Mit vár tőlünk Brüsszelben valójában?

Az Európai Unió Tanácsa 2015. szeptember 22-én fogadta el határozatát 120 ezer, Olaszországban, illetve Görögországban nemzetközi védelem iránti kérelmet előterjesztő menekült más tagállamokba, köztük Magyarországra történő áthelyezéséről. A határozat alapján Magyarországnak a két tagállamból legfeljebb összesen 1 294 menekültet kellett volna befogadnia Minden egyes, e határozat alapján áthelyezett személy után az áthelyezési céltagállam 6 000 EUR átalányösszegben részesül. A Tanács ezt a határozatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikke (3) bekezdés alapján fogadta el. Ez kimondja, hogy ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Szerződés 80. cikke értelmében az Unió határellenőrzéssel, menekültüggyel és bevándorlással kapcsolatos politikáira és azok végrehajtására a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos megosztásának elve tekintendő irányadónak, és az Unió e területen elfogadott jogi aktusaiban megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az érvényesítéséről. A Szerződést amelyet a Lisszaboni Szerződés módosított átfogóan, Magyarország az Európai Unió tagjaként aláírta és ratifikálta. Vagyis a Szerződés rendelkezései nemzetközi jogi értelemben kötelezik Magyarországot mint szerződő felet.


Egy tisztességes válasz

Magyarország a 2015. szeptember 22-i határozatot a luxembourgi székhelyű EU Bíróság előtt megtámadta arra hivatkozással, hogy azt nem a megfelelő eljárásban fogadta el a Tanács. Teljesen megszokott dolog, hogy egy tagállam a Bíróság támadja meg az uniós szervek neki nem tetsző határozatát. Erre a Szerződés lehetőséget biztosít. A kereset benyújtásakor Magyarország a Szerződés szerint járt el, vagyis az uniós jog szabályai szerint játszott.

 

Egy tisztességtelen válasz

Nem tudjuk, hogy a Bíróság miként fog dönteni a magyar keresetről, azonban az már most elmondható, hogy a népszavazás kiírása, de leginkább az esetleges alaptörvénymódosítás összeegyeztethetetlen az uniós joggal. A Szerződés 78. és 80. cikke alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy az Európai Unió Tanácsa - amelyben a magyar Kormány képviselője is helyet foglal - migrációs szükséghelyzetben igenis elfogadhat átmeneti intézkedéseket, amelynek végrehajtásakor a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos megosztásának elve tekintendő irányadónak. Vagyis a Szerződés, amelynek Magyarország is aláírója, általánosságban felhatalmazza az Európai Unió Tanácsát, hogy a megfelelő eljárásban a menedékkérők tagállamok közötti szétosztására kvótákat határozzon meg.

A nemzetközi jognak alapelve, hogy egyetlen szerződő fél sem hivatkozhat saját hazai jogszabályaira annak érdekében, hogy mentesüljön valamely nemzetközi jogi kötelezettsége alól. Nincs ez másként az uniós jogban sem: ha egy tagállam valamely jogszabálya, esetleg az alkotmánya az uniós joggal összeegyeztethetetlen rendelkezéseket tartalmaz, akkor a tagállamnak vagy már a csatlakozáskor jeleznie kell a problémát és derogációt (kivételt) kell kialkudnia magának a csatlakozási tárgyalások során, vagy módosítania kell a belső jogszabályait, de legalábbis el kell tekintenie azok alkalmazásától, vagy ki kell lépnie. Ha egy tagállam nem hajtja végre az uniós jogot, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít ellene és végső soron a luxembourgi Bíróság kötelezi a szabályok betartására. A makacskodó tagállamnak napi többezer euróra rúgó kényszerítő bírságot kell fizetnie az ítélet végrehajtásáig. Vagyis amíg a klub tagjai vagyunk, be kell tartanunk a klub szabályait. A legnagyobb fokú rosszhiszeműség jele lenne utólag az Alaptörvény szintjén rögzíteni egy olyan indokot, amelyre hivatkozással megpróbálnánk kibújni a szerződéses kötelezettségek teljesítése alól. Miként fent bemutattuk, ez az uniós jog szempontjából nem vezethet eredményre. Ugyanakkor rendkívül kedvezőtlen képet festene rólunk: azt üzennénk, hogy az Unió pénzét elfogadjuk, a szabályait nem, vagyis lényegében potyautasok vagyunk. Végül az alaptörvénymódosítás jogalkalmazási zavarokhoz vezethet itthon, hiszen a magyar jogalkalmazónak az uniós jog és az azzal ellentétes hazai jog szabályai egyszerre kellene alkalmaznia. Egy jól működő jogállamban és egy jóhiszemű uniós tagállamban az uniós jog és a nemzeti jog ellentmondásait a nemzeti jog szabályainak módosításával, illetve az uniós joggal konform értelmezésével igyekeznek megszüntetni és a jogalkotónak soha nem jutna eszébe ezeket az ellentmondásokat mesterségesen szaporítani.


A kvótanépszavazásnak és az esetleges alaptörvénymódosításnak csak akkor van értelme, ha búcsút intünk az Európai Uniónak.


Share |

Pilhál Tamás Strasbourgi viccház című írásában lényegében lehülyézi az emberi jogi bíróságot, illetve annak tagjait. Ezzel a Kövér László által a HírTV Péntek 8 című műsorában 2011. november 4-én megadott eszmei irányvonalat követi. A harmadik közjogi méltóság akkor a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítéletre reagálva fakadt ki akként, hogy „Strasbourgban néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy az országban mi zajlott 50 éven keresztül (…) úgy gondolja, hogy a szabadságjoghoz tartozik, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon”.

Pilhálhoz hasonlóan élcelődhetnék azon, hogy a lipótmezei „viccház” 2007-es bezárásával utcára került ön- és közveszélyes páciensek némelyike szerencsére ázilumot lelt kormánypárti újságok szerkesztőségében, ám az ilyen személyeskedés méltatlan lenne a témához. A strasbourgi bíróság szerepének tényszerű bemutatása ugyanis igen fontos a jogtudat formálása és általában az emberi jogok magyarországi érvényesülése szempontjából. Sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy milyen jogvédelmet várhatnak az emberi jogok európai bíróságától. Ezért lenne lényeges, hogy a sajtóban pontos és hiteles információk jelenjenek meg a strasbourgi fórum működéséről. Erre tekintettel megpróbáljuk a Pilhál által megfogalmazott kritikai észrevételeket komolyan venni és vitába szállni velük.

 

Fogvatartási körülmények

Pilhál először is azt kifogásolja, hogy a nemzetközi bíróság két és fél milliótól kilencmillió forintig terjedő méltányos elégtételt (kártérítést) ítélt meg 43 hazai fogvatartottnak, akik embertelen és megalázó körülmények között éveket töltöttek magyar bv. intézetekben. A kártérítés mértékét a fogvatartás időtartama, a zárkán belüli elkülönített vécé vagy a meleg víz hiánya, a bogarak, tetvek, poloskák elterjedtsége, a korlátozott fürdési lehetőség, valamint a megfelelő fűtés, szellőzés és természetes fény hiánya befolyásolta. Látni kell, hogy nem minden fogvatartott elítélt, hiszen az előzetes letartóztatást is a bv-ben foganatosítják, tehát korántsem biztos, hogy bűncselekményt követett el az, aki a rácsok mögött él. De ha súlyos bűncselekményért is ítéltek el valakit: a szabadságvesztés büntetésnek az elítélt sanyargatása, megalázása vagy megbetegítése nem lehet célja. Természetesen erről hivatalosan nincs szó: a bv-törvény 83. § (1) bekezdése kimondja, hogy „a szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává váljon”.  A poloskás ágy, a függönyös wc, a rühesség, a heti egyszeri zuhanyozás nem a reszocializáció és a társadalmi reintegráció legcélravezetőbb útja. Senki sem várja el az államtól, hogy luxuskörülményeket biztosítson a fogvatartottaknak. A strasbourgi bíróság lényegében a Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottság (CPT) előírásaiban megfogalmazott minimumszintet kéri számon valamennyi szerződő féltől Izlandtól Azerbajdzsánig, Finnországtól Máltáig.

A hazai bv. intézetek egy része ennek az európai minimumnak sem felel meg, így ezekben a fogvatartás a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába (emberi jogi egyezmény 3. cikk) ütközik. Ez az emberi jogi egyezmény súlyos megsértését jelenti, ezért jár a jelentősnek mondható kártérítés. Elkeserítő, hogy több ezer honfitársunk, aki semmilyen bűncselekményt nem követett el, a szabad életben rosszabb körülmények között tengődik mint egy fogvatartott. Emiatt azonban hiba lenne Strasbourgra mutogatni: a bíróság nem akadályozza a hazai szociális ellátórendszer fejlesztését.

Az ügymenet az, hogy az egyezménysértés áldozata közvetlenül vagy jogi képviselője útján kérelmet terjeszt elő Strasbourgban. Ha a kérelem megfelelő, a nemzetközi bíróság megküldi azt az államot képviselő igazságügyi minisztériumnak, ahol ellenőrzik a kérelmező által előadott tényállítások valóságtartalmát. Tehát szó sincs arról, hogy „bemondásra” lehetne jelentős összegű kártérítéshez jutni. Látható, hogy ez egy meglehetően hosszadalmas eljárás. Idén decemberben a 2012/13-ban benyújtott kérelmekről határozott a bíróság. A sorozat januárban folytatódni fog.

A fogvatartottak azt is okkal kifogásolják, hogy nincs olyan hatékony hazai jogorvoslati lehetőség (emberi jogi egyezmény 13. cikk), amely orvosolni tudná az embertelen fogvatartási körülmények miatti panaszaikat. A magyar bíróságok ugyanis a bv-intézetek ellen a túlzsúfoltság miatt indított kereseteket rendre elutasítják. Ezért fordulhatnak a fogvatartottak közvetlenül Strasbourghoz.

Varga és társai kontra Magyarország ügyben 2015. március 10-én hozott ítéletében az emberi jogi bíróság azt állapította meg, hogy mind a fogvatartási körülmények, mind a jogorvoslati lehetőségek terén rendszerszintű probléma mutatkozik a magyar szabályozásban. Ezért felhívta a magyar államot, hogy december 10-ig mutassa be, majd az Európa Tanács miniszteri bizottságának felügyelete mellett hajtsa végre a két probléma orvoslására vonatkozó ütemtervet. A magyar állam a túlzsúfoltságot újabb bv. intézetek építésével kívánja csökkenteni. Ez a legdrágább megoldás. A hatékony hazai jogorvoslati lehetőség megteremtése feladatot ró a magyar jogalkotóra. A már egyezménysértés áldozatául esett fogvatartottaknak kártérítést kell fizetni, vagy kompenzációként hamarabb feltételes szabadságra kell őket bocsátani. A kivitelezés mikéntje politikai preferencia kérdése, ebbe Strasbourg nem szól bele. A rendszerszintű probléma megoldásáig azonban a bíróság folytatja a már benyújtott kérelmek tárgyalását.

 

Tényleges életfogytiglan

A tényleges életfogytiglannal kapcsolatban Pilhál téved. A Magyar László kontra Magyarország ügyben hozott ítélet szerint nem egyezménysértő az, ha egy életfogytiglanra ítélt személy rács mögött marad élete végéig. Csupán az a reménytelenség embertelen és ezért egyezménysértő, hogy valakivel az ítélet kihirdetésekor közlik: bármi történik, soha nem kerülhet ki a börtönből. Strasbourg azt várja el, hogy néhány évtizednyi szabadságvesztést követően vizsgálják meg, hogy a nevelési célok megvalósultak-e, az elítélt fejlődött-e és ennek alapján visszabocsátható-e a társadalomba. Nemleges válasz esetén a büntetés végrehajtását folytatni lehet.

 

Kommunista jelképek

Pilhál alaptalanul vádolja Strasbourgot érzéketlenséggel a kommunista jelképek használatával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat miatt. A Vajnai kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében az emberi jogi bíróság kifejtette, hogy természetesen tisztában van azzal, hogy a kommunizmus konszolidálása céljából több országban, így Magyarországon is alkalmazott szisztematikus terror súlyos seb marad Európa lelkében és szívében. Elfogadja, hogy egy olyan szimbólum használata, amely e rezsimek uralma alatt mindenütt jelen volt, kellemetlen érzéseket kelt a volt áldozatokban és hozzátartozóikban, akik joggal találhatják megvetést kifejezőnek az ilyen használatot. A strasbourgi bíróság azonban úgy vélte, hogy az ilyen érzelmek, bármennyire is érthetőek, önmagukban nem határozhatják meg a véleménynyilvánítás szabadságának (emberi jogi egyezmény 10. cikk) határait.

 

Miért fontos Strasbourg?

Sem az áldozatokat, sem az őket képviselő ügyvédeket nem lehet kárhoztatni amiatt, hogy – miután a hazai jogrendszer az egyezménysértést nem tudta orvosolni – az emberi jogok védelme érdekében nemzetközi bírósághoz fordulnak. Az európai emberi jogi bíróságot – amelynek semmi köze az Európai Unióhoz – az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény hívta életre. Az egyezményhez és annak kiegészítő jegyzőkönyveihez hazánk önként csatlakozott és kötelezettséget vállalt azok betartására. Ha az egyezményből fakadó nemzetközi jogi kötelezettségeit Magyarország már nem tudja vagy nem kívánja teljesíteni, bármikor felmondhatja azt és csatlakozhat a nem részes európai államok Fehéroroszország, Koszovó és a Vatikán alkotta elitklubjához. Sajnálatos mellékhatásként az EU tagságunkról is le kellene mondani, de így legalább semmilyen külső hatalom sem korlátozná a nemzeti együttműködés rendszerének működtetését.

Pilhál szemtelennek nevezi az ügyfeleiket Strasbourgban képviselő ügyvédeket. Az emberi jogok védelme iránt elkötelezett jogi szakemberek igen elégedettek lennének, ha más megélhetés után kellene nézniük, mert Magyarországon senki alapvető jogait nem sértené meg az állam, vagy ha már megsértette, a hazai jogrendszer a jogsértést orvosolni tudná. Ettől a paradicsomi állapottól még nagyon messze vagyunk, sőt távolodunk. A Párt baltával kezdte el átalakítani a jogrendszert, mely eszköz a sebészeti pontosságú beavatkozásra alkalmatlan. Így aztán azok is könnyen egyezménysértés áldozatává válhatnak, akik semmi rosszat nem tettek. Az Alkotmánybíróság kiherélése és az igazságszolgáltatás megfélemlítése miatt a hazai alapjogvédelem lényegében megszűnt. Lassan már nincs olyan társadalmi csoport, amelynek ne lenne ügye Strasbourgban: a rokkantnyugdíjasok, az öregségi nyugdíjra jogosult állami alkalmazottak, a magán-nyugdíjpénztári tagok, a trafikosok, a tankönyvkiadók, a 98%-os adóval sújtottak, a kisegyházak mind kénytelenek voltak nemzetközi bírósághoz fordulni, mert a dúvad állam elvette tőlük azt, ami az övék.

Nagy ostobaság félinformációkkal aláásni az emberi jogi bíróság tekintélyét, követelni a jogerős ítéletek végrehajtásának elszabotálását, megbélyegezni az igazukat kereső áldozatokat, vagy rosszindulatú fanyalgással hangulatot kelteni az őket képviselő ügyvédekkel szemben. Napjainkban ugyanis bárki könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy Strasbourgban legyen kénytelen az igazát keresni.


Share |

Belső jog

A halálbüntetés ismételt bevezetésének belső jogi akadálya igazán nincs. A halálbüntetést az Alkotmánybíróság 23/1990. (X. 31.) AB határozatában alkotmányellenesnek minősítette. Ezt a határozatot az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja hatályon kívül helyezte 2013. április 1-jével. Igaz, az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatályba lépését megelőzően hozott döntései további alkalmazhatóságával kapcsolatos álláspontja az, hogy

„az újabb ügyekben felhasználhatja az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott határozataiban szereplő érveket, ha »az Alaptörvény konkrét – az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges.« {22/2012. (V. 11.) AB határozat, Indokolás [40]}. A korábbi Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtett elvi jellegű megállapítások felhasználása tehát megkívánta az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak tartalmi összevetését és mérlegelését az Alaptörvény értelmezési szabályaira is tekintettel. Az Alaptörvény negyedik módosítása következtében – a Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja alapján – azonban az Alkotmánybíróságnak ezen összevetés eredményeképpen az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott határozataiban foglalt érvek felhasználását kellő részletességgel indokolni kell. A korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek figyelmen kívül hagyása ugyanakkor az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén is lehetségessé vált, a szabályozás változása a felvetett alkotmányjogi probléma újraértékelését hordozhatja. A hazai és európai alkotmányjogi fejlődés eddig megtett útja, az alkotmányjog szabályszerűségei szükségképpeni hatással vannak az Alaptörvény értelmezésére is. Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése. Az Alkotmánybíróság – a fenti feltételek vizsgálata mellett – a hatályát vesztett alkotmánybírósági határozat forrásként megjelölésével, a lényegi, az adott ügyben felmerülő alkotmányossági kérdés eldöntéséhez szükséges mértékű és terjedelmű tartalmi vagy szövegszerű megjelenítéssel hivatkozhatja vagy idézheti a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket. Az indokolásnak és alkotmányjogi forrásainak ugyanis a demokratikus jogállamban mindenki számára megismerhetőnek, ellenőrizhetőnek kell lennie, a jogbiztonság igénye az, hogy a döntési megfontolások átláthatóak, követhetőek legyenek. A nyilvános érvelés a döntés indoklásának létalapja. A korábbi határozatokban kifejtett érvek felhasználhatóságát az Alkotmánybíróság mindig esetről esetre, a konkrét ügy kontextusában vizsgálja” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [30]–[34]}.

A halálbüntetés lehetőségének egyszerű Btk-módosítással történő megteremtése az Alaptörvény II. cikkébe ütközne. Mindez természetesen nem akadályozhatja meg, hogy a Fidesz és a Jobbik alkotta ad hoc koalíció az Alaptörvény II. cikkének módosításával lehetővé tegye a halálbüntetés Btk-ba történő bevezetését.

 

Nemzetközi jog

 

A halálbüntetés ismételt bevezetésének nemzetközi jogi akadálya van. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményhez tartozó hatodik kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke a következőképpen szól: "A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni." A hatodik kiegészítő jegyzőkönyvet hazánk 1990. november 6-án írta alá és 1992. november 5-én ratfikálta fenntartás nélkül. Ez háború idején még lehetővé tette a halálbüntetés alkalmazását. Abszolút tilalmat tartalmaz a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlésére vonatkozó tizenharmadik jegyzőkönyv. Ezt hazánk 2002. május 3-án írta alá és 2003. július 6-án ratifikálta szintén fenntartás nélkül. A szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés 26. cikke szerint minden hatályos szerződés kötelezi a részes feleket és a szerződést jóhiszeműen kell végrehajtaniok. A 27. cikk pedig kimondja, hogy egyetlen részes fél sem hivatkozhat belső jogának rendelkezéseire annak igazolásául, hogy elmulasztotta a szerződést teljesíteni. A fennálló nemzetközi jogi kötelezettségre tekintettel, az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés d) pontja értelmében a halálbüntetés visszaállításáról nem lehet népszavazást tartani.

A hatodik és a tizenharmadik kiegészítő jegyzőkönyv - miként maga az emberi jogi egyezmény is - az immár 47 tagállamot tömörítő, strasbourgi székhelyű Európa Tanács égisze alatt jött létre: közvetlenül semmi közük sincs az Európai Unióhoz (EU). Igaz, az emberi jogi egyezmény és a hozzá csatolt kiegészítő jegyzőkönyvek elfogadása egyike volt az Európai Unióhoz csatlakozás feltételeit rögzítő Koppenhágai Kritériumoknak. Az emberi jogi egyezmény és a kiegészítő jegyzőkönyvek elfogadása az európa tanácsi tagság előfeltétele is, vagyis a hatodik kiegészítő jegyzőkönyv felmondása az Európa Tanácsból történő kizárással jár. A tizenharmadik jegyzőkönyv felmondása nem feltétlenül járna az Európa Tanács elhagyásával: van két olyan tagállam (Azerbajdzsán és Oroszország), amely nem írta még alá a halálbüntetést minden körülmények között tiltó jegyzőkönyvet, Örményország pedig aláírta, de még nem ratifikálta azt. Az Európa Tanácsból való kilépés esetén pedig - az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkének be nem tartása miatt - nehezen lenne elkerülhető az EUSZ 7. cikkének alkalmazása, végső soron pedig az EU-ból történő kilépés.

 

Politikai pornográfia

Az Európa Tanácsból és az Európai Unióból való kilépés hazánk teljes nemzetközi elszigetelődésével járna, amit nyilván egyik politikai párt sem akar komolyan. A téma felmelegítése a közönség feltételezett igényeinek kielégítésére tett felelőtlen kísérlet: nem sokban különbözik a szereplők ösztönéletét bemutató reality show-k szellemi színvonalától, lényegében nem más, mint politikai pornográfia. Aki a halálbüntetés visszaállításának felvetésével szavazatokat kíván szerezni, mélységesen lenézi választóit: azt feltételezi, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje, ugyanakkor egy esetleges bírói tévedés helyrehozhatatlan sérelemmel járna.


Share |

Blogunkban a vöröscsillag-ügyben hozott strasbourgi ítélet fogadtatása kapcsán már foglalkoztunk az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletek végrehajtásának kérdésével. A tényleges életfogytiglan (TÉSZ) intézményét egyezménysértőnek nyilvánító Magyar-ítélet ismételten előhívta politikusaink sportszerűtlen megnyilvánlásait.

Mindenek előtt egy félreértést kell eloszlatni: az Emberi Jogok Európai Bíróságának (Strasbourg) semmi köze sincs az Európai Unióhoz (Brüsszel), így nem tévesztendő össze az Európai Unió Bíróságával (Luxembourg). A különségekről részletesen itt. Tehát nagyfokú tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot az, aki azt állítja, hogy a TÉSZ az Európai Unió jogrendszerébe ütküzik. Az uniós jog ezt a kérdést ugyanis közvetlenül nem rendezi.

2014. május 20-i ítéletében a strasbourgi fórum arra a megállapításra jutott, hogy embertelen és megalázó - és így az európai emberi jogi egyezmény 3. cikkébe ütközik - a TÉSZ kiszabása, mivel e jogintézmény megfosztja az elítéltet annak reményétől, hogy indokolt esetben feltételes szabadságra bocsássák. Vagyis abban a tudatban kell ítéletét kitöltenie, hogy tudja: élve nem szabadulhat. A Bíróság álláspontja szerint ezt a reménytelenséget a kegyelem jogintézménye sem tudja orvosolni. Ugyanis a hazai szabályozás nem kötelezi sem az igazságügyi minisztériumot, sem a kegyelmi jogkört gyakorló köztársasági elnököt annak mérlegelésére, hogy a végrehajtási kegyelmet kérő elítélt további fogvatartása legitim büntetésvégrehajtási okokból indokolt-e. Az indokolás elmaradása miatt nem lehet tudni, hogy a kegyelem tárgyában meghozott köztársasági elnöki döntés milyen ténybeli alapokon nyugszik és milyen szempontok mérlegelésének eredménye. Ezért a Bíróság úgy találta, hogy a kegyelem jogintézménye jelenleg nem teszi lehetővé a TÉSZ-re ítélt fogvatartott számára, hogy tudja: mit kell tennie és milyen feltételeknek kell megfelelnie a feltételes szabadságra bocsáthatóság érdekében. Így a hatályos szabályozás nem veszi figyelembe a fogvatartott személyiségében bekövetkezett pozitív változásokat és az általa a társadalmi beilleszkedés terén elért eredményeket, még ha ezek igen jelentősek is.

Ez azt jelenti, hogy az egyezménysértés már az TÉSZ jogerős kiszabásakor megvalósul. Magyar László ügyében a Bíróság úgy látta, hogy az egyezménysértés tényének megállapítása kellő elégtételt jelent a kérelmezőnek, így kártérítést nem ítélt meg. Azonban egy olyan TÉSZ-re ítélt kérelmező, aki 15-20 év leülése után fordul a későbbiekben a Bírósághoz, többmillió forintos kártérítésre számíthat. Jelenleg a TÉSZ-re ítélteket természetesen nem kell haladéktalanul feltételes szabadságra bocsátani a strasbourgi ítélet alapján. A magyar bíróságok továbbra is kiszabhatnak életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét azonban ítéletükben nem zárhatják ki. Minden életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy, így a TÉSZ-esek számára is lehetővé kell tenni, hogy további fogvatartásának indokoltságát bizonyos időközönként felülvizsgálják. A felülvizsgálat természetesen nem jelenti azt, hogy az elítéltnek alanyi joga lenne arra, hogy meghatározott idő elteltével feltételes szabadságra bocsássák, hiszen határozatlan idejű szabadságvesztésre ítélték. Ha a felülvizsgálat alapján megállapítható, hogy az elítélt továbbra is veszélyes a társadalomra, nincs akadálya annak, hogy akár élete végéig is rács mögött maradjon. Szó sincs tehát arról, hogy a strasbourgi ítélet következtében közveszélyes bűnözőket kellene a társadalomra szabadítani.

A Bíróság ítélete kötelezettséget jelent Magyarország számára a nemzeti jogrendszer egyezménysértő intézményeinek módosítására. A hatályos magyar szabályozás ugyanis magában hordozza a sorozatos egyezménysértés lehetőségét. Ezért a jogalkotónak lépnie kell. A TÉSZ alkotmányos alapját az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdése képezi. Eszerint tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. A strasbourgi ítélet miatt az Alaptörvény módosítása nem feltétlenül szükséges. Mindenképpen módosítani kell azonban a Btk. 42. és 43. §-át, és hatályon kívül kell helyezni a Btk. 44. §-át. Vagyis a TÉSZ-t ki kell venni a büntetőjog szankciórendszeréből. A magyar bíróságok által kiszabható legsúlyosabb büntetés az olyan életfogytig tartó szabadságvesztés lesz, amelynél a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a bíróság 40 évben határozza meg.

Ha a strasbourgi ítéletet a magyar kormány nem tartja elfogadhatónak, fellebbezhez a Bíróság Nagykamarájához. Ha pedig ott sem születik a kormánynak kedvező döntés, akkor lehet választani: vagy úriemberként végrehajtjuk a jogerős ítéletet, vagy kilépünk az Európa Tanácsból. A bíró köpködése, leidiótázása azonban a futballstadionban is elfogadhatatlan.


Share |

 

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdés második mondata kimondja, hogy a védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt. Én magam sem kívánom, hogy dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvédet jogilag felelősségre vonják amiatt, mert védőként a büntetőügyben eljáró bíró zsidóságát firtatta. Ő azt állítja, hogy védői kötelezettségét teljesítette az esetleges elfogultsági ok tisztázásakor, mivel  védencét a Dániel Péter elleni tavaly májusi tüntetésen egy ismeretlen zsidó megütötte, de ennek ellenére az idős hölgyet vádolják garázdasággal, tehát a hatóságok kettős mércét alkalmaznak, ráadásul a bíró csak nyolc fő hallgatóságot engedett be a tárgyalóterembe, a kép- és hangfelvétel készítését nem engedélyezte, és a védő egyik bizonyítási indítványát is elvetette, végül a bíró nem a kellő tisztelettel beszélt a védővel és a terhelttel. Szakmai szempontból ez az okfejtés megalapozatlan. Ha a védő által megjelölt körülmények valósak is, az eljáró bíró vallásának, származásának, nemének, szexuális orientációjának, egyéb személyes tulajdonságának semmi köze sincs az elfogultság kérdéséhez. Ha így lenne, akkor például a válópereket sem lehetne lefolytatni, hiszen akár férfi, akár nő ül a pulpitoson, valamelyik peres fél mindenképpen elfogultsággal vádolhatná. Ráadásul a vallását, származását firtató védői kérdésre a bíró nem köteles válaszolni, sőt nem is szabad válaszolnia. Az pedig nem jogi, hanem szakértői kérdés, hogy milyen zavarokkal kűzd az, aki a védencét állítólagosan megütő ismeretlen személyről megállapítja annak zsidó voltát, a neki nem tetsző tárgyalásvezetésről pedig rögtön a zsidók ármánykodása jut eszébe.

 

A védői jogokra, illetve kötelezettségekre történő hivatkozás ugyanakkor azért aggályos, mert alkalmas az egész ügyvédi kar lejáratására. A nyilvánvalóan antiszemita megnyilvánulás ugyanis méltatlan az ügyvédi talárhoz. Dr. Gaudi-Nagy Tamás jobbikos országgyűlési képviselőnek természetes joga van antiszemita kijelentéseket tenni, hiszen antiszemita szavazói ezt várják tőle. A politikusi eszköztárba belefér a meghökkentő, aggodalomkeltő, felháborító kommunikáció, a nyílt provokáció. A gond az, hogy dr. Gaudi-Nagy ezen tevékenységéhez rossz öltözetet választott. Ha mindezt bohócruhában, pizsamában vagy kényszerzubbonyban teszi, senki nem hökkent volna meg, és senki sem háborodott volna fel. Így persze az egész ügynek nem lett volna hírértéke, és dr. Gaudi-Nagy üzenete nem jutott volna el a választókhoz. A provokatív viselkedés kommunikációs előnyeivel dr. Gaudi-Nagy is tisztában van. Jó példa erre az a videófelvétel, amelyen látható, amint a képviselő úr Strasbourgban először az őt rendreutasító francia rendőröket oktatja ki minősíthetetlen angolsággal, majd biztonsági emberekkel cselezve, képviselői igazolványát lobogtatva próbál beszólni Tomislav Nikolić szerb elnöknek, mígnem kizavarják az Európa Tanács épületéből. Az ilyen felvételek alapján minden választó el tudja dönteni, hogy dr. Gaudi-Nagy a reá szavazók érdekeinek eredményes képviselője, avagy egy szánalmas pojáca.

 

Nem szabad megengedni, hogy a bírósági tárgyalótermekben politikai kampányt folytassanak az igazságszolgáltatás szereplői. Mindenki természetesnek veszi, hogy az ügyész és a bíró nem lehet országgyűlési képviselő. Az ügyvédi szintén az igazságszolgáltatás része. Álláspontom szerint kellő tapasztalattal rendelkezünk ahhoz, hogy belássuk: visszás helyzeteket teremt, ha egy hivatását gyakorló ügyvéd egyúttal országgyűlési képviselői mandátummal is rendelkezik. Az összeférhetetlenség törvénybe iktatásával nem fog megszűnni az antiszemitizmus, és dr. Gaudi-Nagy állapota sem fog egy csapásra javulni, de az ügyvédi hivatás tisztessége talán megmenthető.


Share |

 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.