Kiforratlan jogos védelmi szabályok


Az új Btk. tervezete az eddiginél erőteljesebb önvédelemre adna lehetőséget azokban az esetekben, amikor a megtámadott személy joggal feltételezheti, hogy a támadás akár az élete ellen is irányulhat. Ilyen eset lehet az, amikor éjjel vagy fegyveresen vagy az élet kioltására alkalmas eszközzel felfegyverkezve vagy csoportosan (legalább hárman) támadnak valakire, akarják megszerezni a vagyontárgyait, vagy jogtalanul behatolnak valakinek az ingatlanába. A jövőben tehát ezekben az esetekben nem képezheti a vizsgálat tárgyát, hogy a védekező jogosan lépte-e túl az elhárítás arányos mértékét.

 

Az év eleje óta hatályos Alaptörvény V. cikke akként rendelkezik, hogy mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. A Btk. javasolt 27. § (1) bekezdése szerint nem valósít meg bűncselekményt, akinek a cselekménye a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A más vagy mások személye, javai, illetve a közérdek ellen intézett jogtalan támadások elhárítása vonatkozásában a törvényjavaslat szövege túlmegy a jogos védelemnek az Alaptörvény által megengedett körén. Ez a probléma azonban az Alaptörvény gyors kiigazításával orvosolható.

 

A tervezet 27. § (2) bekezdése — amely az (1) bekezdésre tekintettel kizárja a bűncselekmény megvalósulásának lehetőségét, ha a védekezés a támadó halálával jár — zavaró módon keveri a személy és a vagyon elleni jogtalan támadás eseteit. A jogalkotónak kötelessége lenne egyértelművé tenni a személy és vagyon elleni támadások elhatárolását. Ennek azért van jelentősége, mert a pusztán vagyon elleni támadás esetén az emberi élet szándékos kioltásának büntetlensége nem megengedhető.

 

A b) pontban a „lakáshoz” szó után tévesen szereplő vessző miatt a jogtalan behatolásnak öt olyan vagylagos esete (lakásba, éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan) van, amelyek külön-külön is megalapozzák az élet kioltására irányuló támadás megdönthetetlen vélelmének alkalmazhatóságát. Tehát ha nappal, egyedül, fegyvertelenül hatol be valaki jogtalanul a lakásba, akkor is lehetőség lenne a javaslat szerint az élet kioltásával járó védekezésre, ami megint csak aránytalannak tűnik.

 

A c) pont megelégszik a behatolás tényével, tehát nem vizsgálja, hogy a támadás egyáltalán irányulhatott-e személy ellen, például tartózkodott-e a lakáshoz tartozó bekerített helyen bárki a behatolás idején. Ez nyilvánvalóan az aránytalanul védekező személy büntetlenségét biztosítaná. Tehát pl. ha a szomszédban grillezek és látom, hogy a felügyelet nélkül hagyott kertembe egy betörő egy pajszerrel felfegyverkezve bemászik, akkor a javaslat szerint a nálam lévő lőfegyverrel agyonlőhetném.

 

Még több kábítószer-fogyasztót a börtönbe!


Újdonság a tervezetben, hogy az a kábítószer-fogyasztó, aki a nyomozó hatóságok által folytatott eljárásban érintett, 2 éven belül csak egy alkalommal élhet az elterelés lehetőségével.


Indokolatlan, hogy a jogalkotó ki kívánja zárni az elterelés lehetőségét. Helyesebb lenne ennek mérlegelését az egyéniesítésre képes, emberismerettel rendelkező bíróságra bízni, amely igazságügyi szakértői vélemények beszerzését követően tudna állást foglalni. Ehhez természetesen az is kell, hogy a jogalkotó bizonyos mértékig megbízzon a bírák józan ítéletalkotási képességében.

 

Hosszabb elévülési idő


Hosszabb lesz az elévülési idő: legrövidebb tartama általánosan három évről öt évre emelkedik. A tervezet szerint nem évülhet el egyetlen bűncselekmény sem, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető (így például a kábítószer-kereskedelem legsúlyosabb alakzatai nem évülnének el). A kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén (pl. nemi élet szabadsága, nemi erkölcs elleni bűncselekmények, emberkereskedelem) az elévülés úgy változna, hogy a sértettnek a 18. életévének betöltése után is lehetősége és megfelelő ideje (5 év) lenne a feljelentés megtételére.


A 30. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő szabály (miszerint az elévülési idő emberkereskedelem, illetve a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény esetében – ha a bűncselekmény elkövetésekor a sértett a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be – legalább a sértett tizennyolcadik életévének betöltését követő öt év) számos visszaélésre ad alkalmat. Például ha egy 22 éves lány haragszik az apjára, mert az nem kíván megfelelő hozományt adni vele, akkor a lány feljelentheti az apát, amiért 20 évvel korábban állítólag a nemi szervét simogatta. Semmilyen oka nincs annak, hogy az elévülési idő a sértett nagykorúvá válásától számított öt évig tartson. Ad absurdum 23 év távlatából a cselekmény felderíthetetlen és bizonyíthatatlan. Így a bűnösség megállapítása könnyen a sértett szavahihetőségén és egyéb szubjektív körülményeken múlhat. Az sem életszerű, hogy ha a sértett nem áll az elkövető nevelése, felügyelete alatt (tehát pl. nem a nevelőapa vagy a pedagógus az elkövető), akkor a sértett miért nem jelzi a cselekmény elkövetését akár otthon, akár az iskolában, tehát miért kell ilyen esetekben a cselekmény elévülésével kivárni a sértett nagykorúvá válását követő 5 évet. Elsősorban e rendelkezés törlését javasoljuk, másodsorban javasoljuk, hogy ez a rendelkezés csak akkor legyen alkalmazható, ha a sértett az elkövető nevelése, felügyelete alatt állt.


Aggályos, hogy a 32. § (1) bekezdés továbbra is lehetőséget biztosít arra, hogy egyes eljárási cselekmények az elévülési időt félbeszakítsák. Ráadásul a tervezet ezen eljárási cselekmények körét kibővíti. Ez azzal jár, hogy pl. elfogatóparancsoknak ötévenként történő kibocsátásával elérhető, hogy a cselekmény soha ne évüljön el. Ez mind a jogbiztonság, mind a védekezéshez való jog szempontjából aggályos, ráadásul az európai elfogatóparancsok visszaélésszerű kibocsátása miatt az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát is korlátozza áttételesen. Ezért indokolt, hogy a törvény az általános részben ne csupán a legrövidebb elévülési időt határozza meg [5 év — 30. § (1) bek. b) pont], hanem egy abszolút maximumot is, amelyen túl az elévülés mindenképpen bekövetkezik. Javaslatunk szerint a büntetési tétel felső határának megfelelő időt követő öt év elteltével az elévülésnek mindenképpen be kellene állnia, a 30. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott el nem évülő bűncselekmények kivételével.

 

Változások a feltételes szabadságra bocsátásnál


A javaslat szerint az elkövető előélete is szempont lenne feltételes szabadságra bocsátásnál. A jelenleg hatályos Btk. szerint a „jó magaviseletet” és a végrehajtási fokozatban (fegyház, börtön, fogház) eltöltött időtartamot vették figyelembe. A változtatás arra irányulna, hogy nem a végrehajtási fokozatot, hanem az elkövető előéletét vizsgálnák, mert eredményesebb lehet a feltételes szabadságra bocsátás az olyan személyeknél, akik korábban még nem követtek el, vagy csak viszonylag régebben követtek el olyan bűncselekményt, és ezek a személyek nagy valószínűséggel könnyebben és hamarabb visszailleszkednek a társadalomba, és képesek törvénytisztelő életmódot folytatni.


Az elkövető előéletét a büntetés kiszabásakor már figyelembe vette a bíróság, ezért indokolatlan, hogy a feltételes szabadságra bocsátásnál is ebből induljon ki. A javaslat szerinti megoldással képtelenség honorálni az elítéltnek a büntetés-végrehajtás során tanúsított magatartását, márpedig a szabadságvesztés egyik célja éppen az elkövető átnevelése lenne. Ezért javasoljuk az eddigi törvényi megoldás hatályban tartását.

 

A tevékeny megbánás alkalmazhatóságának akadálya fennmarad


A tevékeny megbánás (33. §) azt jelenti, hogy az elkövető nem büntethető, ha a vádemelésig a bűncselekmény elkövetését beismerte, és közvetítői eljárás keretében – vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva – a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.


A közvetítői eljárás (Be. 221/A. §) lefolytatása a gyakorlatban csak akkor vezethet az elkövető büntethetetlenségéhez, ha a megállapodást az ügyész is tudomásul veszi. A közlekedési bűncselekmények esetében azonban az ügyészség nem veszi tudomásul a közvetítői eljárás keretében született megállapodást, mivel nincs mód arra, hogy az elkövetőt a járművezetéstől eltiltsák (például, ha valaki részegen gépjárművével felhajt a járdára és egy járókelőnek átmegy a lábfején). Tehát indokolt megteremteni annak a lehetőségét, hogy tevékeny megbánás esetén is legyen mód a járművezetéstől való eltiltás büntetés alkalmazására (célszerűen tárgyalás mellőzésével). Ezáltal a tevékeny megbánás betölthetné társadalmi szerepét és tehermentesíthetné az igazságszolgáltatási rendszert.


Aránytalanság az előzetes letartóztatás beszámításánál


Súlyos aránytalanságot jelent, hogy a tervezet 96. § (2) bekezdése szerint egy napi előzetes letartóztatás három óra közérdekű munkának felel meg. Ugyanezen rendelkezés szerint egy napi előzetes letartóztatás egy napi szabadságvesztésnek felel meg, míg a (3) bekezdés c) pontja értelmében egy napi házi őrizetnek szintén három óra közérdekű munka felel meg. Mivel a szabadságvesztés nyilvánvalóan súlyosabb joghátrány mint a házi őrizet, és mivel a közérdekű munka maximális napi mennyisége 8 óra [51. § (2) bek.], indokolt, hogy a 96. § (2) bekezdés akként módosuljon, hogy a beszámításnál egy napi előzetes fogvatartás nyolc óra közérdekű munkának feleljen meg.

 

Suta terminológia


A XIV. Fejezet címét („Az emberiesség elleni bűncselekmények”) indokolt lenne „Az emberiség elleni bűncselekmények”-re változtatni, mivel ugyanezen fejezeten belül szerepel az „Emberiesség elleni bűncselekmény” (151. §), ugyanakkor számos további bűncselekmény is. A javasolt változással elkerülhető, hogy a fejezetcím és a fejezetben szereplő egyik bűncselekmény elnevezése azonos legyen.


A fentiek csupán kiragadott példák. A szakmának néhány hete volt a tervezet véleményezésére. Lehet, hogy kellő előkészítéssel, alaposabb társadalmi vitával egy megalapozottabb törvénymű született volna.


Share |

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 65. § (1) bekezdése értelmében a Kormány rendeletben stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősíthet gazdálkodó szervezeteket. 4/2012. (I. 30.) Korm. rendeletével a Kormány a MALÉV-et ilyen szervezetnek minősítette. A Cstv. 68. §-ára tekintettel erre azért kerülhetett sor, mert a Kormány megítélése szerint a veszteséges gazdálkodást eredményező okok miatt a vagyonhiány előreláthatólag nem szüntethető meg, a veszteségek halmozódása nem állítható meg, a gazdálkodó szervezet megmentési célú tulajdonosi vagy állami támogatásban nem részesíthető, de tevékenysége folyamatosságának és folytatásának érdekében közérdek fűződik a gazdálkodó szervezet vagyonának működő üzemként történő értékesítéséhez.


A Cstv. 65. § (2) bekezdése szerint az ilyen tárgyú kormányrendeletet csődeljárás esetén legkésőbb a csődeljárás kezdő időpontjától számított 15 napon belül, felszámolási eljárás esetén pedig legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától [27. § (1) bekezdés, 28. § (1) bekezdés] számított 30 napon belül hirdetheti ki. Mivel a kormányrendeletet 2012. január 30-án hirdették ki, és a kihirdetése napján 7 órakor lépett hatályba, levonható az a következtetés, hogy legkésőbb 2012. február 14-én a csődeljárás, avagy 2012. február 29-én a felszámolási eljárás megkezdődik. A kormányrendelet kihirdetésétől kezdve a gazdálkodó szervezet ellen a hitelezők csődeljárást nem kezdeményezhetnek.

 

Mi a csődeljárás?

A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós – a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet [Cstv. 1. § (2) bek.]. A fizetési haladék (moratórium) célja a csődvagyon megőrzése a hitelezőkkel kötendő egyezség érdekében. A fizetési haladék nem szünteti meg az adós és a hitelező közötti jogviszonyokból eredő jogokat és kötelezettségeket, de annak időtartama alatt a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése csak az e törvényben meghatározott eltérésekkel lehetséges. A fizetési haladék időtartama alatt az adós pénzfizetési kötelezettsége nemteljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények nem állnak be. A fizetési haladék tartama alatt a hitelezői követelések – ha a hitelező és az adós közötti szerződés másként nem rendelkezik – kamatoznak. A fizetési haladék időtartamával az adóssal szemben a külön jogszabályok szerinti, vagyoni igények érvényesítésére, ilyen igényekkel összefüggésben keresetindításra meghatározott határidők meghosszabbodnak [Cstv. 11. § (1), (4)-(6) bek.].

 

Mi a felszámolási eljárás?

A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek [Cstv. 1. § (3) bek.].

 

Speciális szabályok a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet felszámolásakor

Vagyonfelügyelőként, felszámolóként a Kormány által rendeletben kijelölt, kizárólagos állami tulajdonban álló nonprofit gazdasági társaság jár el.

A 69. § szerint ha a felszámolást az adós kéri, a kérelemről 1 munkanapon belül a bíróság a külön jogszabályban meghatározott módon végzést tesz közzé a Cégközlönyben az adóst megillető rendkívüli moratóriumról, amelynek utalnia kell a rendkívüli vagyonfelügyelő kirendelésére és arra is, hogy az eljárás olyan, a Kormány által rendeletben stratégiailag kiemeltnek nyilvánított gazdálkodó szervezet ellen folyik, amelynek esetében a Cstv. 68–70. §-át is alkalmazni kell. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel, 0 órakor kerül sor. A rendkívüli moratórium a közzétételtől illeti meg az adóst. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

A rendkívüli moratórium célja az adós működőképességének időleges biztosítása. A rendkívüli moratórium időtartama alatt a hitelezői követelések kamatoznak. A rendkívüli moratórium időtartama alatt kifizetéseket kizárólag a rendkívüli vagyonfelügyelő ellenjegyzésével (jóváhagyásával) lehet teljesíteni. A rendkívüli vagyonfelügyelő ellenjegyzi (jóváhagyja) a rendkívüli moratórium időtartama alatt esedékessé váló azon kifizetéseket, amelyek az adósnak a rendkívüli moratórium időtartama alatt a jelen törvény szerinti kiemelt tevékenysége folytatásához és a működőképessége fenntartásához szükségesek; a rendkívüli vagyonfelügyelő által ellenjegyzett kifizetések a rendkívüli moratórium alatt teljesíthetők. A rendkívüli vagyonfelügyelőt az adós pénzforgalmi számlái felett együttes rendelkezési jog illeti meg. A rendkívüli moratórium időszaka alatt az adóssal kötött szerződéseket az adóssal szerződő fél nem mondhatja fel, azoktól nem állhat el, továbbá ezen szerződések az adós fizetésképtelenségére, illetve a rendkívüli moratóriumra tekintettel nem szűnnek meg.


Ha az adós fizetésképtelen, a bíróság elrendeli a felszámolást. A felszámolást elrendelő végzésnek utalnia kell arra is, és a közzétételnek tartalmaznia kell azt is, hogy az eljárás olyan, a Kormány által rendeletben stratégiailag kiemeltnek nyilvánított gazdálkodó szervezet ellen folyik, amelynek esetében a jelen törvény 68–70. §-át is alkalmazni kell. A felszámolást elrendelő végzésben a bíróság a rendkívüli moratóriumot a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 90 napos időtartamra meghosszabbítja. A felszámolónak az adós vagyonát a stratégiailag kiemelt közszolgáltatási tevékenység, illetve az annak folytatásához fűződő közérdek érvényesítésének figyelembe vételével kell kezelnie. Az adós vagyonának értékesítésekor meg kell kísérelnie az ingatlan- és ingó vagyont, az ezek hasznosításával összefüggő immateriális javakat működő üzemként, a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíteni.

 

Mit tehet az utas, ha a már repülőjegyet vett és a MALÉV a szerződést a csőd- avagy felszámolási eljárás elrendelése után nem teljesíti, vagyis törli a járatot?

A csődeljárás, illetve a rendkívüli moratórium ideje alatt a követelés nem érvényesíthető, azonban egy felszólító levelet mindenképpen érdemes írni. Ebben nem csupán a repülőjegy árának visszatérítését, hanem a járattörlés miatti követeléseket is meg lehet fogalmazni.


Amennyiben elrendelik a felszámolást, a követeléssel a felszámolóhoz kell fordulni. Ha a követelést a felszámoló nem tudja kielégíteni a cégvagyonból, a hoppon maradt utas két dolgot tehet:

A Cstv. 33/A. § alapján a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. Mentesül a felelősség alól a vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a beszámoló-készítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.


Hivatkozhat a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 50. §-ára is. Eszerint a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a részvényes, aki ezzel visszaélt. A részvénytársaság azon részvényesei, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. A részvényesek felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, továbbá ha az apportot a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el.


Share |

Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével – írja a hvg.hu.

Mi a plágium?

A szerzői jogi törvény (Szjt.) 12. § (1) bekezdlse szerint a szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen - a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően - szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni.

Az Szjt. 14. § (1) bekezdés értelmében a szerző halála után az e törvényben szabályozott személyhez fűződő jog megsértése miatt a védelmi időn (az Szjt. 31. § szerint a szerző halálától számított 70 éven) belül az léphet fel, akit a szerző irodalmi, tudományos vagy művészi hagyatékának gondozásával megbízott - ilyennek hiányában pedig vagy ha a megbízott nem intézkedik, az, aki a szerzői vagyoni jogokat öröklési jogcímen megszerezte.

Tehát a plágium elkövetője a szerző személyhez fűződő jogát sérti.

 

Mi a plágium jogkövetkezménye?

A jogsérelem miatt a személyiségvédelem teljes, a Ptk. 84. § (1) bekezdése szerinti eszköztára igénybe vehető. Így akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:


a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;
e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

 

Egészen más kérdés az, hogy az egyetem esetleg visszavonhatja a csalárd módon megszerzett doktor címet.

 

Van-e a plágiumnak büntetőjogi konzekvenciája?

A cselekmény elvileg felvetheti az okirathamisítás gyanúját, de ez mindenképpen elévült 3 év után.

Megszűnik-e a köztársasági elnök megbízatása, ha bebizonyosodik, hogy doktori disszertációját más szerzők műveiből ollózta össze, vagyis megsértette az akadémiai tisztesség követelményét?

Az Alaptörvény 12. cikk (3) bekezdése szerint a köztársasági elnök megbízatása megszűnik
a) megbízatási idejének lejártával;
b) halálával;
c) ha kilencven napot meghaladó időn át képtelen feladatköreinek ellátására;
d) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn;
e) összeférhetetlenség kimondásával;
f) lemondásával;
g) a köztársasági elnöki tisztségtől való megfosztással.


A megfosztás eseteit a 13. cikk (2) bekezdése taglalja. Eszerint az Alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértő, illetve szándékos bűncselekményt elkövető köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást.

Tehát a plágium miatt (amely nyilván nincs összefüggésben a tisztség gyakorlásával) megfosztásnak nincs helye.

Érintheti-e a köztársasági elnök által doktorként aláírt törvények érvényességét, ha a doktori címet utolag - a disszertációval kapcsolatos visszaélés miatt - visszavonják?


Valószínűtlen, hogy az aláírt törvény érvényességét a doktori cím visszavonása érinthetné, de egy konkrét ügyben a kérdést fel lehet tenni az Alkotmánybíróságnak.

Az egész - ha igaz - nyilván egy etikai és ezen keresztül politikai ügy. A plágium elkövetőjének etikai és politikai felelősséget kell vállalnia tettéért, amint ezt a német védelmi miniszter is megtette.


Share |

Gulyás Gergelynek az „emberiesség elleni bűncselekmények” elévülhetetlenségéről szóló törvényjavaslata szerint a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszéknek a Londoni Megállapodáshoz (1945. augusztus 8.) csatolt Alapokmányában meghatározott, „emberiesség elleni bűncselekményekre” a magyar büntető törvénykönyv (Btk.) elévülhetetlenségre vonatkozó passzusát kellene alkalmazni. Az „emberiesség elleni bűncselekmények” elévülésének kizárását az 1968-as New York-i Egyezmény rögzíti, amelyet Magyarországon az 1971. évi 1. törvényerejű rendelettel ki is hirdettek.

 

A törvényjavaslat 2. §-a közli az Alapokmány 6. cikkének hiteles szövegét és annak hivatalos magyar fordítását. Eszerint az Alapokmány 6. cikk (c) pontja a következőképpen határozza meg az „emberiesség elleni bűncselekmények” fogalmát: bármely polgári lakosság tagja ellen, a háború előtt vagy alatt elkövetett emberölés, kiirtás, rabszolgaságba taszítás, áttelepítés és embertelen cselekedetek, valamint a Törvényszék hatáskörébe tartozó más bűncselekmény végrehajtása során vagy azzal összefüggésben elkövetett politikai, faji, vagy vallási alapon történő üldözés, függetlenül attól, hogy sérti-e az elkövetés országának jogát. Az 1971. évi 1. tvr. magát az Alapokmányt nem hirdette ki; a lex Biszku lenne az első magyar jogszabály, amely az Alapokmány 6. cikkét hivatalosan közzéteszi. Már most jelezzük, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában szereplő fordítás történelmietlen, egyfajta hamisítás, hiszen 1945-ben senkinek sem jutott volna eszébe az „emberiesség elleni bűncselekmények” kifejezés használata. A magyar jogi szaknyelvben az „emberiség elleni bűncselekmények” a helyes és bevett terminus technicus; az „emberiesség elleni bűncselekmények” fogalmát csak a legutóbbi időben kezdte el használni néhány elméleti szakember. A törvényjavaslat megszünteti a terminológiai pluralizmust, és hivatalossá teszi a helytelen szóhasználatot.

 

Az Alkotmánybíróság töretlen joggyakorlata alapján „a háborús és emberiség elleni bűncselekmények megbüntetésére vonatkozó nemzetközi kötelesség a teljes kógens nemzetközi joganyagra vonatkozik”. Ez a kötelező joganyag felöleli a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, vagyis a nemzetközi szokásjogot és a nemzetek közössége által elismert általános elveket is. Amely állam ezeket a nemzetközi bűncselekményeket üldözi és megbünteti, a nemzetek közösségének mandátuma alapján cselekszik a nemzetközi jogban megállapított feltételek szerint, „függetlenül attól, hogy a belső jog tartalmaz-e hasonló bűncselekményeket, vagy hogy a megfelelő egyezményeket az egyes országok belső joggá tették-e”. Mivel az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint „a háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények tényállását és büntethetőségük feltételeit is a nemzetközi jog határozza meg [...]”, ezért azok értelmezését is a nemzetközi jog szabályainak és elveinek alapján kell elvégezni.

 

Ebből a szempontból a törvényjavaslat teljességgel redundáns, hiszen – mint arra az Alkotmánybíróság is rámutatott – semmiféle nemzeti jogalkotásra sincs szükség az emberiség elleni bűncselekmények üldözéséhez, az ezen bűncselekmények el nem évülését kimondó New York-i Egyezmény pedig már 1971-ben a magyar jogrendszer részévé vált. Ettől persze a törvényjavaslatot el lehet fogadni, nem ez lesz az egyetlen felesleges jogszabály a corpus iuris hungarici-ban. A hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotás igazi veszélye az, hogy az emberi jogok újabb megsértésére sarkallhat. A törvényjavaslat kidolgozói szándéka szerint az új törvény megteremti annak lehetőségét, hogy felelősségre vonják az 1956-os forradalmat követően lefolytatott politikai perek bíráit és megrendelőit (köztük Biszku Béla egykori belügyminisztert). Gulyás Gergely korábban azt mondta, a jogszabály hatálybalépése után a Fidesz-frakció megteszi majd a szükséges intézkedéseket az eljárások megindításához. A politika által szorgalmazott felelősségrevonással azonban könnyű belefutni egy újabb strasbourgi pofonba.

 

Emlékeztetőül: az európai emberi jogi egyezmény 7. cikke a következőkképen rendelkezik:

„1. Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni.

2. Ez a Cikk nem zárja ki valamely személy bíróság elé állítását és megbüntetését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bűncselekmény volt.”

 

A strasbourgi bíróság gyakorlata szerint az egyezmény 7. cikke nem korlátozódik a büntetőjog vádlott számára hátrányos visszaható hatályú alkalmazásának tilalmára: általánosabban magában foglalja azt az elvet, hogy bűncselekményt csak jog határozhat meg, és büntetést csak jog írhat elő (nullum crimen, nulla poena sine lege), valamint azt az elvet, hogy a büntetőjogot nem lehet kiterjesztően, a vádlott terhére értelmezni, például analógia útján. Ezen elvekből következik, hogy a bűncselekménynek jog által pontosan meghatározottnak kell lennie. Ez a követelmény akkor teljesül, ha az egyén a releváns rendelkezés megfogalmazásából – és, szükség esetén, a bíróságok e rendelkezéssel kapcsolatos értelmezésének segítségével, illetve tájékoztató jogi tanács útján – tudhatja, hogy milyen cselekmények és mulasztások vonnak maguk után büntetőjogi felelősséget. A „jogról” szólva a 7. cikk olyan fogalomra utal, amely magában foglalja mind az írott, mind a nem írott jogot, és minőségi követelményeket is támaszt, nevezetesen a hozzáférhetőség és az előreláthatóság követelményét.

 

Az emberi jogi bíróság feladata lesz annak vizsgálata, hogy elkövetésének időpontjában a kérelmező cselekménye olyan bűncselekményt valósított-e meg, amelyet a hazai vagy a nemzetközi jog kellő hozzáférhetőséggel és előreláthatósággal határozott meg. A hozzáférhetőség vonatkozásában vizsgálat tárgya lesz, hogy a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék Alapokmányát Magyarországon kihirdették-e, vagy egyébként megismerhető volt-e 1956-ban. Gyanús, hogy a törvényjavaslat 2. §-a tartalmazza az Alapokmány 6. cikkének hiteles szövegét és annak hivatalos magyar fordítását; erre semmi szükség nem lenne, és a fordítás manipulására lehetőség sem adódna, ha a szöveget korábban kihirdették volna magyarul. Az Alapokmány szövegének 1956-os hozzáférhetőségének problémája lehet az egyik olyan banánhéj, amelyen Biszkuék felelősségre vonása elcsúszhat.

 

Ami azt a kérdést illeti, hogy előre látható volt-e, hogy a cselekmény, amely miatt a kérelmezőt elítélték, emberiség elleni bűncselekménynek minősül, az emberi jogi bíróság azt fogja megvizsgálni, hogy a kérelmező terhére rótt cselekmény elkövetésének időpontjában minősülhetett-e „emberiség elleni bűncselekmény”-nek abban az értelemben, ahogyan e fogalmat 1956-ban értették. E körben vizsgálnia kell azt, hogy a kérelmező e bűncselekmény alapján történt elítélésének kellően egyértelmű alapja volt-e, figyelembe véve a nemzetközi jog e kérdéssel kapcsolatos, releváns időszakbeli állapotát.

 

Az Alapokmány 6. cikk (c) pontjában az emberiség elleni bűncselekményekre háborúval összefüggésben történik utalás. Továbbá, egyes jogtudósok szerint az ilyen bűncselekmény megvalósulásához a diszkrimináció, illetve „üldözés” elemének megléte is szükséges valamely azonosítható személycsoport vonatkozásában, ez utóbbi fogalma alatt valamilyen formájú állami intézkedést vagy politikát értve. A strasbourgi bíróságnak a Korbély-ítéletben kifejtett álláspontja szerint ezen kritériumok egyike – a fegyveres konfliktushoz kapcsolódás, illetve ilyen kapcsolat megléte – 1956-ban már nem lehetett releváns.

 

Azonban a többi kritérium releváns maradt, nevezetesen az a követelmény, hogy az adott bűncselekmény nem lehet elszigetelt vagy elszórtan jelentkező, hanem „állami intézkedés vagy politika”, illetve a polgári lakosság elleni széles körű és szisztematikus támadás részét kell, hogy képezze. Komoly kétségek merülnek a tekintetben, hogy az 1956-os forradalmat követően lefolytatott politikai perek előkészítése és levezénylése ennek a követelménynek megfelel-e. A törvényjavaslat kidolgozója szerint az 1956-ot követő megtorlások az emberiesség elleni bűncselekmények kategóriáján belül a politikai alapon történő üldözést, illetve – a jogellenes eljárás keretében történt kivégzésre tekintettel – az emberölést meríthetik ki. A mi álláspontunk szerint ez a fajta kreatív jogértelmezés a büntetőjog rendszerével összeegyeztethetetlen. Hogy melyik értelmezés helyes, azt először az eljáró magyar bíróságok fogják eldönteni, megfelelő kérelem esetén azonban a végső szót az emberi jogi bíróság fogja kimondani.


 


Share |

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) szerint a tanú érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. A tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban előterjesztheti.

A kormány által előterjesztett T/4657. számú törvényjavaslat 70. §-a a Be. 554/E. § (2) bekezdését akként módosította volna, hogy a kiemelt jelentőségű ügyekben a tanú érdekében eljáró ügyvédnek a tanú kihallgatásán való jelenlétét az ügyész az ügy körülményei alapján — a sértett tanúkénti kihallgatása kivételével — megtilthatja. Varga István fideszes képviselő módosító javaslata nyomán az Országgyűlés úgy dönött, hogy a tanúnak — a sértett kivételével — nem lesz segítője a büntetőeljárás során, sem a kiemelt, sem a nem kiemelt ügyekben.

Mi a tanú szerepe?

Először is tisztáznunk kell a tanú kötelezettségeit. Tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyítandó tényről tudomása lehet. Akit tanúként megidéztek, ha e törvény kivételt nem tesz, köteles vallomást tenni. A tanút tehát nyilatkozattételi kötelezettség terheli. Igaz, a tanúvallomást megtagadhatja — többek között — a terhelt hozzátartozója, vagy — bizonyos kivételekkel — az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben. A tanút a kihallgatása elején a mentességi okokra és a jogaira figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. A megtagadás jogosságáról az eljáró bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság határoz. Ha a tanú a vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető. Az eljárási kötelezettségek megszegése miatt ezer forinttól kétszázezer forintig, különösen súlyos vagy ismételt esetben ötszázezer forintig terjedő rendbírság szabható ki. A kiszabott rendbírságot – meg nem fizetése esetén – a bíróság elzárásra változtatja át.

A tanút igazmondási kötelezettség is terheli. A kihallgatás elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének akadálya. Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá arra, hogy a hamis tanúzást a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

Miért fontos az ügyvéd?

Gyakran előfordul a nyomozás során, hogy valakit először tanúként hallgatnak ki, tehát a vallomást nem tagadhatja meg, és köteles igazat mondani. Persze a fent ismertetett esetekben a vallomástételt megtagadhatja, de ezzel már önmagában támpontokat ad a további nyomozáshoz. A nyomozóknak külön tanítják a kihallgatástaktikát, a tanú pedig jellemzően életében akkor szerepel először egy büntetőeljárásban, tehát rutintalan. Egy dörzsölt rendőr nagyon könnyen ki tud mondatni a tanúval olyan dolgokat, amelyeken később a vád is alapulhat. Ezen túlmenően hiába oktatják ki a tanút a vallomás megtagadásának lehetőségére, nem biztos, hogy ezen jogával mer élni. Mindez annyit jelent, hogy a vallomástétel során a tanúként kihallgatott személy sokkal kiszolgáltatottabb, mint a gyanúsított. A nyomozóhatóság ezért taktikai okokból igyekszik minél tovább ebben a státuszban tartani a későbbi gyanúsítottat.

A büntetőügyek jelentős része már a nyomozati szakban eldől, mert nagyon nehéz egy átgondolatlan vallomást követően érdemben védekezni. Persze, ha valaki már gyanúsítottá, később pedig vádlottá vált, egyáltalán nem köteles vallomást tenni, sőt joga van hazudni is. De hiába tagadja meg később a vallomástételt, a nyomozás során tett vallomását a bíró hivatalból ismerteti, illetve az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvezetővel felolvastathatja. Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a tanúvallomás csak akkor ismertethető vagy olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza, vagy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből az igazmondási kötelezettségre történt figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik.

A tanú segítőjeként eljárt ügyvédnek tehát éppen az volt a szerepe, hogy tanácsot tudjon adni a később potenciálisan gyanúsítottá váló személynek arra vonatkozóan, hogy mely kérdések vonatkozásában tagadhatja meg a vallomást, illetve jelenléte egyfajta garanciát jelentett a nyomozó által kifejtett pszichés presszió ellen. A most elfogadott törvénymódosítás a tanú segítőjének kiiktatásával tág teret enged az olyan tanúként — igazmondási kötelezettség terhe mellett — megtett vallomások felvételéhez, amelyek adott esetben felhasználhatók a tanúból gyanúsítottá váló személlyel szemben.

Mik a veszélyek?

Az eljárási garanciák lebontásával könnyebb lesz valakire „ráhúzni” egy bűncselekmény elkövetését. Ez azonban nem jelenti a hatékonyság növelését. Hiszen a cél nem az, hogy a rendőrség találjon valakit, aki „elviszi a balhét”, hanem az, hogy megtalálja a tényleges elkövetőt. Ellenkező esetben egy ártatlan ember kerül börtönbe, míg az elkövető elkerüli a felelősségrevonást, esetleg újabb bűncselekményeket követ el. Mivel a nyomozóhatóság gyakran erős teljesítménykényszer alatt működik, képviselői időnként megpróbálnak tisztességtelen eszközökkel eredményt produkálni. Ebbe a körbe tartozik a későbbi gyanúsított tanúkénti kihallgatása. A tanú segítőjének kiiktatása a nyomozati szakból hozzájárul az ilyen rendőri visszaélések gyakoribbá válásához fog vezetni.

Az európai emberi jogi egyezmény 6. cikke biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot büntetőügyekben is. Az emberi jogi bíróság gyakorlata szerint (ld. a Serves kontra Franciaország ügyben 1997. október 20-án hozott ítélet 42. pontját) a tanúként kihallgatott személyt bizonyos esetekben megilletik a vádlott jogai, vagyis nem köteles önmagára nézve terhelő vallomást tenni. A mostani törvénymódosítás eredményeként számos egyezménysértésre lehet számítani, vagyis vélhetően egyre több magyarországi elítélt fog eredménnyel a strasbourgi bírósághoz fordulni.

Hallgassa meg a Klubrádióban tett nyilatkozatunkat.


Share |

 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.