Ismerősen cseng a Cassis de Dijon név, de nem tudja felidézni, miről is szólt ez a jogeset? Bizonytalan abban, hogy az irányelvnek lehet-e horizontális közvetlen hatálya?

Segítünk!

A népszerű kamatkalkulátor után újabb ingyenes szolgáltatást indítunk. Elkészítjük és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesszük az Európai Unió Bíróságának legfontosabb döntéseiről készült összefoglalókat. A néhány oldalas összefoglalók segítségével könnyú megérteni egy-egy jogesetet és ezen keresztül megjegyezni egy-egy jogelvet. Az összefoglalókat elsősorban vizsgára készülő jogászoknak szánjuk, de reméljük, hogy gyakorló jogászok is haszonnal forgatják majd őket. Kiemelt figyelmet szenteltünk a jogi szakvizsga tételsorában szereplő, valamint a bírói munka szempontjából kiemelkedő jelentőségű ítéleteknek. Célunk az, hogy az európai uniós jog hazánkban is része legyen a jogi kultúrának, a napi joggyakorlatnak. A magyarországi jogkereső közönség csak így élvezheti az uniós jog vívmányait, és Magyarország csak így lehet részese az Unió által biztosított jogközösségnek.

Az összefoglalókat adatbázisba rendeztük. Az adatbázis a jobb oldali könyvborító alatt található Luxembourg szóra kattintva érhető el. Az adatbázis folyamatosan frissül, tehát ha egy döntés összefoglalóját nem találja, nézzen vissza néhány hét múlva. Ha sürgősen szüksége lenne egy jogeset ismertetésére, igényét jelezze nekünk az erre a célra rendelkezésre bocsátott felületen; amennyiben az igényben szereplő döntés álláspontunk szerint is közérdeklődésre tart számot, soron kívül feldolgozzuk.

Induló projektről lévén szó, előfordulhatnak hibák, pontatlanságok. Kérjük ezeket jelezze nekünk az adatbázis alatt található üzenő felületen.

Eredményes felkészülést kívánunk mindenkinek!


Share |

Hogyan döntött a Bíróság?
2012. november 6-i ítéletével az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy a magyar bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár radikális leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A keresetet az Európai Bizottság úgynevezett kötelezettségszegési eljárás (az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 258. cikk) keretében terjesztette elő Magyarország ellen; a Bíróság az ügyet gyorsított eljárásban – öt hónap alatt – bírálta el.
A Bíróság kimondta, hogy  Magyarország nem teljesítette a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel a nemzeti szabályozás olyan eltérő bánásmódot eredményez, amely nem alkalmas az elérni kívánt célok megvalósítására, illetve ahhoz nem szükséges, és így ellentétes az arányosság elvével.
Mi ez egyenlő bánásmód követelménye?
Az irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ennek az irányelvnek a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.”
A 2. cikk (1) bekezdése szerint:
„Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.”
Az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő piaci, vagy szakképzési céllal, objektív és ésszerű módon igazolható, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].
Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:
a) a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás [helyesen: a munkavállalás és a szakképzésben való részvétel] külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;”
Mik voltak a Bíróság érvei?
A Bíróság hangsúlyozta, hogy a vitatott szabályozással érintett személyek 2012. január 1-jéig 70 éves korukig hivatalban maradhattak, aminek következtében megalapozottan számíthattak arra, hogy ezen életkor eléréséig hivatalban maradhatnak. Márpedig a vitatott szabályozás hirtelen és jelentősen leszállította a szolgálati jogviszony kötelező megszűnésével járó korhatárt, olyan átmeneti rendelkezések nélkül, amelyek biztosították volna az érintett személyek jogos bizalmának védelmét. Így e személyeknek kötelezően és véglegesen el kell hagyniuk a munkaerőpiacot, anélkül hogy idejük lett volna arra, hogy megtegyék az e helyzet következtében szükségessé váló, elsősorban gazdasági és pénzügyi lépéseket.
Nincs összhangban a nyugdíjba vonulásra vonatkozó korhatárnak az említett foglalkozások tekintetében azonnal, időben több szakaszra való tagolás nélkül 8 évvel való leszállítása és az általános nyugdíjkorhatár 3 évvel, vagyis 62 évről 65 évre való megemelése, amelyre 2014-től kezdődően nyolc év alatt kerül sor. Márpedig ez az ellentmondás arra utal, hogy a korhatár leszállítása által érintettek érdekeit nem ugyanolyan súllyal vették figyelembe, mint a közszolgálatban foglalkoztatott többi munkavállaló érdekeit, akikre vonatkozóan a nyugdíjkorhatárt megemelték. Igy a nyugdíjba vonulásra vonatkozó korhatárnak az érintett foglalkozások tekintetében radikálisan 8 évvel történő leszállítása nem minősül a nyugdíjkorhatárnak a közszolgálatba tartozó foglalkozások tekintetében való egységesítésére vonatkozó cél megvalósításához szükséges intézkedésnek.
Végül a Bíróság a Magyarország által felhozott azon célt vizsgálta, amely a kiegyensúlyozottabb korstruktúra kialakítására irányul. E tekintetben a Bíróság elismeri ugyan, hogy a nemzeti szabályozás rövid távon megkönnyítheti a fiatal jogászok érintett foglalkozásokba való bejutását, azonban hangsúlyozza, hogy a várt azonnali, látszólag kedvező hatások megkérdőjelezhetik a ténylegesen kiegyensúlyozott „korstruktúra” közép és hosszú távon való kialakításának lehetőségét. Ugyanis 2012-ben ugyan jelentősen felgyorsul az érintett szakmák személyi állományának megújulása annak következtében,  hogy nyolc korosztályt egyetlen korosztály (a 2012-ben állásba kerülők korosztálya) vált föl, a cserélődés e ritmusa ugyanilyen radikálisan lassulni fog 2013-ban, amikor már csak egy korosztályt kell majd felváltani. Ezenfelül a cserélődés ritmusa még tovább fog lassulni, mivel a szolgálati jogviszony kötelező megszűnésével járó korhatárt 62 évről fokozatosan 65 évre emelik, ami egyenesen nehezíteni fogja a fiatal jogászok igazságszolgáltatásban való elhelyezkedését. Ebből következően a vitatott nemzeti szabályozás nem megfelelő a kiegyensúlyozottabb „korstruktúra” kialakítására vonatkozó cél eléréséhez.
Mit kell tenni az ítélet végrehajtása érdekében?
Az Országgyűlésnek módosítani kell az Alaptörvényt és az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseit.
Az Alaptörvény módosítandó rendelkezései:
26. cikk (2) bekezdése
„A Kúria elnöke kivételével a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn.”
29. cikk (3) bekezdése
„A legfőbb ügyész kivételével az ügyész szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn.”
Az Átmeneti rendelkezések módosítandó (hatályon kívül helyezendő) rendelkezései a következők:
„12. cikk
(1) Ha a bíró az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatárt 2012. január 1-jét megelőzően betöltötte, szolgálati jogviszonya 2012. június 30-án szűnik meg. Ha a bíró az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatárt a 2012. január 1. és 2012. december 31. napja közötti időszakban tölti be, szolgálati jogviszonya 2012. december 31-én szűnik meg.
(2) Ha az Alaptörvény 25. cikk (6) bekezdése szerint törvény alapján egyes jogvitákban a Kormány tagjának egyedi közhatalmi döntésével kinevezett, nemperes eljárásban igazságszolgáltatási tevékenységet folytató személyek is eljárhatnak, az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésének a legmagasabb életkor meghatározására vonatkozó rendelkezését 2014. január 1-től e személyek tekintetében is alkalmazni kell.
13. cikk
Ha az ügyész az Alaptörvény 29. cikk (3) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatárt 2012. január 1-jét megelőzően betöltötte, szolgálati jogviszonya 2012. június 30-án szűnik meg. Ha az ügyész az Alaptörvény 29. cikk (3) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatárt a 2012. január 1. és
2012. december 31. napja közötti időszakban tölti be, szolgálati jogviszonya 2012. december 31-én szűnik meg.”
Amennyiben az eredeti – 70 éves – nyugdíjkorhatárt nem sikerülne az Alaptörvény szintjén rögzíteni, akkor módosítani kell továbbá a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 34. § d) pontját, valamint a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § ának d) pontját. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 90. § ha) pontját az Alkotmánybíróság 33/2012. (VII. 17.) AB határozatával visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Alaptörvény, illetve az Átmeneti rendelkezések szintjén ne kellene a problémát orvosolni. Ezen túlmenően adott esetben az ügyészekre és a közjegyzőkre vonatkozó ágazati szabályozást is módosítani kell.
A kötelező jogszabálymódosításon túlmenően a kényszernyugdíjazott bírákat, ügyészeket és közjegyzőket eredeti státuszukba vissza kell venni. A bírák esetében ez a köztársasági elnök, az ügyészek esetében a legfőbb ügyész, a közjegyzől esetében pedig a közigazgatási és igazságügyi miniszter egyedi aktusát igényli. Az érintettek követelhetik a kényszernyugdíjban töltött időszakra járó illetményük és a nyugdíjuk különbözetét. Elvesztett vezetői beosztásukat azonban nem feltétlenül kapják vissza, hiszen ezeket a pozíciókat időközben betöltötték.
Mi történik, ha Magyarország nem hajtja végre az ítéletet?
Az EUMSZ 260. cikk cikk akként rendelkezik, hogy ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság – miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére – a Bíróságához fordulhat. A
Bizottság meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.
Ha a Bírósága megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.

Share |

Miért fontos a jegybanki függetlenség?

A modern papírpénz-rendszerben a pénz értéke nincs az aranyhoz kötve, vagyis – elvileg – az állam bármennyi pénzt kibocsáthatna. Ez igen csábító lehetőség a mindenkori kormány számára, mivel rövid távon keresletet támaszthat, miáltal felpörög a gazdaság és csökken a munkanélküliség. A gazdaságba mesterségesen pumpált túl sok pénz hátrányos következménye közép és hosszú távon jelentkezik szárnyaló infláció formájában. A jegybanki függetlenség célja az, hogy távoltartsa a népszerűséghajhász politikusokat a bankópréstől.

 

Mit mond a Szerződés?

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (korábban: EK-Szerződés, mégkorábban: EGK-Szerződés, a továbbiakban: Szerződés) létrehozta a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER), amelyet a Szerződés 282. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Európai Központi Bank (EKB) és a nemzeti központi bankok (pl. az MNB) alkotnak. Elsődleges célja az árstabilitás fenntartása [127. cikk (1) bekezdése]. A Szerződés 130. cikke kimondja: az uniós intézmények és a tagállamok kormányai kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják a jegybanki függetlenség elvét, és nem kísérlik meg az EKB vagy a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.

 

Mit jelent a jegybanki függetlenség?

A jegybanki függetlenség fogalma többféle, külön értékelendő elemet foglal magában, így a működési, intézményi, személyi és pénzügyi függetlenséget.

A működési függetlenség azt jelenti, hogy a jegybank szabadon határozhatja meg monetáris politikáját, így pl. a rövidtávú pénzpiaci kamatokat annak érdekében, hogy elsődleges célját, az árstabilitást el tudja érni. A jegybank ezért nem kötelezhető a költségvetési hiány finanszírozására.

Az intézményi függetlenség elvére kifejezetten hivatkozik a Szerződés 130. cikke és a Szerződés 4. Jegyzőkönyvének – a KBER Alapokmány – 7. cikke. A KBER-rel kapcsolatos feladatok tekintetében harmadik fél (pl. egy kormány) nem adhat utasítást a jegybanknak, annak döntéshozó szerveinek vagy azok tagjainak. Harmadik fél nem hagyhatja jóvá, függesztheti fel, nyilváníthatja semmisnek vagy késleltetheti a jegybank döntéseit. A független bíróságok kivételével harmadik fél jogi alapon nem cenzúrázhatja a KBER-rel kapcsolatos feladatok végrehajtásához kötödő döntéseket. Harmadik fél képviselői szavazati joggal nem vehetnek részt jegybank döntéshozó szervében a KBER-rel kapcsolatos feladatok teljesítését érintő ügyekben, még akkor sem, ha ez a szavazat nem döntő. A jegybankot jogszabályi rendelkezés nem kötelezheti arra, hogy a döntés meghozatala előtt harmadik féllel konzultáljon. Azon jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek alapján harmadik fél felmentvényt adhat a jegybank döntéshozó szerve tagjának (pl. pénzügyi beszámolók vonatkozásában), megfelelő biztosítékokat kell tartalmazniuk arra nézve, hogy ez a jogkör nem korlátozza az adott tag azon képességét, hogy a KBER-rel kapcsolatos feladatok ügyében független döntéseket hozzon.

A személyi függetlenség lényege az, hogy a mindenkori kormány ne gyakorolhasson politikai nyomást a jegybanki vezetőkre. Ezért a jegybank elnökének hivatali ideje legalább öt év, és felmenteni csak kivételesen lehet (KBER Alapokmány 14.2. bekezdése). Ugyanez áll a döntéshozó szervek többi tagjára is. Átszervezés (pl. új jegybanktörvény elfogadása) sem indokolhatja a hivatalban lévő tisztségviselők elmozdítását. Annak érdekében, hogy korlátozzák a politikai szempontok lehetőségét a felmentés okainak meghatározásakor, a jegybank döntéshozó szerveinek tagjai részére biztosítani kell azt a jogot, hogy a felmentésükről szóló bármilyen döntést független bíróság előtt támadhassanak meg. Az Alapokmány 14.2. bekezdése kimondja, hogy a hivatalukból felmentett jegybankelnökök az Európai Unió Bírósága előtt megtámadhatnak egy ilyen döntést. A jegybanki vezetőknek megfelelő szakképzettséggel és elismertséggel kell rendelkezniük, és nem állhat fenn velük szemben összeférhetetlenségi ok. További követelmény a pártatlanság és a politikai semlegesség. Ezért is szerencsétlen megoldás az, ha politikusokat (volt minisztereket, parlamenti képviselőket) neveznek a jegybank élére, vagy ha volt jegybanki vezetők később aktív politikai szerepet vállalnak. A jegybankon belüli testületi döntéshozatal követelménye is a politikai nyomásgyakorlásnak való nagyobb ellenállást hivatott szolgálni.

A pénzügyi függetlenség célja az, hogy a jegybank működési költségeinek finanszírozása tekintetében se legyen kiszolgáltatva a kormánynak, hiszen ez közvetetten veszélyeztetné a jegybank megfelelő működését. Ezért léteznek különleges számviteli szabályok és világos előírások az osztalékfizetésre vonatkozóan. A jegybank saját maga határozza meg költségvetését. A jegybanknak kellő forrásokkal kell rendelkeznie feladatai ellátásához. A tagállamok nem korlátozhatják a jegybank lehetőségét arra, hogy a Szerződésben és az Alapokmányban ráruházott feladatok független végrehajtásához szükséges képzett munkavállalókat alkalmazzon és megtartson.

 

Mi a jegybanki függetlenség megsértésének jogkövetkezménye?

A jegybanki függetlenség megsértése esetén az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat az érintett tagállam ellen az Európai Unió Bírósága előtt.


Share |

 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.