Az Országgyűlésnek 2010. május 25-én sikerült az Alkotmányban rögzíteni egy 18 éves közjogi blöfföt. Kár volt.

 

Mit mondott az Alkotmány és az Alkotmánybíróság?

Az Alkotmány 68. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők, (4) bekezdése azt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre, (5) bekezdése pedig azt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ez nem változott.

A 35/1992. (VI. 10.) AB határozat megállapította, hogy az Országgyűlés az Alkotmány 68. §-a szerinti jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elő. Az Alkotmánybíróság lényegében azt kifogásolta, hogy az Alkotmány 68. § (4) és (5) bekezdéseinek rendelkezése dacára elmaradt a nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatok létrehozásának feltételeit és körülményeit rendező törvény elfogadása. A határozat – miként az akkor hatályos Alkotmány sem – sehol sem utalt a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének szükségességére.

 Az persze igaz, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 20. § (1) bekezdése kimondja: a kisebbségeknek - külön törvényben meghatározott módon - joguk van az országgyűlési képviseletre, csakhogy ez a rendelkezés nem az Alkotmányban, hanem csupán egy törvényben szerepel, tehát alkotmányos mulasztás megállapításának alapjául aligha szolgálhat.


Egy közjogi félreértés története

 Ennek ellenére a kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatos mulasztás ténye a rendszerváltás utáni korszak egyik legnépszerűbb alkotmányjogi mantrájává vált. Az elmúlt évtizedekben komoly emberek szajkózták kritikátlanul.

 A kisebbségek országgyűlési képviseletének kérdése az Alkotmánybíróság jogalkotási mulasztásokat tartalmazó nyilvántartásában is sokáig szerepelt, majd 2007 körül szép csendben eltűnt (a 2006-os évkönyvben még megvolt, a 2007-esben már nem). Feltehetően az Alkotmánybíróság jó ideig kínosnak találta a félreértés tisztázását, aztán győzött a józan ész. Igazság szerint sem a listára kerülés, sem a törlés oka nem világos, azonban vitathatatlan, hogy mintegy három esztendeje az Alkotmánybíróság hivatalosan sem gondolja, hogy mulasztást követett el az Országgyűlés.

Ezzel szemben az Országgyűlés honlapján az Alkotmánybíróság határozataiból adódó jogalkotási feladatok listáját a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletéről szóló szabályozás hiánya miatti mulasztásos alkotmánysértés vezeti ma is. Pironkodva rögzíti, hogy a törvényhozás „az AB határozat előírását az ún. kisebbségi törvény részben teljesítette, a kisebbségek parlamenti képviselete azonban továbbra is megoldatlan.”

Természetesen az országgyűlési lista saját logikája szerint is elavult, hiszen nem vesz tudomást az Alkotmány 2010. május 25-i módosításáról, amely rögzíti, az országgyűlési képviselők száma legfeljebb kettőszáz, és hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére további, legfeljebb tizenhárom országgyűlési képviselő választható. Vagyis az Alkotmány módosítása egy nemlétező mulasztást igyekszik pótolni. Persze nem kizárt, hogy az előterjesztők nem is az Alkotmánybíróság vélt elvárásainak kívántak megfelelni, hanem egészen más megfontolások vezették őket.


Miért rossz a jelenlegi szabályozás?

Ezzel a módosítással szemben – azon túl, hogy semmi szükség nem volt rá – két kifogást kell megfogalmazni. Egyrészt formailag meggondolatlanság az alaptörvényben rögzíteni a kisebbségi képviselők számát, mivel a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 61. § (2) bekezdése értelmében mód van arra, hogy az Országgyűlés a kisebbségként elismert népcsoportok jelenleg 13-as listáját népi kezdeményezés nyomán bővítse (ahogy erre irányuló kísérletek már voltak a zsidók - 2/2006. (I. 30.) AB határozat -, oroszok - 27/2006. (VI. 21.) AB határozat - és bunyevácok - 148/2010. (VII. 14.) AB határozat - esetében).

Másrészt tartalmilag is helytelen a kisebbségeknek parlamenti helyeket garantálni. Ennek is két oka van. Az egyik az, hogy a kisebbségi képviselők aránya meghaladná az összes országgyűlési képviselő egytizedét, vagyis valós társadalmi súlyukhoz képest aránytalanul felülreprezentáltak lennének. Ez összeegyeztethetlen azzal a demokratikus alapelvvel, hogy minden választáson leadott szavazat közel azonos hatással legyen a mandátumok elosztására. Ráadásul beláthatatlan következményekkel járna, ha pl. egy népszerűtlen törvényjavaslatot csak a kisebbségi képviselők szavazatával tudna elfogadni a parlament. Ez a megoldás a kisebbségi képviseletet kiszolgáltatja a pártpolitikának. Ehhez szorosan kapcsolódik a másik ok. A kedvezményes mandátumszerzés lehetősége arra fogja indítani a parlamenti többség megszerzésén (vagy éppen az Országgyűlésbe kerülésen) igyekvő politikai pártokat, hogy „gyarmatosítsák” a kisebbségi szervezeteket, önkormányzatokat. Nyilvánvaló, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény kisebbségi névjegyzékkel kapcsolatos rendelkezései alkalmatlanok az álkisebbségiek kiszűrésére. Márpedig a potyamandátum esélye vonzani fogja a politikai kalandorokat. Ennek következménye végső soron a kisebbségi szervezetek nemzeti identitásának erodálása lesz.

Összességében elmondható, hogy a kétségtelenül jószándékú, ugyanakkor dilettáns jogalkotás éppen azoknak árt, akiknek érdekeit deklaráltan szolgálni kívánja. Az alkotmánymódosítás szerencsére még nem lépett hatályba és a kisebbségi országgyűlési képviselők választásának részletszabályai amúgy sem születtek meg (az alapelveket országgyűlési határozat rögzíti), ezért az Országgyűlésnek a hiba kiküszöbölésére csupán annyit kell tennie, hogy az Alkotmány menetrend szerinti módosításakor törli a 20. § (1) bekezdés második mondtatát.

 


Share |

Leave a Comment
 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.