A saláta az egészséges táplálkozás része, de a salátatörvények az Alkotmánybíróság korábbi határozatai szerint sem szolgálják a jogalkotás átláthatóságát. Az meg végképp abszurd, hogy egy 74 oldalas törvénytervezet 26. oldalán reagálnak a Magyar Péter által közzétett hangfelvétel nyomán arra, hogy állítólag Rogán Antal emberei bementek az ügyészségre, hogy a Völner–Schadl-ügyben keletkezett iratok közül kivegyenek a kormányzati tényezők számára kínos dokumentumokat.

A Völner–Schadl-ügy sajátos következménye, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kedd éjszaka megvilágosodott, és egy általa jegyzett 74 oldalas salátatörvény-tervezet 26. oldalán elrejtett néhány mondatot, ami arról szól, hogy bizonyos feltételekkel az igazságügy-miniszter betekinthet ügyészségi anyagokba. A Klubrádió Megbeszéljük című, Bolgár György vezette adásában erről kérdeztek, és leszögeztem: a hatalom – már nem először – kapkodó jogalkotásba kezdett. Ennek előzménye nyilván a Magyar Péter által közzétett, nem egészen kétperces hangfelvétel, amelyben volt felesége, Varga Judit egykori miniszter egy titokban felvett hangfelvételen azt nyilatkozta, hogy Rogánék emberei vélhetően bementek az ügyészségre, és állítólag kihúzattak a végrehajtók körüli botrányos, kormányzati embereket érintő hivatali visszaélés és vesztegetés miatt indult büntetőeljárásból bizonyos iratokat.

Azt, hogy ez így volt-e, nem tudni, de Varga Judit érdemi cáfolattal máig nem állt elő. Ennek kapcsán csak annyit mondott, hogy bántalmazó kapcsolatban élt, és volt férje nyomására beszélt erről az akár bűncselekménynek minősülő beavatkozásról. Nyilván erre született a kormányzati reakció: hatalmazzák fel az igazságügy-minisztert arra, hogy legálisan is betekinthessen ügyészségi iratokba. Ennél megítélésem szerint nehezen lehet durvábban beavatkozni a jogállami viszonyokba, hiszen az ügyészség független, csak a parlamentnek felel, és nem a kormányzatnak. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság részben a hazai igazságszolgáltatás működésével kapcsolatos aggályok miatt függesztette fel egyes uniós támogatások folyósítását. Sőt, az Európai Parlament beperelte saját Bizottságát, mert szerinte megalapozatlanul utalt át részösszeget Magyarországnak.

A salátatörvény tervezete igyekszik visszafogottan fogalmazni: a „legfőbb ügyész az igazságügyért felelős miniszter megkeresésére a jogalkotás előkészítése, továbbá a jogszabályok hatályosulásának vizsgálata céljából személyazonosításra alkalmatlanná tett formában az igazságügyért felelős miniszter rendelkezésére bocsájtja a megkeresésben meghatározott tárgykörben hozott, további jogorvoslattal nem támadható ügyészségi határozatokat”. Ezzel talán még nem is lenne gond, már csak azért sem, mert érdemes lenne feloldani azt az ellentmondást, hogy az ügyészség a saját határozatai ellen benyújtott kifogásokat gyakran – további jogorvoslati lehetőség nélkül – maga vizsgálja felül. Ami meglehetősen abszurd megoldás.

De menjünk tovább. A Semjén jegyezte javaslatnak van egy álságos kitétele. A tervezet ugyanis úgy folytatódik: kérésre ki kell adni „továbbá más ügyészségi döntést tartalmazó ügyiratokat”. Vagyis ha a miniszter úgy gondolja, nagyjából minden, a nyomozás elrendelésétől, annak megtagadásától, illetve a vádemelésig valamennyi iratot rendelkezésre kell bocsátani. Igaz, kizárólag anonimizálva. Ami azt jelenti, hogy a „személyazonosításra alkalmatlanná tételt az eljárással érintett személyek azonosítását lehetővé tevő adatok azonosítást megakadályozó adatokra cserélésével kell elvégezni”.

Ezt a kacifántos abszurditást gondoljuk tovább. A Kis Pétert Nagy Józsefre cserélik, a születési adatokat Budapest helyett Pécsre változtatják, és hasonlóan járnak el a lakcím esetében is? Az elkövetés helyét is módosítják? Akkor szinte marad csupán a tényállás, ami azért sokszor éppen elég az érintett azonosításához. Ekkora ostobaságot nehéz elképzelni, mert a törvényjavaslatnak a személyazonosítás alkalmatlanná tételéről szóló fordulata végtelen dilettantizmusra vall. Egyetlen megoldás, hogy a „továbbá más ügyészségi döntést tartalmazó ügyiratokat” tartalmazó kitételt mindenképpen törölni kell a javaslatból. (Tartok tőle, hogy a 135 fős többség ezt nem fogja támogatni.)

Azzal még akár egyet is lehet érteni, hogy a lezárt ügyekről adott esetben tájékoztassák az illetékes minisztert, mert ezzel valóban elősegíthetik a jogalkotó munkáját. A minisztérium rendszeresen tartson szakmai konzultációt ügyészekkel, bírákkal, ügyvédekkel, és akkor nem kell öncélú cenzúrát alkalmazni, és megsérteni a hatalommegosztás elvét. A kormánynak jelenleg nincs köze az igazságszolgáltatáshoz. Másfelől a legfőbb ügyész az ügyészség tevékenységéről évente beszámol a parlamentnek. Ez vajon miért nem elég?