A korábban kevesek által ismert Sulyok Tamás elképesztő karriert futott be: átlagos ügyvédből lett fideszes hátszéllel az Alkotmánybíróság tagja, utána elnöke, most az ország köztársasági elnöke. Kár, hogy amikor a múltjáról beszélt, vagy amnéziában szenvedett, vagy tudatosan füllentett. Ez biztosan nem tesz jót a nemzet egységét kifejező államfői posztja gyakorlása során, rossz példát mutat. A NER vele is melléfogott?

Kevés valóságtartalma van Sulyok Tamás azon nyilatkozatának, amely szerint azért nem lett bíró, mert ahhoz be kellett volna lépnie az állampártba – állítottam a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában Bolgár György kérdésére. Az államfő az Indexben megjelent összeállítás szerint 1980-ban végezte el a jogi egyetemet, és már bírósági fogalmazóként rájött arra, hogy a büntetőjognak sok olyan vonatkozása van, ami nem felel meg a lelki alkatának, ezért a civilisztika felé indult el. Csakhogy hamar szembesülnie kellett a rendszer erőszakosságával: 1982-ben, amikor letette a jogi szakvizsgát, a Csongrád Megyei Bíróság elnöke közölte vele, hogy kinevezik büntetőbírónak, ha belép az MSZMP-be. Azt válaszolta, köszöni szépen, de nem akar büntetőbíró lenni. Erre az elnök hidegen a szemébe nézett, és azt mondta, akkor menjen el a megyéből is, mert üldöznie kell. Annyit viszont legalább megígért, ha elmegy, nem nyúl utána.

Ez az egész történet több sebből vérzik. Akkoriban én már ügyvédként dolgoztam, és bizonyára tudtam volna róla, ha a bíróvá válás feltétele tényleg a párttagság. Ám nem volt ilyen direktíva. Egyébként ezzel kapcsolatban néhány kollegámat is megkérdeztem, akik megerősítettek engem ebben. Mi több, akkoriban az az elvárás fogalmazódott meg, hogy az MSZMP-be inkább munkásokat, és nem értelmiségieket kell felvenni.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy egyes bizalmi állások betöltését egykor tényleg párttagsághoz kötötték. (Ma ez nem fordulhat elő?) De egy helyi bíróságon pályakezdő jogász esetében a pártállam idején a 80-as években bizonyosan nem volt ilyen követelmény, már csak azért sem, mert ha a hatalom esetleg valóban be is avatkozott volna egyes ügyek elbírásába, azokat a pereket nyilván nem zöldfülűekre bízzák. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy akkoriban politikai okokból büntetőperek már nemigen indultak, és „felülről” legfeljebb akkor szóltak bele a bíróságok munkájába, ha valamelyik hithű kommunista követett el köztörvényes bűncselekményt. Jelzem, ez a gyakorlat most sem lehet teljesen ismeretlen...

Azután kár lenne figyelmen kívül hagyni, hogy Sulyok nem akart büntetőbíró lenni. Ha nem akart, miért is lépett volna be az MSZMP-be? Amiatt pedig, hogy a számára kínált álláslehetőséget utasította vissza – és az idézett cikk szerint nem a párttagságot –, miért kellett volna őt Csongrád megyéből kiüldözni? Lehetséges, hogy ez is a családi legendárium része? Sulyok legalábbis erre hivatkozással hárította el a nyilvánvaló hazugság vádját az édesapja ellen soha meg nem hozott halálbüntetés kapcsán.

Ráadásul azt mondta, hogy náluk is – mint a legtöbb családban – tabu volt a múlt. Ez tényleg így van? Milyen család az, ahol a felmenők eltitkolják korábbi életük fontos eseményeit a gyermekeik előtt? Legalább arra azonban Sulyoknak illenék pontosan emlékeznie, hogy mi történt saját magával 1982-ben. Amit állít, az ugyanis meglehetősen életszerűtlen. Még akkor is, ha a Csongrád megyei párttitkár a legortodoxabb kommunista lehetett mindannyiuk között.

Mára feledésbe merült, de Sulyoknak van még más is a füle mögött. Idézzük csak fel az Alkotmánybíróság 2020. februári döntését. A testület a „lúgos orvosként” elhíresült B. Krisztián védőjének beadványa kapcsán hat-hat arányban döntetlenre hozta ki az ügyet. Így az elnök szavazatán múlott, hogy a volt barátnőjének maradandó testi fogyatékosságot okozó orvos cselekménye miatt új eljárást kellett lefolytatni. Micsoda véletlen, hogy a vádlott testvére Balog Zoltán püspök fontos munkatársa volt. A történelem azonban igazságot szolgáltatott: maradt az egykori orvos 11 éves börtönbüntetése, valamint a hivatás gyakorlásától történő végleges eltiltása. Egy korábbi bejegyzésünkben pedig azt írtuk, hogy Sulyok a NER-rel szemben kritikus ellenzéki gondolkodókat „feljelentette” a Fidesznél.

A Klubrádió adásában felvetődött, hogy miként lehetne megelőzni az efféle kínos malőröket. Vélhetően nehezen, de ha a fontos tisztségre sebtében jelölt emberek életútját átvilágítanák, talán a NER nem futna bele ilyen blamázsba. Bár az ostobaság ellen nincs orvosság. És nem is lehet, mert a hatályos szabályok szerint nemzetbiztonsági ellenőrzést többek között a köztársasági elnök esetében nem kell elrendelni. Ám amennyiben folytatnának ilyen vizsgálatot, akkor sem védhetnék ki, hogy egy, a valósággal különös viszonyban álló személy töltse be a nemzet egységét kifejező államfői posztot. 

Nyilván nem a nemzetbiztonsági ellenőrzés kiterjesztése az egyedüli megoldás, miközben jó lenne a jelenlegi szabályok felülvizsgálata. Bár a Fidesz mindent (is) mér, és a NER soha nem a véletlenre épít, hanem a döntéseket megelőzően alapos vizsgálódást folytat, a rendszer ennek ellenére sem hibátlan. A három államfővé avanzsált emberükből kettő – Schmitt Pál és Novák Katalin – is botrányos körülmények között idő előtt lemondásra kényszerült. Sulyok pedig soha nem kerülheti el a vádat: ő a magyar haza füllentős államfője. A valóságot elkenő nyilvános fellépéseivel örökre hitelét vesztette az emberek jelentős részének szemében, és nem az igazmondásáról híres személyként kerül be a történelemkönyvekbe.

Ha máson nem, ezen érdemes Orbán Viktornak is elgondolkodnia.

(Fotó: Dr. Hoppál Péter Facebook oldala)