Januártól léphet életbe az a jogszabálymódosítás, amely tiltaná, hogy a jogerősen elítélt bűnözők pénzt kérjenek a médiában tett nyilatkozataikért, az általuk írt könyvekért és filmes jogokért – írja a hvg.hu. Ezek a nyilatkozatok Rétvári Bence igazságügyi államtitkár szerint olyan üzenetet hordozhatnak magukban, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tett nyilatkozat érték, hiszen ellenszolgáltatás jár érte a média részéről. Ugyanakkor az erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy valaki egy bűncselekmény elkövetéséből akár közvetetten is anyagi előnyre tegyen szert – vélekedett az államtitkár. A kezdeményezés Vujity Tvrtko televíziós újságírótól származik.

Tvrtko eredeti ötlete nem volt rossz, a kormányzati megvalósítás azonban vállalhatatlan.

Az alapvető üzenet az, hogy erkölcsileg nem megengedhető, hogy a bűncselekmény elkövetése akár csak közvetetten is hasznot hajtson az elkövetőnek. A bűncselekmény elkövetésének közvetlen haszna például az, ha a bankrabló a zsákmányt megtarthatja és szabadon elköltheti. Ez nyilván helytelen lenne, hiszen a bűncselekmény elkövetésére ösztönözne. A bíróság ezért az ilyen vagyoni előny elkobzását rendeli el az elmarasztaló ítéletben. Ezen túlmenően a sértett kártérítési követeléssel is élhet az elkövetővel szemben. (Más kérdés az, hogy az elítéltnek általában nincs kellő vagyona, jövedelme a kártérítés megfizetésére.) A bűncselekmény elkövetése nyilván jogellenes, tehát az említett joghátrányok indokoltak.

Ezzel szemben például egy könyv megírása nem jogellenes. Több híres, hírhedt mű született már a rácsok mögött. Nehezen magyarázható, hogy miért kellene a szerzői jogokat csorbítani a szerző személyére tekintettel. A szerzői jogokból elérhető bevétel nem a bűncselekmény elkövetéséből, hanem egyéni eredeti szellemi alkotásból származik. Nem világos, hogy ha egy irodalmi műre van olvasói igény, vagy ha az egy filmforgatókönyv alapjául szolgálhat, akkor a szerző miért ne részesülhetne a kiadóhoz, illetve a filmforgalmazóhoz befolyó bevételből. A jogszabályi tiltás eredményeként a szerzői honoráriummal a kiadó, illetve a filmforgalmazó gazdagodna, ami – Rétvári logikáját követve – szintén erkölcstelen lenne.

Más a helyzet az interjúkkal. Nyilvánvaló, hogy ezek irodalmi értéket nem képviselnek. Alapvetően sajtóetikai kérdés, hogy helyes-e pénzt adni, ígérni az interjúalanyoknak (és itt nem csupán a büntetőeljárás hatálya alatt állókról van szó). Felesleges tehát jogszabállyal tiltani az ellenérték fejében történő nyilatkozatot, elegendő, ha a sajtó kidolgozza és betartja saját normarendszerét. Egyébként a média egy gazdasági vállalkozás is: az érdekes műsorok körül reklámidő értékesíthető. Tehát adott esetben egy elítélt gyilkos televíziós szerepeltetésével a műsorszolgáltató profitra tesz szert. A törvényjavaslat szerint a műsorkészítés költségei közül az interjúalany tiszteletdíja megtakarítható. Ez nem erkölcstelen?

Az Egyesült Államokban, ahonnan az eredeti megoldás származik, a „Son of Sam” törvények célja az áldozatok (családtagjaik) minél teljesebb kompenzálása. Eszerint az áldozatok családját értesíteni kell minden olyan szerződés megkötéséről, amelynek alapján az elkövető bármilyen forrásból pénzhez juthat. A áldozat, illetve családtagjai polgári jogi értelemben hitelezői az elkövetőnek (adósnak), ezért indokolt az, hogy kártérítési követelésük kielégítése érdekében végrehajtást vezethessenek az adós minden bevételére. Amennyiben az elkövető minden adósságát kifizette, a továbbiakban joghátrány nem éri.

A Rétvári által javasolt megoldás azonban nem az áldozatok kompenzálását, hanem az állam további gazdagodását tűzi ki célul, hiszen a jogszabályba ütköző – és ezért semmis – szerződés alapján az elkövetőnek járó összeget az állam javára kell elvonni. Tehát a javaslat megfosztja az elkövetőt attól a lehetőségtől, hogy jogszerűen teremtse elő azt az összeget, ami az általa a sértettnek okozott kár megtérítésére lenne felhasználható. Mindez kinek az érdekét szolgálja?

 


Share |

 

Aki nyolc év óta hamis diplomával tölt be egy adott munkakört (pl. hamis diploma benyújtásával nyert el egy főnővéri álláshelyet egy kórház intenzív osztályán), büntetőjogi és munkajogi következményekkel számolhat. Polgári jogi értelemben azonban nem felel. A munkáltató ügyfelei (betegei) által esetlegesen elszenvedett károkért a munkáltató köteles helytállni.

Büntetőjogi következmények

Aki hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 274. § (1) bekezdés b) pont]. A hamis vagy hamisított diplomával pályázik egy állásra, elköveti az okirathamisítás bűntettét.

Ennél érdekesebb a csalás kérdése. A Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a csalás jelentős kárt okoz [Btk. 318. § (5) bekezdés a) pont]. A Btk. 137. §. 5. pontja szerint kár a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés. A kár jelentős, ha kétmillió forintot meghalad, de ötvenmillió forintot nem halad meg [Btk. 138/A. § c) pont]. Megállapítható, hogy az elkövető a magasabb beosztás betöltésére való alkalmassága tekintetben megtévesztette a munkáltatóját, s így – azzal okozati összefüggésben – a neki jogszerűen járó jövedelemnél, a hamis főiskolai oklevél bemutatásától kezdődően, magasabb bérezésben részesült. Olyan juttatásban, melyet a munkáltató vagy a Magyar Államkincstár a valóságos tények ismeretében nem finanszírozott volna.

A Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetési tevékenységét érintően a jogirodalomban eltérő nézetek alakultak ki. Az egyik, a múlt század fordulójára visszanyúló megközelítés szerint a csalás két részből álló tevékenységfolyamat, amelynek a megtévesztés (tévedésbe ejtés) csak az első fázisa, annak befejezettségéhez egy további mozzanat is szükséges, nevezetesen a károkozás. Ezzel szemben az ítélkezési gyakorlatban jelenleg is uralkodó elmélet kizárólag a tévedésbe ejtést vagy a tévedésben tartást tekinti elkövetési magatartásnak. Márpedig e felfogásbeli különbözőségnek a folytatólagosság, illetve az üzletszerűség vizsgálatakor kiemelt jelentősége van.

Az elkövető egyetlen alkalommal tévesztette csak meg a munkáltatóját, amikor – hamis közokirat felhasználásával – azt a látszatot keltette, mintha felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezne. Ezt követően a kár folyamatosan, halmozódó jelleggel állt be, minden hónapban növekedve azzal az összeggel, amelyet a munkáltató vagy a Magyar Államkincstár kellő jogi alap nélkül kiutalt. Ezzel együtt azonban a bűncselekmény elkövetési magatartásának a megvalósítására csak egyszer került sor.

Az elkövető azon mulasztása, hogy utóbb, a jogosulatlanul megnövelt illetményének havonta ismétlődő felvételekor a munkáltatóját meghagyta helytelen elképzelésében, tévedésben tartásként semmiképpen nem értékelhető. Elsősorban azért, mert ezen elkövetési magatartás megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a létező tévedés az elkövetőtől függetlenül keletkezett, aki ezt kihasználva, a tévedést nem oszlatja el, vagy – éppen ellenkezőleg – azt még meg is erősíti. A jelen esetben nem erről volt szó. Ezen túlmenően nyilvánvalóan nem elvárható az sem, hogy az elkövető saját vagyon- és közbizalom elleni bűncselekményét maga leplezze le.

A Btk. 12. § (2) bekezdésében írtak szerint folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el. Ehhez hasonlóan a bűncselekmények ismétlődése – figyelemmel a Btk. 137. § 9. pontjára – az üzletszerűségnek is feltétele, azt egyetlen bűnelkövetés nem alapozza meg. Ez okból tehát - mivel az elkövető terhére egyetlen elkövetési magatartás (tévedésbe ejtés) megvalósítása volt csak róható, a részcselekmények a bűncselekmény valamennyi tényállási elemével külön-külön nem rendelkeztek – nincs jogi lehetőséget a folytatólagosság vagy üzletszerűség megállapítására. Így a szóban forgó bűncselekmény a Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntettének minősül.

Így tehát egyetlen magatartásával – a hamis diploma pályázatkor történő benyújtásával – az elkövető két bűncselekményt is elkövetett: a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettét és 1 rendbeli, a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző, az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettét. A büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével [Btk. 33. § (1) bekezdés b) pont]. Az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul [Btk. 34. § (1) bekezdés b) pont]. Erre tekintettel a közokirat-hamisítás bűntette három, a csalás bűntette öt év alatt elévül. Ha tehát a hamis diploma felhasználása (benyújtása) óta több mint öt év eltelt úgy, hogy büntetőeljárás nem indult, akkor az elkövető az elévülés miatt nem büntethető.

Természetesen más kérdés az, hogy munkája során az elkövető szegett-e szakmai szabályt. Aki ugyanis foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki [Btk. 171. § (1) bekezdés], elköveti a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményét. A büntetőjogi felelősséget azonban csak konkrétan lehet vizsgálni, az absztrakt, távoli veszély a bűncselekmény megállapításához nem elegendő.

A diploma nélküli munkavégzés csupán egyetlen szakma, az orvosi esetében valósít meg önmagában bűncselekményt. A Btk. 285. § (1) bekezdése szerint aki jogosulatlanul, ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet fejt ki, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezt nevezi a büntetőjog kuruzslásnak. A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a kuruzslást az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével követik el [Btk. 285. § (2) bekezdés]. E § alkalmazásában orvosi gyakorlatra jogosult az, akinek hazai egyetemen szerzett vagy külföldi egyetemen szerzett és honosított (egyenértékűségi záradékkal ellátott) orvosi oklevele van, illetőleg az a külföldi állampolgár, aki az egészségügyért felelős miniszter engedélye alapján oklevelének honosítása nélkül fejthet ki orvosi tevékenységet, feltéve mindegyik esetben, hogy nem áll az orvosi tevékenységtől eltiltás hatálya alatt [Btk. 285. § (3) bekezdés].

 

Munkajogi következmények

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) mögöttes joganyaga a Munka Törvénykönyvéről 1992. évi XXII. törvény (Mt.). Az Mt. 8. § (1) bekezdés kimondja, hogy semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyébként jogszabályba ütközik. Ha a semmisség a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem orvosolható, a semmisséget hivatalból kell figyelembe venni. A Kjt. egészségügyi intézményekben történő végrehajtásáról szóló 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a főnővéri munkakör betöltését felsőfokú végzettséhez köti.

A közalkalmazott az általa betöltött főnővéri munkakörhöz előírt végzettséggel, szakképzettséggel nem rendelkezett, és ezen előírás alól felmentést sem kapott. A munkáltató ennek ellenére foglalkoztatta, így a közalkalmazotti jogviszony érvénytelenségét kell megállapítani, figyelemmel a Kjt. 2. § (3) bekezdésében, és 3. §-ában foglaltak alapján alkalmazandó Mt. 8. § (1) bekezdésében rögzítettekre is.

Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles azonnali hatállyal felszámolni [Mt. 10. § (1) bekezdés]. Az érvénytelen jogviszony felszámolása esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei nem alkalmazhatók, hanem a felmentéssel történő megszüntetés esetén járó juttatások igényelhetőek.

 

Polgári jogi felelősség

Ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős [Ptk. 348. § (1) bekezdés].

 

 


Share |

Több olyan magyar nyelvű internetes oldal is működik, amely közzéteszi a felhasználó által beküldött, a felhasználó volt szexuális partneréről készült, zömében intim jellegű fényképeket az érintett nevével, esetenként telefonszámával, e-mail címével, egyéb elérhetőségével együtt. A képeket az olvasók kommentálhatják, és további adatokat közölhetnek az érintettre vonatkozóan. A fényképek tartalmából, valamint a hozzájuk fűzött kísérőszövegből, illetve a hozzászólásokból következtetés vonható le az érintett szexuális életére vonatkozóan. Ez súlyosan jogsértő. Az alábbiakban csupán az ügy néhány jogi aspektusát emeljük ki.

 

Adatvédelem

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. § 1. pontja szerint személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt — közvetlenül vagy közvetve — név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet. Az érintett szexuális életére vonatkozó adatok az Avtv. 2. § 2. b) pontja értelmében vett különleges adatnak minősülnek. Az Avtv. 2. § 10. pontja értelmében adattovábbítás: ha az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszik. Az Avtv. 2. § 11. pontja szerint nyilvánosságra hozatal: ha az adatot bárki számára hozzáférhetővé teszik; a 2. § 9. pontja szerint pedig mind az adattovábbítás, mind a nyilvánosságra hozatal adatkezelésnek minősül. Az Avtv. 3. § (2) bekezdés értelmében a 2. § 2. b) pontja szerinti különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy egyéb esetekben azt törvény elrendeli. Amennyiben a konkrét esetben a különleges adatok kezeléséhez az érintett írásban nem járult hozzá, akkor az adatkezelés jogellenes. Az Avtv. 2. § 8. pontja szerint adatkezelő: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja. Ezért az adatokat az internetes oldalnak beküldő személy adattovábbítás, míg az internetes oldal üzemeltetője a nyilvánosságra hozatallal valósítja meg a jogosulatlan adatkezelést, mivel mindketten adatkezelőnek minősülnek.

Az Avtv. 11. § (1) bekezdése alapján az érintett tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről, valamint kérheti személyes adatainak törlését.

Ami a tájékoztatáshoz való jogot illeti: az Avtv. 12. § (1) bekezdése kimondja, hogy az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt, illetőleg az általa megbízott feldolgozó által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról időtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat. Az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 30 napon belül írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást [Avtv. 12. § (2) bekezdés]. A tájékoztatás ingyenes [Avtv. 12. § (3) bekezdés].

Ami az adattörléshez való jogot illeti: az Avtv. 14. § (2) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a személyes adatot törölni kell, ha kezelése jogellenes.

Az érintett a jogainak megsértése esetén az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat. A bíróság az ügyben soron kívül jár el [Avtv. 17. § (1) bekezdés]. Azt, hogy az adatkezelés a jogszabályban foglaltaknak megfelel, az adatkezelő köteles bizonyítani [Avtv. 17. § (2) bekezdés]. A perre az adatkezelő székhelye (lakóhelye) szerinti bíróság az illetékes. A per — az érintett választása szerint — az érintett lakóhelye (tartózkodási helye) szerinti bíróság előtt is megindítható [Avtv. 17. § (3) bekezdés]. Az adatkezelő az érintett adatainak jogellenes kezelésével másnak okozott kárt köteles megtéríteni [Avtv. 18. § (1) bekezdés].

 

Büntetőjogi következmények

A különleges személyes adattal visszaélés vétségét követi el az, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével jogtalan haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul vagy a céltól eltérően különleges személyes adatot kezel. Ennek büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése].

Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést [Be. 171. § (1) bekezdés]. A feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni [Be. 172. § (1) bekezdés].

 

Polgári jogi következmények

A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is [Ptk. 78. § (1) bekezdés]. A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel [Ptk. 78. § (2) bekezdés].

A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával kapcsolatos bármiféle visszaélés [Ptk. 80. § (1) bekezdés]. Képmás nyilvánosságra hozatalához — a nyilvános közszereplés kivételével — az érintett személy hozzájárulása szükséges [Ptk. 80. § (2) bekezdés].

A Ptk. 84. § (1) bekezdése szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bekezdés].

Az érintett mind a képet beküldő és az adatokat, kísérőszöveget beküldő, mind az azokat nyilvánosságra hozó személyek ellen felléphet polgári peres eljárás keretében személyhez fűződő jogai megsértése miatt.

 


Share |

 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.