Az emberi jogi bíróság Fratanolo-ügyben hozott ítéletén felbátorodva többen jelezték, hogy önkényuralmi jelképpel fognak nyilvánosság előtt mutatkozni. E tevékenységnek azonban nem kívánt mellékhatásai lehetnek, ezért javasoljuk, hogy az érintettek előbb olvassák el az alábbi tájékoztatót.

Két veszélyeztetett csoport van. Az egyiket azok a vicces kedvű fiatalok alkotják, akik a legutóbbi strasbourgi ítélet alapján azt remélik, hogy ha vörös csillaggal díszített ruhát öltenek, akkor egy esetleges hazai büntetőeljárást követően az emberi jogi fórum majd megítél nekik 4.000 eurós kártérítést. A másikba azok a radikális jobboldaliak tartoznak, akik elvi alapon úgy vélik, hogy ha vörös csillag szabadon használható, akkor a horogkereszt, nyilaskereszt, SS-jelvény is hordható az egyenlő bánásmód jegyében.

Ami a vörös csillaggal történő könnyű pénzkereseti formát illeti, látni kell, hogy Fratanolo János és korábban Vajnai Attila azért tudott pert nyerni Strasbourgban, mert mindketten egy bejegyzett, törvényesen működő baloldali párt tisztségviselői voltak és a vörös csillagot egy bejelentett és békés gyűlés során használták politikai nézeteik terjesztése végett. Vagyis az emberi jogi egyezmény 10. cikkében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat gyakorolták. Korántsem evidens az, hogy ha valaki egy vörös csillagos pólóban megy a haverjaival mulatni, vagy így jelenik meg az egyetemen, akkor e cselekménye a 10. cikk hatálya alá tartozik. Vagyis jó esély van arra, hogy ha Magyarországon egy ilyen cselekmény miatt büntetőeljárás indul ellene és elmarasztalják, akkor Strasbourgban pervesztes lesz. Vagyis könnyen lehet, hogy úgy teszi ki magát egy jogi hercehurcának, hogy a végén kérelmét az emberi jogi bíróság elutasítja.

Amennyiben az adott cselekmény véleménynyilvánításnak is minősül, alaposan kell vizsgálni a jelképhasználat kontextusát. A strasbourgi bíróság ugyanis nem részesíti jogvédelemben azokat, akik egy totalitárius rendszer dicsőitése, önkényuralmi propaganda céljából használják az egyébként betiltott jelképeket. Tehát ha pl. a vörös csillag mellé egy Sztálin-portré vagy egy a Kádár-rendszer iránti nosztalgiát tükröző üzenet is kerül, a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása indokoltnak minősülhet.

Még nagyobb körültekintéssel kell eljárniuk a nemzetiszocialista, nyilas eszmék barátainak. Figyelemmel a strasbourgi bíróság joggyakorlatára, pernyertességre igen csekély esélyük van. A Garaudy kontra Franciaország ügyben a bíróságnak egy holokauszttagadó filozófus véleménynyilvánítási szabadságáról kellett döntenie. A kérelmet érdemi elbírálásra alkalmatlannak minősítették, mivel a Garaudy által terjesztett eszmék sértették az emberi jogi egyezmény alapvető értékeit. A bíróság álláspontja szerint a kérelmező visszaélt a véleménynyilvánítás szabadságával, ezért jogvédelem nem illeti meg. De még ha pl. a horogkereszt nyilvános használata esetén nem is állapítanák meg a joggal való visszaélést, bizonyos, hogy a használatot tiltó szabályozással kapcsolatban arra a következtetésre jutna az emberi jogi bíróság, hogy az egy demokratikus társadalomban szükséges. Ennek pedig egyenes következménye lenne a kérelem elutasítása.

Összefoglalva: a vörös csillag csak békés politikai véleménynyilvánítás keretében használható, azonban totalitárius rendszerek dicsőítésére ilyen formában sem. A sarló-kalapács megítélése még bizonytalan. Horogkeresztet, nyilaskeresztet és SS-jelvényt jobb egyáltalán nem használni nyilvánosan. Természetesen az ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból történő használat, vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás során megvalósuló bemutatás mind az öt jelkép esetében jogszerű [Btk. 269/B. § (2) bek.].

Az önkényuralmi jelkép használata továbbra is bűncselekmény Magyarországon. Azok, akiknek véleménynyilvánítási szabadságát a büntetőjogi felelősségrevonás az Egyezmény 10. cikkébe ütköző módon korlátozta, Strasbourgban kártérítésre számíthatnak. Pernyertességük esetén a Legfelsőbb Bíróság (januártól: a Kúria) felülvizsgálati eljárás során fel fogja őket menteni - ugyanis az állam az egyéni jogsérelem orvoslására is köteles egy strasbourgi ítélet alapján.

 


Share |

2011. november 3-án az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletet hirdetett Fratanoló János ügyében. A Magyarországi Munkáspárt 2006 korábbi elnöke azért fordult a strasbourgi fórumhoz, mert Magyarországon ötágú vörös csillag nyilvános használata miatt büntetőeljárás indult ellene. Az emberi jogi bíróság mai ítéletében megállapította, hogy Magyarország megsértette Fratanolo János szabad véleménynyilvánításhoz való jogát (az emberi jogi egyezmény 10. cikkét), ezért a pervesztes államot 4.000 euró kártérítés és 2.400 euró perköltség megfizetésére kötelezte.

Fratanolo János egy 2004. május 1-jén Pécsett tartott szakszervezeti rendezvényen a zakója hajtókáján egy kb. 2 cm átmérőjű ötágú vörös csillaggal vonult fel, majd a helyi televíziónak nyilatkozott; a vörös csillag ezáltal a nézők számára is észlelhető volt. Elmondta, hogy a munkásmozgalom nemzetközi ünnepén, Magyarország európai uniós csatlakozása alkalmából, továbbá szolidaritásból viselte a szimbólumot, mivel akkor pártja egyik vezetője, Vajnai Attila ellen ugyanilyen cselekmény miatt folyt büntetőeljárás.

 

Ezen cselekménye miatt Fratanoló ellen 2007-ben büntetőeljárás indult. 2008. március 6-án a Pécsi Városi Bíróság első fokon megrovásban részesítette önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt (Btk. 269/B. §). A vádlott fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság 2008. szeptember 23-án — bűncselekmény hiányában — felmentette. Az ügyészség fellebbezését követően a Pécsi Ítélőtábla 2010. március 5-én bűnösnek mondta ki, és megrovásban részesítette.

 

A jogerős elmarasztalásra a Vajnai kontra Magyarország ügyben 2008. július 8-án hozott strasbourgi ítéletet követően került sor. A Fratanolo-ügy bizonyítja, hogy Magyarország nem gondoskodott arról, hogy a Btk. kifogásolt 269/B. §-a a Vajnai-ügyben hozott ítéletnek megfelelően módosuljon. A vörös csillag nyilvános használatát pönalizáló rendelkezés továbbra is a magyar jogrend része, ezért a hazai bíróságok kénytelenek rendre elmarasztalni a különösrészi tényállást megvalósító személyeket akkor is, ha adott esetben fel sem merült, hogy önkényuralmi propagandát folytattak volna vagy egyébként azonosultak volna valamely totalitárius rendszerrel. Minderre tekintettel Magyarország nem hozta meg a Vajnai-ítélet tényleges és hatékony végrehajtásához szükséges általános intézkedéseket. Ezért az Egyezmény 10. cikkének folyamatos megsértése állapítható meg.

 

Az Index cikke itt, a Népszabadságé itt olvasható. Az ÉS-ben közölt írásunk itt érhető el.

 

Megfontolja a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), hogy fellebbez-e a strasbourgi bíróság csütörtöki ítélete ellen, amely szerint jogot sért a vörös csillagot viselő Fratanolo Jánosnak, a Magyarországi Munkáspárt 2006 tiszteletbeli elnökének az elítélése - közölte az igazságügyért felelős államtitkárság. (Galamus)

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságnak a vörös csillag viselésével kapcsolatban hozott engedélyező ítéletéről szólva Kövér László, az Országgyűlés elnöke azt mondta: nem kellene sokat foglalkoznunk azzal, hogy mi van Európában és Strasbourgban. Reményét fejezte ki, hogy a magyar tiltó törvény ezen túl is hatályban lesz, az eljáró hatóságok pedig ezen túl is büntetnek a jelkép viseléséért. „Strasbourgban néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy az országban mi zajlott 50 éven keresztül (…) úgy gondolja, hogy a szabadságjoghoz tartozik, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon” - tette hozzá a politikus. (Index)

Kérdés: miért gondolja a kormányzat azt, hogy a strasbourgi "idióták" ezek után másként fognak dönteni?


Share |

A kormány módosítja a jogi szakvizsgáról szóló mintegy húsz éves IM rendeletet – olvasható a kormányportálon. Valójában a kormány kihajítja a korszerűtlen IM rendeletet a forradalmi jogalkotás hajójából, és saját vállára veszi a rendteremtés terhét. Jogi szakvizsga kell ahhoz, hogy valaki önálló jogi tevékenységet végezhessen, pl. biró, ügyész, ügyvéd, közjegyző lehessen.

A jogi szakvizsga továbbra is egységes rendszerű lesz, azonban a jelenlegi egy írásbeli részvizsga és három szóbeli vizsga helyett három írásbeli vizsgára kerül sor, illetve egy általános szóbeli vizsgán kell majd megfelelni a jelölteknek. A tervezet szerint az új rendszer több ponton rugalmasabb lesz, nagyobb választási lehetőséget adva a jelölteknek. A három írásbeli vizsgatárgy esetén kettő kötelező, a harmadik vizsga viszont kötelezően választható lesz, azaz a jelölt határozhatja majd meg, hogy két vizsga közül harmadikként melyiket választja. A jelölt dönthet arról is, hogy a szóbeli vizsgáját milyen hivatásrendi bizottság előtt (bírói, ügyészi, ügyvédi, közjegyzői vagy közigazgatási) szeretné letenni.

A három írásbeli-egy szóbeli vizsga hátránya kettős. Egyrészt az írásbeli vizsgán sokkal könnyebb csalni. A modern technika vívmányai lehetővé teszik a puskázást egy háromórás írásbeli vizsgán. Erre a szóbeli vizsgán szinte nincs esély, hiszen a jelöltnek „kapásból” kell válaszolnia a legkülönfélébb kérdésekre. Jelenleg a vizsgázók az írásbelin jogszabályszöveget használhatnak, így a puskázásnak különösebb értelme nincs. Az írásbeli vizsgáztatásnak csak akkor van létjogosultsága, ha a vizsgakörülmények a visszaélés lehetőségét kizárják. Ez elérhető technikai eszközökkel – pl. a vizsgahely elektronikus leárnyékolásával – vagy a számítógép képernyőjén megjelenő, nagyon rövid gondolkodási időt engedő feleletválasztós tesztkérdésekkel.

Másrészt a jogi kari szóbeli felvételik eltörlése, valamint a szóbeli kollokviumoknak a képzés tömegessé válással párhuzamos visszaszorulása hozzájárult ahhoz, hogy a szakvizsgáig eljutó jelöltek gyakran képtelenek magukat szóban szabatosan kifejezni, és a stressz miatt leblokkolnak, mert hiányzik a vizsgarutinjuk. Az ideális szakvizsgán a jelölt és a cenzor kollegiális hangulatban, partnerként tud beszélgetni a jogalkalmazás részletkérdéseiről. A valóság ettől legtöbbször eltér. Ezen a problémán azonban nem a szóbeli vizsgák számának csökkentésével, hanem alapos felkészítéssel lehet segíteni. A szóbelit megelőző „beugró” írásbeli teszt szerepe a felkészületlen jelöltek kiszűrése lehetne.

A hivatásrendi bizottságok bevezetése tévút. A szakvizsgán nem a hivatásrend-specifikus tudást kell számonkérni, hanem az adott joganyag gyakorlati alkalmazását. Miért ne tudná megítélni egy adott hivatásrendhez tartozó jelölt (pl. ügyvédjelölt) felkészültségét egy másik hivatásrendhez tartozó cenzor (pl. bíró)? Az adott hivatás gyakorlásához szükséges specializált tudás nem lehet az egységes jogi szakvizsga tárgya. Ráadásul a szakosított bizottságok előtt történő vizsgázás a belterjesség melegágya lenne. Ezért a heterogén vizsgabizottságok fenntartása indokolt. Továbblépés lenne, ha a jogászok diplomamegszerzés utáni képzése és vizsgáztatása kétszintűvé válna. Kétéves szakmai tapasztalat birtokában lehetne abszolválni a második záróvizsgát (államvizsgát), amelyen az egyetemen szerzett elméleti tételesjogi ismeretek gyakorlati alkalmazásáról tenne tanúbizonyságot a jelölt. Ezzel válna teljes értékű jogásszá. Fontos, hogy az államvizsgát megelőző szakmai gyakorlatot 3-4 különböző profilú munkahelyen teljesítse a jelölt, tehát például lehetőleg dolgozzon bíróságon, ügyvédi irodában és polgármesteri hivatalban is. Ezzel biztosítható az államvizsga univerzális jellege és a jogászi hivatások közötti átjárás lehetősége. A szakosodást csak ezt követően szabad megengedni. A harmadik évben a végzett jogász el tudja sajátítani az adott hivatás gyakorlásához szükséges speciális ismereteket. amit a szakvizsga letételével bizonyíthatna. A specializált szakvizsga előírásával elkerülhető, hogy egy gyors karrierváltás eredményeként az adott hivatás szabályait nem kellően ismerő szakember kezdjen önállóan működni. Például nem árthat, ha egy volt rendőrtiszt, mielőtt saját ügyvédi irodát nyit, legalább egy évet ügyvédjelöltként dolgozik, és szakvizsgán bizonyítja, hogy tisztában van az ügyvédi etika és a letétkezelés szabályaival.

 


Share |

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének közjogi alapjait lefektető új alkotmány 2012. január 1-jén lép hatályba. Az Alaptörvény „Nemzeti Hitvallás” című preambulumában az alkotmányozók kijelentik, hogy „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.”

Az Alaptörvény A) cikke értelmében hazánk neve Magyarország. A jelenleg hatályos Alkotmány különbséget tesz az ország mint földrajzi egység (Magyarország) és az állam mint közjogi entitás (Magyar Köztársaság) között. 2012. január 1-jétől ez a különbségtétel megszűnik: igaz, hogy Magyarország államformája továbbra is köztársaság lesz, az állam és az ország elnevezése között azonban nem lesz eltérés.

A Nemzeti Ügyek Kormánya 2011. október 21-én nyújtotta be az Országgyűlésnek a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat 16. §-a szerint Magyarországon az igazságszolgáltatást a következő bíróságok gyakorolják: a Kúria, az ítélőtábla, a törvényszék, a járásbíróság és a közigazgatási és munkaügyi bíróság.

Összehasonlításul: a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszer is négyszintű, tehát 2012. január 1-jétől a Legfelsőbb Bíróság helyett lesz Kúria, (az ítélőtábla nem változik), a fővárosi és megyei bíróság helyett törvényszék és a kerületi, városi bíróság helyett járásbíróság. (A közigazgatási bíróság kiemeléséről és a munkaügyi bírósággal történő összevonásáról most nem ejtenénk szót.) Lényegében tehát a bíróságok elnevezése az Alaptörvény hatálybalépésével egyidejűleg visszatér az 1949-es alkotmány előtti rendszerhez. Ez logikus folyománya annak, hogy a Nemzeti Hitvallás kinyilvánítja az 1949-es alkotmány érvénytelenségét és hogy az új állam megálmodói az alkotmányos állami folytonosság fonalát a Horthy-korszakbeli állapotok szerint kívánják felvenni. [A nyilasok bukása és a kommunisták hatalomra kerülése (1945-1948), valamint a kommunisták bukása és az Alaptörvény elfogadása (1989-2011) közötti demokratikus időszakokok nem férnek bele a Nemzeti Hitvallás történelemszemléletébe, illetve a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legitimációs törekvéseibe, de erről mások sokkal kompetensebben már írtak.]

A gyakorló jogász számára a bírósági rendszer átalakítása számos kérdést felvet. Így például felmerül, hogy 2012. január 1-jétől hogyan is kellene a bíróságokat megszólítani. Jelenleg mind szóban, mind írásban a „tisztelt” címet használjuk („Tisztelt Pesti Központi Kerületi Bíróság!” „Tisztelt Békés Megyei Bíróság!” „Tisztelt Szegedi Ítélőtábla!” „Tisztelt Legfelsőbb Bíróság!”). Úgy érezzük azonban, hogy az új rendszerben az egyenlősítő „tisztelt” cím használata snassz lenne („Tisztelt Kúria!?”), mivel nem illeszkedne a bíróságok új, veretes, történelmi hangulatot árasztó elnevezéséhez. Ezért azt javasoljuk, hogy a történelmi díszletek között a megszólítások tekintetében is térjünk vissza a hagyományokhoz, és használjuk a „Tekintetes Járásbíróság!”, „Tekintetes Törvényszék!”, „Tekintetes Ítélőtábla!”, „Nagyméltóságú Kúria!” megszólítást (a torzszülött közigazgatási és munkaügyi bíróság maradhatna „tisztelt”).

Nem csupán a bíróságokhoz folyamodóknak, hanem maguknak a bíróságoknak is alkalmazkodni kell az új korszellemhez. A törvénykezési folyamat drámai csúcspontja az ítélethírdetés. A hatályos polgári perrendtartás 212. § (2) bekezdése értelmében a bíróság ítéletét a „Magyar Köztársaság nevében” hozza. Arról a most beterjesztett törvénytervezet nem szól, hogy a bíróságok minek a nevében fogják ítéleteiket meghozni. Itt nyilvánvalóan változtatni kell a kialakult gyakorlaton, mivel a Magyar Köztársaság 2011. december 31-én éjfélkor kimúlik.

Logikus megoldás lenne a „Magyarország nevében” fordulat, bár kissé sutának tűnik. A történelmi kontinuitás jegyében indokolható lenne „a Szent Korona nevében” ítélkezni, miként tették ezt a Horthy-korszak bíróságai. Végül a politikai változásokat hűen tükrözné, ha az ítéletek „a Nemzeti Együttműködés Rendszere nevében” születnének. Nem kétséges, hogy a jogalkotói bölcsesség a legjobb megoldást fogja törvényerőre emelni.

 


Share |

Januártól léphet életbe az a jogszabálymódosítás, amely tiltaná, hogy a jogerősen elítélt bűnözők pénzt kérjenek a médiában tett nyilatkozataikért, az általuk írt könyvekért és filmes jogokért – írja a hvg.hu. Ezek a nyilatkozatok Rétvári Bence igazságügyi államtitkár szerint olyan üzenetet hordozhatnak magukban, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tett nyilatkozat érték, hiszen ellenszolgáltatás jár érte a média részéről. Ugyanakkor az erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy valaki egy bűncselekmény elkövetéséből akár közvetetten is anyagi előnyre tegyen szert – vélekedett az államtitkár. A kezdeményezés Vujity Tvrtko televíziós újságírótól származik.

Tvrtko eredeti ötlete nem volt rossz, a kormányzati megvalósítás azonban vállalhatatlan.

Az alapvető üzenet az, hogy erkölcsileg nem megengedhető, hogy a bűncselekmény elkövetése akár csak közvetetten is hasznot hajtson az elkövetőnek. A bűncselekmény elkövetésének közvetlen haszna például az, ha a bankrabló a zsákmányt megtarthatja és szabadon elköltheti. Ez nyilván helytelen lenne, hiszen a bűncselekmény elkövetésére ösztönözne. A bíróság ezért az ilyen vagyoni előny elkobzását rendeli el az elmarasztaló ítéletben. Ezen túlmenően a sértett kártérítési követeléssel is élhet az elkövetővel szemben. (Más kérdés az, hogy az elítéltnek általában nincs kellő vagyona, jövedelme a kártérítés megfizetésére.) A bűncselekmény elkövetése nyilván jogellenes, tehát az említett joghátrányok indokoltak.

Ezzel szemben például egy könyv megírása nem jogellenes. Több híres, hírhedt mű született már a rácsok mögött. Nehezen magyarázható, hogy miért kellene a szerzői jogokat csorbítani a szerző személyére tekintettel. A szerzői jogokból elérhető bevétel nem a bűncselekmény elkövetéséből, hanem egyéni eredeti szellemi alkotásból származik. Nem világos, hogy ha egy irodalmi műre van olvasói igény, vagy ha az egy filmforgatókönyv alapjául szolgálhat, akkor a szerző miért ne részesülhetne a kiadóhoz, illetve a filmforgalmazóhoz befolyó bevételből. A jogszabályi tiltás eredményeként a szerzői honoráriummal a kiadó, illetve a filmforgalmazó gazdagodna, ami – Rétvári logikáját követve – szintén erkölcstelen lenne.

Más a helyzet az interjúkkal. Nyilvánvaló, hogy ezek irodalmi értéket nem képviselnek. Alapvetően sajtóetikai kérdés, hogy helyes-e pénzt adni, ígérni az interjúalanyoknak (és itt nem csupán a büntetőeljárás hatálya alatt állókról van szó). Felesleges tehát jogszabállyal tiltani az ellenérték fejében történő nyilatkozatot, elegendő, ha a sajtó kidolgozza és betartja saját normarendszerét. Egyébként a média egy gazdasági vállalkozás is: az érdekes műsorok körül reklámidő értékesíthető. Tehát adott esetben egy elítélt gyilkos televíziós szerepeltetésével a műsorszolgáltató profitra tesz szert. A törvényjavaslat szerint a műsorkészítés költségei közül az interjúalany tiszteletdíja megtakarítható. Ez nem erkölcstelen?

Az Egyesült Államokban, ahonnan az eredeti megoldás származik, a „Son of Sam” törvények célja az áldozatok (családtagjaik) minél teljesebb kompenzálása. Eszerint az áldozatok családját értesíteni kell minden olyan szerződés megkötéséről, amelynek alapján az elkövető bármilyen forrásból pénzhez juthat. A áldozat, illetve családtagjai polgári jogi értelemben hitelezői az elkövetőnek (adósnak), ezért indokolt az, hogy kártérítési követelésük kielégítése érdekében végrehajtást vezethessenek az adós minden bevételére. Amennyiben az elkövető minden adósságát kifizette, a továbbiakban joghátrány nem éri.

A Rétvári által javasolt megoldás azonban nem az áldozatok kompenzálását, hanem az állam további gazdagodását tűzi ki célul, hiszen a jogszabályba ütköző – és ezért semmis – szerződés alapján az elkövetőnek járó összeget az állam javára kell elvonni. Tehát a javaslat megfosztja az elkövetőt attól a lehetőségtől, hogy jogszerűen teremtse elő azt az összeget, ami az általa a sértettnek okozott kár megtérítésére lenne felhasználható. Mindez kinek az érdekét szolgálja?

 


Share |

 

Luxembourg

Az EU Bíróság válogatott döntéseinek összefoglalói.

Kamatkalkulátor

A régi Ptk. 301. és 301/A., valamint az új Ptk. 6:47., 6:48. és 6:155. §-a alapján működő ingyenes kamatkalkulátor. A kamatkalkulátor segítségével késedelmi, ügyleti és vegyes kamatot tud számítani. A kamatkalkulátor használata nem igényel regisztrációt.