptörvény A) cikke értelmében hazánk neve Magyarország. A jelenleg hatályos Alkotmány különbséget tesz az ország mint földrajzi egység (Magyarország) és az állam mint közjogi entitás (Magyar Köztársaság) között. 2012. január 1-jétől ez a különbségtétel megszűnik: igaz, hogy Magyarország államformája továbbra is köztársaság lesz, az állam és az ország elnevezése között azonban nem lesz eltérés.

A Nemzeti Ügyek Kormánya 2011. október 21-én nyújtotta be az Országgyűlésnek a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat 16. §-a szerint Magyarországon az igazságszolgáltatást a következő bíróságok gyakorolják: a Kúria, az ítélőtábla, a törvényszék, a járásbíróság és a közigazgatási és munkaügyi bíróság.

Összehasonlításul: a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszer is négyszintű, tehát 2012. január 1-jétől a Legfelsőbb Bíróság helyett lesz Kúria, (az ítélőtábla nem változik), a fővárosi és megyei bíróság helyett törvényszék és a kerületi, városi bíróság helyett járásbíróság. (A közigazgatási bíróság kiemeléséről és a munkaügyi bírósággal történő összevonásáról most nem ejtenénk szót.) Lényegében tehát a bíróságok elnevezése az Alaptörvény hatálybalépésével egyidejűleg visszatér az 1949-es alkotmány előtti rendszerhez. Ez logikus folyománya annak, hogy a Nemzeti Hitvallás kinyilvánítja az 1949-es alkotmány érvénytelenségét és hogy az új állam megálmodói az alkotmányos állami folytonosság fonalát a Horthy-korszakbeli állapotok szerint kívánják felvenni. [A nyilasok bukása és a kommunisták hatalomra kerülése (1945-1948), valamint a kommunisták bukása és az Alaptörvény elfogadása (1989-2011) közötti demokratikus időszakokok nem férnek bele a Nemzeti Hitvallás történelemszemléletébe, illetve a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legitimációs törekvéseibe, de erről mások sokkal kompetensebben már írtak.]

A gyakorló jogász számára a bírósági rendszer átalakítása számos kérdést felvet. Így például felmerül, hogy 2012. január 1-jétől hogyan is kellene a bíróságokat megszólítani. Jelenleg mind szóban, mind írásban a „tisztelt” címet használjuk („Tisztelt Pesti Központi Kerületi Bíróság!” „Tisztelt Békés Megyei Bíróság!” „Tisztelt Szegedi Ítélőtábla!” „Tisztelt Legfelsőbb Bíróság!”). Úgy érezzük azonban, hogy az új rendszerben az egyenlősítő „tisztelt” cím használata snassz lenne („Tisztelt Kúria!?”), mivel nem illeszkedne a bíróságok új, veretes, történelmi hangulatot árasztó elnevezéséhez. Ezért azt javasoljuk, hogy a történelmi díszletek között a megszólítások tekintetében is térjünk vissza a hagyományokhoz, és használjuk a „Tekintetes Járásbíróság!”, „Tekintetes Törvényszék!”, „Tekintetes Ítélőtábla!”, „Nagyméltóságú Kúria!” megszólítást (a torzszülött közigazgatási és munkaügyi bíróság maradhatna „tisztelt”).

Nem csupán a bíróságokhoz folyamodóknak, hanem maguknak a bíróságoknak is alkalmazkodni kell az új korszellemhez. A törvénykezési folyamat drámai csúcspontja az ítélethírdetés. A hatályos polgári perrendtartás 212. § (2) bekezdése értelmében a bíróság ítéletét a „Magyar Köztársaság nevében” hozza. Arról a most beterjesztett törvénytervezet nem szól, hogy a bíróságok minek a nevében fogják ítéleteiket meghozni. Itt nyilvánvalóan változtatni kell a kialakult gyakorlaton, mivel a Magyar Köztársaság 2011. december 31-én éjfélkor kimúlik.

Logikus megoldás lenne a „Magyarország nevében” fordulat, bár kissé sutának tűnik. A történelmi kontinuitás jegyében indokolható lenne „a Szent Korona nevében” ítélkezni, miként tették ezt a Horthy-korszak bíróságai. Végül a politikai változásokat hűen tükrözné, ha az ítéletek „a Nemzeti Együttműködés Rendszere nevében” születnének. Nem kétséges, hogy a jogalkotói bölcsesség a legjobb megoldást fogja törvényerőre emelni.

 


Share |

 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.