Pilhál Tamás Strasbourgi viccház című írásában lényegében lehülyézi az emberi jogi bíróságot, illetve annak tagjait. Ezzel a Kövér László által a HírTV Péntek 8 című műsorában 2011. november 4-én megadott eszmei irányvonalat követi. A harmadik közjogi méltóság akkor a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítéletre reagálva fakadt ki akként, hogy „Strasbourgban néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy az országban mi zajlott 50 éven keresztül (…) úgy gondolja, hogy a szabadságjoghoz tartozik, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon”.

Pilhálhoz hasonlóan élcelődhetnék azon, hogy a lipótmezei „viccház” 2007-es bezárásával utcára került ön- és közveszélyes páciensek némelyike szerencsére ázilumot lelt kormánypárti újságok szerkesztőségében, ám az ilyen személyeskedés méltatlan lenne a témához. A strasbourgi bíróság szerepének tényszerű bemutatása ugyanis igen fontos a jogtudat formálása és általában az emberi jogok magyarországi érvényesülése szempontjából. Sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy milyen jogvédelmet várhatnak az emberi jogok európai bíróságától. Ezért lenne lényeges, hogy a sajtóban pontos és hiteles információk jelenjenek meg a strasbourgi fórum működéséről. Erre tekintettel megpróbáljuk a Pilhál által megfogalmazott kritikai észrevételeket komolyan venni és vitába szállni velük.

 

Fogvatartási körülmények

Pilhál először is azt kifogásolja, hogy a nemzetközi bíróság két és fél milliótól kilencmillió forintig terjedő méltányos elégtételt (kártérítést) ítélt meg 43 hazai fogvatartottnak, akik embertelen és megalázó körülmények között éveket töltöttek magyar bv. intézetekben. A kártérítés mértékét a fogvatartás időtartama, a zárkán belüli elkülönített vécé vagy a meleg víz hiánya, a bogarak, tetvek, poloskák elterjedtsége, a korlátozott fürdési lehetőség, valamint a megfelelő fűtés, szellőzés és természetes fény hiánya befolyásolta. Látni kell, hogy nem minden fogvatartott elítélt, hiszen az előzetes letartóztatást is a bv-ben foganatosítják, tehát korántsem biztos, hogy bűncselekményt követett el az, aki a rácsok mögött él. De ha súlyos bűncselekményért is ítéltek el valakit: a szabadságvesztés büntetésnek az elítélt sanyargatása, megalázása vagy megbetegítése nem lehet célja. Természetesen erről hivatalosan nincs szó: a bv-törvény 83. § (1) bekezdése kimondja, hogy „a szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává váljon”.  A poloskás ágy, a függönyös wc, a rühesség, a heti egyszeri zuhanyozás nem a reszocializáció és a társadalmi reintegráció legcélravezetőbb útja. Senki sem várja el az államtól, hogy luxuskörülményeket biztosítson a fogvatartottaknak. A strasbourgi bíróság lényegében a Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottság (CPT) előírásaiban megfogalmazott minimumszintet kéri számon valamennyi szerződő féltől Izlandtól Azerbajdzsánig, Finnországtól Máltáig.

A hazai bv. intézetek egy része ennek az európai minimumnak sem felel meg, így ezekben a fogvatartás a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába (emberi jogi egyezmény 3. cikk) ütközik. Ez az emberi jogi egyezmény súlyos megsértését jelenti, ezért jár a jelentősnek mondható kártérítés. Elkeserítő, hogy több ezer honfitársunk, aki semmilyen bűncselekményt nem követett el, a szabad életben rosszabb körülmények között tengődik mint egy fogvatartott. Emiatt azonban hiba lenne Strasbourgra mutogatni: a bíróság nem akadályozza a hazai szociális ellátórendszer fejlesztését.

Az ügymenet az, hogy az egyezménysértés áldozata közvetlenül vagy jogi képviselője útján kérelmet terjeszt elő Strasbourgban. Ha a kérelem megfelelő, a nemzetközi bíróság megküldi azt az államot képviselő igazságügyi minisztériumnak, ahol ellenőrzik a kérelmező által előadott tényállítások valóságtartalmát. Tehát szó sincs arról, hogy „bemondásra” lehetne jelentős összegű kártérítéshez jutni. Látható, hogy ez egy meglehetően hosszadalmas eljárás. Idén decemberben a 2012/13-ban benyújtott kérelmekről határozott a bíróság. A sorozat januárban folytatódni fog.

A fogvatartottak azt is okkal kifogásolják, hogy nincs olyan hatékony hazai jogorvoslati lehetőség (emberi jogi egyezmény 13. cikk), amely orvosolni tudná az embertelen fogvatartási körülmények miatti panaszaikat. A magyar bíróságok ugyanis a bv-intézetek ellen a túlzsúfoltság miatt indított kereseteket rendre elutasítják. Ezért fordulhatnak a fogvatartottak közvetlenül Strasbourghoz.

Varga és társai kontra Magyarország ügyben 2015. március 10-én hozott ítéletében az emberi jogi bíróság azt állapította meg, hogy mind a fogvatartási körülmények, mind a jogorvoslati lehetőségek terén rendszerszintű probléma mutatkozik a magyar szabályozásban. Ezért felhívta a magyar államot, hogy december 10-ig mutassa be, majd az Európa Tanács miniszteri bizottságának felügyelete mellett hajtsa végre a két probléma orvoslására vonatkozó ütemtervet. A magyar állam a túlzsúfoltságot újabb bv. intézetek építésével kívánja csökkenteni. Ez a legdrágább megoldás. A hatékony hazai jogorvoslati lehetőség megteremtése feladatot ró a magyar jogalkotóra. A már egyezménysértés áldozatául esett fogvatartottaknak kártérítést kell fizetni, vagy kompenzációként hamarabb feltételes szabadságra kell őket bocsátani. A kivitelezés mikéntje politikai preferencia kérdése, ebbe Strasbourg nem szól bele. A rendszerszintű probléma megoldásáig azonban a bíróság folytatja a már benyújtott kérelmek tárgyalását.

 

Tényleges életfogytiglan

A tényleges életfogytiglannal kapcsolatban Pilhál téved. A Magyar László kontra Magyarország ügyben hozott ítélet szerint nem egyezménysértő az, ha egy életfogytiglanra ítélt személy rács mögött marad élete végéig. Csupán az a reménytelenség embertelen és ezért egyezménysértő, hogy valakivel az ítélet kihirdetésekor közlik: bármi történik, soha nem kerülhet ki a börtönből. Strasbourg azt várja el, hogy néhány évtizednyi szabadságvesztést követően vizsgálják meg, hogy a nevelési célok megvalósultak-e, az elítélt fejlődött-e és ennek alapján visszabocsátható-e a társadalomba. Nemleges válasz esetén a büntetés végrehajtását folytatni lehet.

 

Kommunista jelképek

Pilhál alaptalanul vádolja Strasbourgot érzéketlenséggel a kommunista jelképek használatával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat miatt. A Vajnai kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében az emberi jogi bíróság kifejtette, hogy természetesen tisztában van azzal, hogy a kommunizmus konszolidálása céljából több országban, így Magyarországon is alkalmazott szisztematikus terror súlyos seb marad Európa lelkében és szívében. Elfogadja, hogy egy olyan szimbólum használata, amely e rezsimek uralma alatt mindenütt jelen volt, kellemetlen érzéseket kelt a volt áldozatokban és hozzátartozóikban, akik joggal találhatják megvetést kifejezőnek az ilyen használatot. A strasbourgi bíróság azonban úgy vélte, hogy az ilyen érzelmek, bármennyire is érthetőek, önmagukban nem határozhatják meg a véleménynyilvánítás szabadságának (emberi jogi egyezmény 10. cikk) határait.

 

Miért fontos Strasbourg?

Sem az áldozatokat, sem az őket képviselő ügyvédeket nem lehet kárhoztatni amiatt, hogy – miután a hazai jogrendszer az egyezménysértést nem tudta orvosolni – az emberi jogok védelme érdekében nemzetközi bírósághoz fordulnak. Az európai emberi jogi bíróságot – amelynek semmi köze az Európai Unióhoz – az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény hívta életre. Az egyezményhez és annak kiegészítő jegyzőkönyveihez hazánk önként csatlakozott és kötelezettséget vállalt azok betartására. Ha az egyezményből fakadó nemzetközi jogi kötelezettségeit Magyarország már nem tudja vagy nem kívánja teljesíteni, bármikor felmondhatja azt és csatlakozhat a nem részes európai államok Fehéroroszország, Koszovó és a Vatikán alkotta elitklubjához. Sajnálatos mellékhatásként az EU tagságunkról is le kellene mondani, de így legalább semmilyen külső hatalom sem korlátozná a nemzeti együttműködés rendszerének működtetését.

Pilhál szemtelennek nevezi az ügyfeleiket Strasbourgban képviselő ügyvédeket. Az emberi jogok védelme iránt elkötelezett jogi szakemberek igen elégedettek lennének, ha más megélhetés után kellene nézniük, mert Magyarországon senki alapvető jogait nem sértené meg az állam, vagy ha már megsértette, a hazai jogrendszer a jogsértést orvosolni tudná. Ettől a paradicsomi állapottól még nagyon messze vagyunk, sőt távolodunk. A Párt baltával kezdte el átalakítani a jogrendszert, mely eszköz a sebészeti pontosságú beavatkozásra alkalmatlan. Így aztán azok is könnyen egyezménysértés áldozatává válhatnak, akik semmi rosszat nem tettek. Az Alkotmánybíróság kiherélése és az igazságszolgáltatás megfélemlítése miatt a hazai alapjogvédelem lényegében megszűnt. Lassan már nincs olyan társadalmi csoport, amelynek ne lenne ügye Strasbourgban: a rokkantnyugdíjasok, az öregségi nyugdíjra jogosult állami alkalmazottak, a magán-nyugdíjpénztári tagok, a trafikosok, a tankönyvkiadók, a 98%-os adóval sújtottak, a kisegyházak mind kénytelenek voltak nemzetközi bírósághoz fordulni, mert a dúvad állam elvette tőlük azt, ami az övék.

Nagy ostobaság félinformációkkal aláásni az emberi jogi bíróság tekintélyét, követelni a jogerős ítéletek végrehajtásának elszabotálását, megbélyegezni az igazukat kereső áldozatokat, vagy rosszindulatú fanyalgással hangulatot kelteni az őket képviselő ügyvédekkel szemben. Napjainkban ugyanis bárki könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy Strasbourgban legyen kénytelen az igazát keresni.


Share |

Leave a CommentTrackback
Leave a Comment
 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.